Ezt hozta az ősz

Ezt hozta az ősz

Ősz elején  még bőven kapható az őszibarack, a szilva, az alma, a körte és a szőlő, így még nem okozhat különösebb fejtörést, hogy mit adjunk a babának tízóraira, uzsonnára. Nagyobbaknak készíthetünk szilvás/barackos/almás rétest.

Később, október-november táján már a körtével és az almával kell beérnünk, na és persze ott van még a birsalma is: a belőle készült szósz húsok mellé kiváló, a birsalmasajt pedig egyedi gasztro-ajándék lehet karácsonyra.

Tudtad, hogy a padlizsánt más néven tojáscsucsornak vagy törökparadicsomnak is hívják? Érdemes sokat fogyasztani belőle, hiszen értékes tápanyagokat tartalmaz: magas a vitamin-, ásványi anyag- és rosttartalma. Ezerféleképpen elkészíthető, ki ne ismerné a joghurtos-fokhagymás padlizsánsalátát, a padlizsánkrémet, a rántott vagy töltött padlizsánt?

A cékla (mint korábban már itt >>> is írtuk) inkább gyógynövény, mint zöldség, ezért késő ősztől érdemes rendszeresen fogyasztani, salátába, vagy húsok mellé köretnek. Október-november tájékán a babák kedvence, a sütőtök a sláger, készítsük el krémleves, de akár sütőtökös rizottó formájában is. A sütőtök témára novemberben még visszatérünk… de addig legyen meglepetés!

Az őszre való ráhangolódásként böngészd át az alábbi verseket, és olvasd fel a kisbabádnak is.

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Szóló szőlő, mosolygós alma, csengő barack – Népmese Benedek Elek feldolgozásában, gyönyörű illusztrációkkal. Kattints ide és olvasd el >>>

További őszi versek a teljesség igénye nélkül…

Csanádi Imre: Ősz-elő

Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, –
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.
De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.
Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.
S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Kezdő anyukák oldala