Hogyan legyek boldog kismama? (II.)

Olvasóink többször fordultak hozzánk azzal a problémával, hogy a szülést követően – noha imádják a kisbabájukat – nehezen tudják harmóniába hozni az életüket. Cikkünk első részében szó volt róla, hogy nem egyedi jelenség, ha a kismama hangulati hullámokkal küzd, azonban van rá megoldás. Most folytatjuk a sort a leggyakoribb problémákkal, és tanácsainkkal hogyan lehetünk újra kiegyensúlyozottak.

Egy kisbaba érkezése felbolygatja a család életét. Jó esetben pozitív a változás, de ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy ilyenkor sem spórolhatjuk meg a nehezebb pillanatokat.

Sok családban okoznak gondot ilyenkor a következők:
– párkapcsolati problémák jönnek elő
– fizikai kimerültségből eredő ingerlékenység
– a kismama önbizalma meginog, mert nem elégedett a testével, vagy nem tartja magát elég jó anyának (a tökéletes anya mítosza)
– bezártság-érzés, az anyukának hiányzik a korábbi élete, a társaság
– a kismama nem tudta feldolgozni a szülésélményt.

A cikk első részében szó volt a párkapcsolati nehézségekről, a fizikai igénybevételről, és a kismama testének változásáról. Most vizsgáljuk meg a többit:

A csecsemő ellátásával járó napi (rutin)feladatok többnyire a négy fal között zajlanak, és vannak anyukák, akiknek hiányzik a társaság

Vannak igazi „ősanyukák”, akik teljes mértékben a kisbabájuknak szentelik magukat, és tökéletesen boldogok az anyaszerepben, miközben másoknak (bevallottan, vagy csak titkon) hiányzik a korábbi életformájuk, és nehezen viselik azt a napi rutint, amit a csecsemő ellátása jelent – de ez így rendjén is van, hiszen nem vagyunk egyformák!

Az a fontos, hogy mindenki igyekezzen őszinte lenni saját magával, és merje bevallani (legalább magának) ha úgy érzi, valami hiányzik, nem kerek az élete – hiszen a változtatás útjára csak így léphet. Hosszú távon elengedhetetlen, hogy a kismamának legyen ideje saját magára, és fel tudjon töltekezni: pihenőidejéből, vagy olyan programokból, amelyek örömmel töltik el. Ennek érdekében az a legjobb, ha az apukát az első pillanattól bevonjuk mindenbe a baba körül – ráadásul így a szoros apa-gyermek kapcsolat is megalapozódhat. A gyermeknevelés gondjainak megosztása összekovácsolja a párt, míg ha az édesapa javarészt kivonja magát a teendők alól, az anyuka nagy eséllyel lesz csalódott, fáradt, és befelé forduló.

Ne szégyelljünk segítséget kérni a párunktól, ha úgy érezzük, szükségünk van egy kis önmagunkra fordított időre, hiszen anyaként is fontos, hogy mindig igazi nőnek érezhessük magunkat. Ahogy szó volt róla, a szépség- és testápolás sem luxus, hanem befektetés! Nemcsak a gyermeknek jobb, ha az édesanyja kiegyensúlyozott, hanem a párkapcsolatnak is az tesz jót, ha a kismama megélheti nőies oldalát is.

El kell fogadni, hogy közvetlenül a szülés után még „rövid pórázra köt bennünket” a baba, és hogy a gyermek gondozásával együtt jár egy csomó olyan feladat, ami naponta ugyanúgy ismétlődik, de ezt nem korlátként kell felfogni, hiszen ettől még számtalan módon színesíthetjük a hétköznapjainkat. Érdemes tudatosan törekedni arra, hogy ismerkedjünk más kismamákkal. Nemcsak mert jót tesz egy kis beszélgetés, közös játék, vidámság, hanem mert lelki támaszra találhatunk a hasonló élethelyzetben lévő kismamák személyében. Láthatjuk, hogy hasonló problémákkal kell szembenéznie a legtöbb anyukának, a tapasztalatcsere pedig választ adhat a babagondozás során felmerülő kérdésekre.

Mindemellett más programokat is be kell illeszteni a mindennapokba, hiszen olykor jól esik valami olyat csinálni, aminek egyáltalán nincs köze a babázáshoz. Mindenki maga érzi, mennyi ilyen programra, élményre van szüksége. Fontos, hogy ne az elvárásoknak akarjunk megfelelni, hanem próbáljunk önmagunk maradni – így leszünk hiteles anyák.

Az újdonsült anyukának önbizalomhiánya van, mert nagy a nyomás a környezet és a média részéről – a tökéletes anya mítosza

Manapság túl sokszor hallani arról, hogy az édesanyának milyen fontos ráhatása van – különösen az első években – gyermekének későbbi életére. Ráadásul csak az derül ki, hogy tökéletesen kellene csinálni – de azt nem tanítják sehol, hogy pontosan hogyan! Ezért a kezdő anyukák néha éppen azért bizonytalanok, mert a sok (fél)információ hatására éppen azt az egyet kérdőjelezik meg magukban, ami pedig biztosan tökéletesen működik: az anyai ösztönüket.

Az anyává válás nagyon fontos állomása a női személyiségfejlődésnek, de rendkívüli jelentősége van annak, hogy ne csak a szülés élményét, de az anyává érés folyamatát is zavartalanul élhessük meg, azaz a lehető legkevesebb elbizonytalanítás nélkül. Ahogy a nők igenis tudják, hogyan kell szülni, úgy igenis tudják, hogyan kell anyának lenni. Ha – ahogy kineziológus szakértőnk is mondta – „ha egy nő megérti, hogy az anyasággal kapunk egy olyan mértékű szeretetet is, ami átsegít a nehézségeken, és bízik saját magában, akkor nincs megoldhatatlan feladat”. Csak rá kell hangolódni a baba szükségleteire. A gyereknevelés nem mehet tankönyvekből, hanem szívből – csakis ez lehet a kiindulópontunk. Ha ezt elfogadjuk, és anyai szívünk szerint cselekszünk, akkor egyszerűen nem ronthatjuk el!

Ne feledjük: saját kisbabánk számára csakis mi vagyunk a legjobb anyuka.

Feldolgozatlan szülésélmény

A szülésre mindenki készül. Van, aki izgalommal vegyes várakozással tekint elébe, és van, aki nagyon tart tőle. Akárhogy is alakul, a legtöbbször meghatározó élményt jelent a nőnek, hogyan hozta világra a kisbabáját, és az emlékek később is újra meg újra elő szoktak jönni.

A tapasztalatok szerint nem csak az a fontos, hogy a kismama megfelelően felkészüljön a szülésre (hiszen ez oldja a félelmét) hanem az is, hogy azt követően kibeszélhesse magából az élményt: akkor is, ha pozitívan alakultak a dolgok, ha pedig negatív élménye volt, akkor még inkább.

Sok kismama érzi azt a szüléssel kapcsolatosan, hogy nem minden úgy alakult, ahogy szerette volna, és az is előfordul, hogy csak tudat alatt van jelen a feldolgozatlan szülésélmény.

Nem véletlen, hogy anyukák, ha összekerülnek, órákat tudnak saját szülésélményeikről beszélgetni – hiszen egy másik nő, aki maga is anyuka, át tudja érezni az általunk átélteket is, és biztosíthat együttérzéséről, valamint az ő történetéből is lehet tanulni. Azt is átérezhetjük ilyenkor, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségekkel. Néha egy jó beszélgetés után érzi azt a kismama, hogy végre megérthette, miért alakultak úgy a dolgok, és lezárhat egy addig befejezetlen történetet.

Aki úgy érzi, még nem tudott megbékélni azzal, amit a szülés során átélt, annak érdemes keresnie egy bizalmas személyt, egy másik asszonyt, egy „anyatársat”, akivel meg tudja osztani az ezzel kapcsolatos érzéseit. Lehet ez a személy egy rokon, egy barátnő, egy dúla, de kineziológushoz, vagy pszichológushoz is lehet fordulni. Elsőként célszerű egyszerűen csak elmesélni neki mindent, ami eszünkbe jut a szülésről. Ha felelevenítjük a történteket, sokszor sikerül rátapintani arra, hogy mi a fájó pont. Tudatosítsuk magunkban az érzéseinket! Mondjuk ki, hogy pontosan mit érzünk. Csalódottságot, fájdalmat, bűntudatot? Csak miután szembenézünk a problémával, tudunk továbblépni. Végezetül, el kell fogadnunk, hogy a szülésünk úgy alakult, ahogy alakult – de egy következő szülés előtt már tudni fogjuk, mire kell odafigyelnünk.

A boldog gyermekágyas időszak titka abban áll, hogy megfelelően készüljünk fel a szülésre, majd utána legyen módunk megosztani az élményt, lehetőleg anyatársakkal, akik átérzik a történetet.
Ehhez kapcsolódóan új rovat indul a KISMAMATITKOK.HU-n, amelyben olvasóink mesélik el személyes történetüket, legyen az a szülés élménye, vagy a várandósság alatti, illetve a csecsemőgondozással kapcsolatos esemény.
Olvasd el az első szüléstörténetet (Lulu születése) itt, és küldd be Te is a te történetedet az info@kismamatitkok.hu címre (névvel, becenévvel vagy név nélkül, ahogy tetszik!)

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/