Miért szülj fiatalon?

Nem, nem azért, hogy az a 10 év, ami alatt össze kell hozni a három CSOK-os gyereket, még azért valamelyest ifjú amazon korodra tevődjön (persze ez miatt is sok gyerek fog születni mostanában, ami azért nem olyan nagy baj ;)), hanem azért, mert:

• Ha fiatalon szülsz, sanszos, hogy nem évekig kell próbálkozni, mire összejön a baba, hanem pikk-pakk bejelentkezik a pocakba a kis utód :).
• Ha fiatalon szülsz, a terhesség testi megpróbáltatásait – mert azok lesznek ám! – észre sem fogod venni, vagy ha mégis észreveszed – mert érzékenyen reagálsz ilyesmire – meg se fog kottyanni.
• Ha fiatalon szülsz, a terhességből és szülésből való felépülés – akár természetes úton, akár császárral hozod világra imádott porontyodat – sokkal rövidebb idő alatt lezajlik, és gyorsabban regenerálódik a tested.
• Sokkal kevésbé leszel paramami, mint idősebben. Fiatalon az ember lányának nincs olyan dolgokról tudomása – pláne első gyereknél -, amikre az idősebb anya-matrónák már az említésük hallatán is csak egy jelentőségteljes, sokatmondó pillantással reagálnak, így nem tudsz mitől félni, legalábbis nem konkrétumoktól. Így sokkal könnyebb szembenézni a kihívásokkal. Honnan tudhatod, hogy még keveset tudsz? Onnan, hogy rendszeresen hallod tapasztaltabbaktól: majd megtudod, ha te is odajutsz…

De ez jó! Élvezd ki, hogy nem agyalsz előre minden olyan dolgon, amin úgy sem tudnál változtatni (pl. hogy mikor és hogyan születik a baba, meg nehogy olyan legyen, mint az első, meg jaj, csak olyan legyen, mint az első, stb.)

• Fiatalon még kevésbé háklis az ember lánya: nem kapsz szívbajt, ha valaki felveszi a gyerekedet kérdés nélkül, nem zizzensz össze minden 20 decibelnél hangosabb zajra, nem zavarnak az ugató kutyák a szomszédban, laza vagy és rugalmas.
• Mikor kimész az utcára a kisbabáddal, sokan nem hiszik el, hogy a tiéd, hiszen te is olyan fiatal vagy még! Ezen sok fiatal anyuka kiakad, pedig ez bók! A legjobb az lesz, mikor a 20 éves nagy culáddal elmentek mondjuk strandra, és te még mindig egy fiatal nő leszel, és a csemete utánad szól, hogy anya!, mire a strand közönsége döbbent csodálattal fog nézni rád. Mert megérdemled :).
• A kilók sokkal könnyebben lemennek a fiatalokról szülés után, mint mondjuk a 40-esekről…
• Az agy sokkal rugalmasabb a húszas évek elején, és mivel az agy óriási változásokon megy keresztül a terhesség, a szülés és a szülés utáni kb. 9 hónap alatt, ezt az idősebbek sokkal inkább megsínylik. Fiatal szervezeted zökkenők nélkül veszi az akadályokat, meg sem érzed a kihívásokat. (Erről külön könyv is van, A női agy a címe, keress rá!)
• Sokan attól félnek, hogy nem tudnak karriert építeni, tovább tanulni, ha korán szülnek. De nézzük csak meg: minden későn szülő, vagy épp gyermektelen nő a világ legjobb állásában, a világ legjobb munkavállalója, vagy épp szupergazdag vállalkozó? Hát nem.
  Ez nem lehet érv a szülés elodázása mellett. Sosem lesz JÓ alkalom. A dolog úgy fest, hogy amikor jön a gyerek, akkor valahogy mindig minden megoldódik.
• Jóval nagyobb esélye van a fiatalon szülőknek arra, hogy a nagyszülők tudják őket támogatni. Ha anyukád téged 20 évesen szült, te meg 40 évesen akarsz majd, akkor anyukád 60 éves lesz, ki tudja milyen élettel a háta mögött. Egy negyvenes nagymama sokkal fittebb és többet tud segíteni, mint egy jóval idősebb. Minden egyéni helyzet más – hiszen vannak fiatal nagymamák, akik köszönik szépen, de a saját életüket akarják még kiteljesíteni unokázás helyett, és vannak 70 éves dédik is, akik kenterbe vernek energiával bármilyen 20 évest -, de a józan paraszti ész, meg a statisztikai átlagok azért nem mondanak hülyeséget…
• Huszonéves ifjú szülőként még sokkal inkább egy hullámhosszon és energetikai szinten vagy a gyermekeddel, mint később. Könnyebb ráhangolódni a játékra, az ugyanazon mese ötezredszeri felolvasására, a bohóckodásra, a napi 8 kilométernyi kismotorozásra, az autók órákon át tartó bámulására az utcán, a laza hozzáállásra. Azt mondják, a 40 az új 30, de akkor jobb ha tőlem tudod: már a harmincasok is nehezen ülnek le a földre/szőnyegre/homokozóba, és nehezen állnak fel onnan. Nehezebben, mint a húszasok – a 40-esek meg ilyesmiről már beszélni sem mernek ;).
• Mikor felnő a gyermeked – ha korán szültél, fiatalon -, akkor jön életed legkiteljesedősebb szakasza, a 40-60 éves korig tartó időszak (ami nyilván változó lehet egyénenként, de nem túl nagy kilengésekkel), amikor azt érzed, hogy bármire képes vagy, elkezded másképp látni a dolgokat, és önmagadat állítod a középpontba. A női agy című könyv írója, Louann Brizendine pl. kategorikusan kijelenti, hogy kifejezetten hiba ilyen korban szülni, mert az anyatermészet már nem a kisbaba életben tartására és felnevelésének kihívásaira rendezi be az agyunkat, hanem valami egészen másra. Például arra, hogy segítsünk a fiataloknak életben tartani és felnevelni gyermekeiket… Ne mi csináljuk, hanem mi segítsünk! Fiatalos nagymamaként például 🙂

Igazából gyereket szülni szerintem minden korban jó, és ha társul mellé felelős gondolkodásmód, az külön jó. Nincs olyan, hogy rosszkor született gyermek, mert mindegyik ajándék, és az anyukák 99%-a felnő a feladathoz minden előzetes tudás és segítség nélkül is! De ha eddig azt gondoltad, hogy ciki fiatalon szülni, vagy „mi lesz majd a karrieremmel, hova kellek majd így gyerekkel?”, akkor ettől felesleges félned. Tanulni tudsz a gyerek mellett is ha akarsz, de ha nem akarsz, az sem gond! Tedd meg ami tőled telik, a lehető legmagasabb szinten, törekedj mindig arra, hogy minden egyre jobb és jobb legyen,  és tedd boldoggá a gyermekedet – ez a lényeg – ja, és tedd meg ezt fiatalon, ha arra van indíttatásod!