Szülésdal, avagy „az asszonyok tudják a legjobban, hogy kell szülni”…
Kiss Bernadett cikke
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik valamiért, amit értékesnek, fontosnak tartanak, felemelték a hangjukat. Tegnap is ezt éreztem, mikor először meghallgattam a Szülésdalt. De nézd meg először, aztán olvass tovább!
Palya Bea a honlapján azt írja, ez egyike saját dalainak, amelyek „az úton járva születtek. Olyan helyeken jártam, ahol egyszerre van düh és szomorúság, de sok öröm és végsősoron rengeteg nevetés is…
Szeretném mindezt továbbvinni. A zenéket is, meg azt, hogy akik hallgatják a dalokat, érezzék a hangom és a lelkem minden rezdülését, és ezáltal érezzék a maguk lelkét is. Nem biztos, hogy ez a rezgés mindkét oldalon ugyanaz, de nekem már magáért a rezgésért megérte.”
Ez a kis dalocska Palya Bea új szólólemezén, az Egyszáléneken jelent meg. Nemrég volt a lemezbemutató koncertje is, ahol elmondta, nem vár babát, de szeretné ezzel a kis dallal felhívni a figyelmet a természetes, háborítatlan szülésre.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Egyszerű kis dalocska, de ahogy egy nemrégen szült ismerősöm mondta, mégis „benne van minden, ami a lényeg”. Talán így, ezen az úton még több emberhez jut el a mondanivaló. Ami még mindig szinte általános probléma nálunk, hogy a természetes, háborítatlan szülés a magyar kórházakban ritka, mint a fehér holló.
Ahogy a dalt először hallgattam, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha mindenki a saját eszközeivel, lehetőségeivel, tudásával tenne azért, hogy az értékes, fontos dolgok minél több emberhez eljussanak. Mert majdnem teljesen mindegy, miről mit gondolsz, ha nem teszel érte semmit. Palya Bea pedig a hangjával, bájos és sugárzó nőiességével hívja fel a figyelmet a háborítatlan szülés ügyére.
És amiért arra jutottam, írok nektek is erről, az a klip másik szereplője, a nagybajuszú, szeretnivaló doktor bácsi, dr. Bálint Sándor, akit személyesen is ismerhetek. Elsőre talán úgy tűnik, a fricskát neki is szánja a kismama-kórus, de végül kiderül, hogy érte igazán odavannak az édesanyák. Nem véletlenül: ő a természetes, háborítatlan, ma alternatívnak mondott szülés híve. Tizenévekkel ezelőtt ő vezette be a Szent Imre Kórházban a vertikális, vagy függőleges testhelyzetben és a vízben való szülést. Járja az országot, előadásokat, beszélgetéseket tart, elmondja a tapasztalatait azoknak, akik meghívják. Tavaly a Születés Hetén nálunk is járt, és nagyon megható volt az, amilyen mély tisztelettel, bölcsességgel és alázattal beszélt a szülésről és az anyákról. Ő mondta azt a máshol sajnos ritkán elhangzó mondatot is, amit az írásom címéül választottam, hogy „az asszonyok tudják a legjobban, hogy kell szülni. A női test ösztönösen tudja, mi a dolga. Ha rábízzuk a nőre, mi történjen – beleértve a vertikális testhelyzetet is – csökken a szövődmények esélye.”
Sokáig tudnék mesélni arról az előadásról, de a legjobban az maradt meg bennem, amikor mutatott egy képet, amin egy guggolva szülő nőt tartott. „Tudják, mennyi szerepem volt ennél a szülésnél? Egyszer vizet hoztam, és egyszer lecseréltem a párnahuzatot. Nagyon utálok párnát áthúzni, de egy asszony se volt éppen bent…”
Vagyis változás csak akkor lesz (nemcsak a szülés terén, hanem bárhol), ha mindenki, aki fontosnak érzi az ügyet, tesz is érte valamit. Mindenki csak azt és annyit, amihez ért, amit szeret csinálni, amiben hiteles.
Ne gondoljatok nagy dolgokra, csak egy beszélgetésre, egy élmény-átadásra, szervezésre, bátorító beszélgetésre, támogató jelenlétre vagy egy egyszerű kis dalra…
Kiss Bernadett – Betti – a SzüljKönnyen.hu oldalon keresztül is segít abban a várandós nőknek, hogy megtalálják a nekik leginkább megfelelő körülményeket, helyszínt és segítőket, és ezáltal a lehető legkönnyebb, legháborítatlanabb és legszebb szülésélményben legyen részük.
Kapcsolódó cikkek:
18 thoughts on “Szülésdal – avagy az asszonyok tudják…”
Comments are closed.
„A gyermek a nőnek a fejébe’ fogan…”
Igen!! Az enyémek legalábbis ott fogantak. 🙂 Éreztem mind a kettőt. (Na jó, azért a férjem is kellett hozzá! :D)
Nálunk is, először fejben, aztán gyorsan igaziból is :))
Hát ez q… jó!!!!!! Isteni ez a dal! Kb. a véleményemet is tükrözi az összes nőgyógyászról akivel valaha is találkoztam.
Ők aztán tényleg mindent jobban tudnak!
Legviccesebb az volt, amikor rosszul voltam, és a doktor úr közölte hogy „de ennyire nem fájhat” – hát NEKI nem! 🙂
Tényleg fejben dől el. Én is ezt tapasztaltam. 🙂
Szerintem (is) azon kell elsősorban változtatni, hogy ne az orvosban bízzunk elsősorban, hanem saját magunkban, a természetben, a testünkben. Legyünk makacsok és önfejűek. És legyenek segítőink. Mert így mondhat az orvos (ha esetleg rosszul választottuk ki), amit akar…
Én még az első előtt vagyok, de szeretném felkészülten és természetesen. Szükséges a fájdalomcsillapító és a gátmetszés? Úgy vagyunk kitalálva, hogy a boldogsághormonok feledtessék a fájdalmat, nem?
De ha és telenyomnak érzéstelenítővel és egyből elviszik mellőled a pici babádat, akkor ez szinte lehetetlenné válik, és csak a rossz élmény marad, nem? Mármint én eddig jó élményt nem hallottam. (De biztos van, mert olvasni olvastam már ilyet.)
Ha ott feküdnék kiszolgáltatottan a fájdalmaimmal, biztos én is azt mondanám, hogy nyomjátok belém azt a tűt, de a józan eszemmel ezt nem akarom. Mi a véleményetek? Ti már tudjátok, miről beszélek. 🙂
Nekem ugyan nem jól sült el a szülésem (előtte voltak lelki gubancaim, és nem voltam elég önfejű önmagam iránt… :-), de meglepő dolgokat tapasztaltam vajúdás közben. Mivel a lyánykám belekakilt a magzatvízbe, végig rám volt kötözve a CTG, és így módomban állt nyomon követni az összehúzódásokat. Hát, érdekes, de voltak nagyon nagyok, amik egyáltalán nem fájtak, és voltak kisebbek, amiknél viszont görnyedtem. Még nem fejtettem meg, mit csináltam pontosan az első esetben leírtaknál (légzés?), de sztem azt kell követni! 🙂 Bárki bármit mond!
És azt olvastam (logikusnak tartom), hogy a fájdalom abnormalitást jelent a szervezetben, és mivel a szülés természetes folyamat, maximum érzetekkel kell, hogy járjon, fájdalommal nem. A fájdalommal járó szülés csak egy dogma, amit pl. egyes vallások beszélnek be az embernek. Úgyhogy itt Bródyt idézném: „Nem kell mindent bevenni, ami könnyen emészthető.”
Éva, nyugodj meg, a fájdalomcsillapítás abszolúte nem divat. Nyugodtan megélheted a fájdalmat 😉 Most jól megnyugtattalak, igaz? 🙂
Betti majd fog mesélni olyan sztorikról, amik szívmelengetőek, sőt, katartikusak! Ne döntsd el előre, hogy milyen lesz, legalábbis ne a rossz vélemények alapján dönts!
Jó lesz, majd meglátod 🙂 Majd annak idején, ha kibújik a kisbabád, gondolj arra, hogy én megmondtam 😀
Titi, a fájdalomérzetről megoszlanak a vélemények, mert nekem a fiamnál pokolian fájt mindenem, az egész testem küzdött.
Igaz viszont, hogy amennyire fájt, annyira volt gyors is! Valami 20 perc volt a brutális szakasz, utána már jött ki szépen 🙂
Előtte meg egy nagy labdán ülve röhögcséltem egy-két órát, férjem azóta is emlegeti, hogy milyen jól elszórakoztam 😉
Nekem utána volt rossz, a gyermekágyi rész: iszonyat érzékeny, türelmetlen, 2 napig egyfolytában síró gyereket kaptam, és nem lett tejem… Na, azokat az időszakokat feledném szivesen!
Amikor 19 évesen a lányomat szültem – szintén gyorsan és könnyen – egész más volt minden, mert 13 év rajtam sem múlt el nyom nélkül. Akkor óriási előnynek éreztem a fiatalságomat, és utólag tudom, hogy előny is volt!
Ugyanakkor a két gyerek is ég és föld, a lányom egy tündérbaba volt, a fiam meg egy kis diktátor 🙂
Kedves Éva!
Semmiképpen ne félj, mert én is egy csodálatos élményről tudok beszámolni, pedig én kórházban szültem, és nem volt választott orvosom. Hetekig, hónapokig arra gondoltam, hogy de jó lenne megismételni. Pedig nagyon fájt. És mégis ez valami egészen más, mint mikor a fogad fáj. A szülés a maga fájdalmával együtt a világ legtermészetesebb dolga. Én így éltem meg. Most 3 éves a kicsi lányom, és nagyon boldog vagyok, hogy van nekem.
Üdv mindenkinek: Andi
Én kiállnék az érzéstelenítés mellett. EDA-val szültem, és csupa szép és jó emlékem van az egészről. Előtte sokan le akartak beszélni róla, szerencsére nem hagytam magam, így tényleg a lehető legjobb szülésem volt. Természetesen nem vitatom el senki jogát arra, hogy ne kérjen érzéstelenítést, de jó lenne, ha minden kórházban rendelkezésre állna ez a lehetőség is, nemcsak az alternatív módszerek.
Judit, valószínű, ha minden nőnek lehetősége lenne arra, hogy úgy szüljön, ahogy szeretne, akkor nem gondolnák annyian, hogy szükséges az érzéstelenítés. Persze ettől függetlenül én sem akarom elvenni ezt a lehetőséget, csak valahogy a másik oldal hiányos…
A szülés?…..vegyes érzésekkel tarkított. 🙂 9hónapig készülünk arra, hogy milyen lesz a szülés, mi lesz azután…milyen lesz a baba?….akkor, ott, szerintem mindez egyesül. A várakozás, a CSODA – mert az, a félelem – az ismeretlentől, az elsőnél az- és a katartikus boldogság, élmény, a kíváncsiság. Egyszóval leírhatatlan! Nekem a 2.baba születés élménye nagyon pozitív maradt. Igaz, erősödtek a fájások, a végére jó volt….. 🙂 De aztán simán ment minden. És olyan boldogok voltunk. 🙂 Az ember holt fáradtan is csak a csöpp babát nézi, szuszog-e, éle-e. Csak nézed, csak nézed, öleled, dajkálod, megszűnik létezni minden…..hihetetlen mennyei érzés. 🙂
Én már most tudom, hogy lesz 3.babánk, pedig 1,5 éves a fiunk. Nem szabd rágondolni, mert tényleg agyban dől el. 🙂 Mind a ketten agyban megszülettek, mielőtt kismama lettem. 🙂 Vágytam rájuk. MIndenemmel akartam Őket!
Éva, én mostanában egyre több jó szülésélménnyel találkozom az ismerőseim körében. De azt láttam, hogy ők általában jól „megdolgoztak” előtte érte: minden eshetőségre felkészültek, megbeszéltek/átbeszéltek/lebeszéltek előre mindent (egymással és a dokival, dúlával, szülésznővel), a legapróbb részletekig. Minden variációra volt egy A, B vagy C tervük, ebben vagy abban az esetben mit szeretnének, hogy lennének a legnyugodtabbak….
Most szülte egy barátnőm az első babáját egy olyan vidéki kórházban gátmetszés nélkül, ahol minden első szülőnél csinálnak, és sikerült elérniük még, hogy a baba feleannyi tortúrán se ment keresztül szülés után, mint a többiek. Annyira jól összedolgoztak a párjával és olyan ügyesen, kedvesen, határozottan kiálltak az érdekeikért. (Majd megírom a történetüket hamarosan.)
Betti
Titi, tényleg én is láttam már egyszer egy olyan szülésfilmet, ahol kettőt sóhajtott a kismama, és már kint is volt a gyerkőc… 🙂
Azért általában az ember lánya még sose érzett ehhez fogható fájdalmat. (De olyan jó közben úgy ordítani, mint egy oroszlán! 🙂
Ahogy Andrea is írta, más fájdalom ez, mint mikor megsérülsz, a szülésnél akkor lesz könnyebb, ha nem küzdesz ellene. Valahogy olyan, mint amikor a tengerben jönnek a nagy hullámok: hiába evickélsz, de ha veszel egy nagy levegőt, ráfekszel a vízre, fent tudsz maradni.
Nézzétek csak, most találtam meg a Szülésdal werkfilmjét is: http://www.youtube.com/watch?v=n4kc-IhCXKs
Annamari: igen, jó lenne, ha mindenki úgy szülhetne, ahogy szeretne. Tehát aki természetességre és háborítatlanságra vágyik, részesülhetne benne, de arra sem néznének furán, aki ragaszkodik az orvosi jelenléthez és az érzéstelenítéshez. Ez lenne az ideális állapot, amikor _tényleg_ mindenki úgy szülne, ahogy szeretne. Remélem, elérjük egyszer 🙂
Sziasztok!
Most,hogy meghallgattam a dalt,bizony,potyogni kezdtek a könnyeim,sőt még most is potyognak.
Annyi érzelem,indulat,emlékép villant fel a három lányom születéséről. Persze ,most is a legelső igen rossz emlékei voltak a leggyorsabbak,a másikakról csak a csoda maradt meg.
talán már el kéne végre engednem azokat a rossz emlékeket,hiszen hamarosan 13 éves lesz a legnagyobb.
Mostanában több ismerősöm szült,illetve fog otthon szülni. Hát ezt valahogy én nem tudtam felvállalni,bár mi is mindig igyekeztünk az akkor vélt optimális körülményeket megtalálni,volt ,amikor mellényúltunk.
Tényleg az lesz majd a jó világ ,ha az „okos ” orvosok ,szülésznők elhiszik,hogy a szülő nő lehet,hogy jobban tudja,neki akkor és ott mi a legjobb,hiszen a célja mindenkinek egy,egészséges /testi,lelki,szellemi értelemben is / emberke érkezik erre a világra.
Sokan nem tudják,hogy a születés körülmémyei erősen bevésődnek a gyermekbe is,ami a későbbi fejlődésére is kihat.
Az talán egy másik fórum témája,hogy miként és hol fejlődik egészségesebben gyermekünk fiatal felnőtté.
Szép napot mindenkinek!
Ági
Akárhogy is sikerül egy szülés, nem hiszem, hogy a hatása végleges. Mindenen lehet minimum javítani. Úgy érzem, hogy az első hetekben nekem sem volt valami harmonikus a lyánykám, és biztos vagyok benne, hogy ez az én lelki gubancaimnak volt köszönhető. Viszont mostanra sikerült kiegyensúlyoznom magamat és velem együtt őt is.
Szóval nem kell belenyugodni a negatív szülésélményekbe, tessék rajtuk dolgozni! Ha ennek nem lenne értelme, nem működne például a kineziológia sem!
Kedves Titi!
Teljesen igazad van, mindenen lehet és kell is javítani! Bár a magam részéről a legjobb indítást ebben az esetben is a „megelőzést” tartom, vagyis lehetőség szerint minimalizálni a stresszt mind a szülés, mind a várandósság alatt. Én kétszeres otthonszülő vagyok (kb. három hét múlva remélhetőleg már háromszoros), és bőven láthattam a közvetlen környezetemben, hogy mennyivel könnyebb jó alapra építkezni… Itt nem az otthon kontra kórház ellentétre gondolok, hanem hogy mi pl. utánamentünk az információknak, akiknek meg a legkevésbé sem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna, azok leginkább egyáltalán nem néztek utána semminek… Konkrét példa: ők teljesen természetesnek vették, hogy átlag kéthetente rohangálnak az orvoshoz a gyerekkel, és tömik antibiotikummal, míg az enyémeknek semmi baja, és minket néznek zombinak, és az eszükbe sem jut, hogy a gyerek betegségeinek esetleg köze lehet ahhoz, hogy az anyukát több kilónyi felesleges gyógyszerrel tömték végig a terhesség alatt… (azért gondolom feleslegesnek, mert főként vérnyomáscsökkentőről volt szó, anyuka vérnyomása alapjáraton 135-140, terhesen ugyanennyi, vérnyomáscsökkentő szedése mellett szintén ugyanennyi…)
Másrészt sok helyen azt látom, hogy elmismásolják a problémát (pl. „az én gyerekem ugyan császáros, de semmi sem látszik abból, amit a pszichológusok állítanak”), de azt teljesen természetesnek veszik, hogy a gyerek napi több órát sír (mivel ez nekem mindkét gyerekemnél kimaradt, nem tűnik természetesnek), esetleg valami visszatérő betegsége van, mert hogy „ő ilyen, majd kinövi”. Vagy hogy elég, ha kicsit megszeretgetem, és elmúlik a probléma. Félreértés ne essék, ha nincs meg a szeretet és gondoskodás, nyilván nem lehet megoldani semmit, csak lehetnek esetek, amikor ez nem elég, és ekkor érdemes kineziológiához vagy valami hasonlóhoz nyúlni.