Stréber Zsebhuan esete a kisoroszlánnal (avagy első számú restanciám)
Vasárnap este, közvetlenül az esti fürdés után, az én hőn szeretett elsőszülöttöm éppen egy guriga vécépapírt gyűrt galacsinná (ó, bocsánat „vijjág”-gá), majd betömködte egy üres legós dobozba, így készülve a másnap reggeli Szonjával való találkozásra. Kiábrándítottam a kismacsót, miszerint én felmértem kisoroszlán(y) Szonja képességeit, (sok mindenben magamra ismertem és ennek megfelelően igyekszem segíteni is -még hogy én nem nem fogom húzogatni a gyermekeim elől a falakat…), és szerintem Szonjus sokkal jobban örülne, ha igazi virágot szedne neki, majd reggel. Gondoltam, úgyis elfelejti.
Másnap reggel (mit reggel? már hajnalban, pizsamában) kellett kimenni az udvarra és megrövidíteni az amúgy is gyatra -kutyáknak hála- virágállományomat, de nem ám egy szállal, hanem, ha már lúd, legyen kövér alapon, vágódjunk be az óvónéniknél is, név szerint felsorolva, mindegyiküknek külön letépett egy-egy szál káprázatos illatú jácintot.
Ebéd után, hazafelé jövet beszélgettünk a sikereiről, minden hölgy elalélt a virágtól, Szonjus állítólag annyira, hogy egész délelőtt vasalt (???), míg Minimacsóm ebédet főzött neki. (rekonstruálva az óvónénikkel ez a románc pontosan úgy zajlik, ahogy én elképzeltem: a majd’ötéves oroszlánsága teljes tudatában hódító Szonja, hosszú-pórázon tartja a szép fiamat, ugyan egymás mellett ebédelnek, meg hintáznak, meg ha szükség van egy bátor lovagra, hívja a kicsit, de alapvetően a barátnőivel sutyorogva nevetgél a sarokban, ahová Hunor nem mehet oda, és ha már túl közelinek ítéli a szép hölgy a közeledést, egész egyszerűen levegőnek nézi a kisembert.)
Este elalvás előtt ismét interaktív mese volt, most Hunor mondta nekem. Ha nagy lesz, sok pénze lesz és megveszi a mellettünk lévő házat, és odaköltözik Szonjával. Míg volt erőm és ébren voltam, megkérdeztem, mért nem inkább ideköltöznek, az emeletre? Ezen elgondolkodott, majd azt találta ki, ha lesz külön bejáratos lépcső, akkor idejönnek és akkor már nem fog velünk aludni (hálistennek, nem bánom), mert akkor már felnőtt lesz, és Szonjával fog aludni, meg a gyerekeikkel. Kicsit várt, majd hozzáfűzte sok gyerekük lesz, az ujjain számolta így: egy, kettő, három, négy, sok.
Nocsak.
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>