Tavasszal minden újjászületik. Megújul a természet, téli ruháinkat lecserélve, a tavaszi nagytakarítás, a húsvéti böjt és locsolás megtisztító rituáléját legalább lélekben végrehajtva magunk is megújhodunk. Ezen a tavaszon én személy szerint a májusi Születés Hete rendezvényre készülök, ahol szervezőként és előadóként, több fontos tapasztalatom szeretném átadni az érdeklődőknek. Ha már ezzel foglalkozom, gondoltam, írok a Hősnőknek is a születés és újjászületés hullámairól.

Lilla megérkezett
Lilla életének kezdetén


Amilyen a kezdet, olyan a vég

Világra jövetelünk mikéntje, majd újszülöttként való fogadtatásunk körülményei nem csak az „első benyomás” megismételhetetlen és kitörölhetetlen bevésődése kapcsán nyernek elsőrendű fontosságot életünkben. Megszületésünk, első lélegzetvételünk pillanatában egész sorsunk sűrűsödik össze. Ezt állítják az asztrológusok, akik a születésünk pillanatára felállított horoszkópunkból kiolvassák lelki minőségünket, adottságainkat, lehetőségeinket, majdani kihívásainkat, lehetséges nehézségeinket, világhoz, másokhoz való kapcsolódásainkat, vagy életutunk göröngyeit.

Bár tulajdonképp mehetünk hátrébb is az időben életünk, emberi sorsunk kezdetét kutatva, egészen a fogantatásunkig. Ki gondolná, hogy nemcsak születésünk, hanem fogantatásunk és magzatkori létünk történései is előhívhatók tudatunkból és ehhez még csak nem is kell ismernünk a szüleinket vagy a születésünkről őrzött történeteket? A modern pszichológia, a Hellinger terápia vagy Újjászületés légzések tapasztalatai szerint életünk kezdetének emlékei, szüleink érzelmei, szándékai, várakozásai testünkben/tudatunkban raktározódnak és nagyban meghatározzák későbbi viszonyulásunkat önmagunkhoz és a világhoz.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A fogantatástól a megszületésig tartó időszak négy szakaszra bontható a transzperszonális pszichológia komini rendszerében, az alábbiak szerint:

1. A fogantatástól a vajúdásig, szülési görcsökig tartó időszak
2. A vajúdás
3. A kitolási szakasz, avagy átjutás a szülőcsatornán
4. Lecsengés: a megszületést követő 2-3 nap

Hogy milyen problémákkal, nehézségekkel szembesülünk életünk során, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, szerepeinkhez, milyen a párkapcsolatunk, a szexualitásunk, az anyagi helyzetünk, az egészségünk, mind-mind leképezhető megszületésünk folyamatára. Ha nem is függ tőle és nem is szigorú ok-okozati viszonyban áll, de egyértelműen ugyanazt a mintát mutatja. Minden folyamatnak van ugyanis kezdete, felfutása, csúcspontja és lecsengése is, ami megfeleltethető a fenti négy szakasznak.

A gazdagság receptje

Már a fogantatás kialakulását is érzelmi gátlások, családi programok, ellenállások akadályozhatják. Vagy épp ellenkezőleg, úgy jön létre, hogy az ellenállások a fogamzásgátlás megvalósulását gátolják. Az ember egész életére rányomja hatását, ha nem várt gyermekként születik meg. Vagy az, ha valaki mást várnak. Lehet, hogy az egyik szülő ellenkező nemű utódot kíván. Lehet, hogy mindkettő a másik nemhez tartozó utódra számít, aminek hatása nemi identitásunkban, a másik nemre gyakorolt vonzerőnk, párkapcsolatunk sikerességében jelentkezik sok-sok év múltán.

A várandósság alatt a leendő szülő kétséggel, szorongással, gondokkal szembesülhet, amit a magzat magára vehet, amivel – tévesen- azonosulhat. A fejlődő baba közömbösséget is érzékelhet. Ezek a lelki konstellációk testi tünetekben, kisebb-nagyobb problémában is formát nyerhetnek a várandósság alatt mind az anya, mind a baba helyzetében (pl. a magzat farfekvése, méhlepény elöregedése, túl sok-túl kevés magzatvíz, magas vérnyomás).
Az érzések felvállalása, a babával való beszélgetés, a félelmek megváltozott tudatállapotban való feloldása, saját születési traumánk feldolgozása sokat segíthet abban, hogy a szülés természetesen, minden beavatkozástól mentesen, a maga rendje és ritmusa szerint induljon el. Könnyen szülni csak a saját ritmusunkban, a saját testünkre hallgatva lehet.

A születés második szakasza, a szülési görcsök, méhösszehúzódások megindulása szimbolikusan a döntési képességről szól. Az anyának el kell engednie magzatát. A babának döntenie kell, hogy meg akar születni a világnak. A szülés megindítása, hormonális szerekkel való stimulálása, gyorsítása, programozása mind problémákat eredményez lelki alkatunkban a későbbiekben.

A harmadik szakasz, a születés csúcspontja a születési csatornából való kijutásról szól. Könnyedén kicsúszhat a baba, vagy ellenállhat a kijövetelnek. Az édesanya és a gyermek összhangban, együttműködve segíthetik, illetve annak hiányában akadályozhatják egymást. A születés traumatikus élmény, a baba erős stressznek van kitéve a szűk csatornában, amelyből a kijutás egyáltalán nem garantált. Mégsem a császármetszés a megoldás. Épp ellenkezőleg. Ez a stressz, trauma egy nagyon fontos tapasztalattal látja el a hüvelyi úton megszülető gyermeket: a problémákkal való megküzdés tapasztalatával! Az anyának pedig az egyik legfontosabb beavatás. Akit császármetszéssel hirtelen, készületlenül, átmenet nélkül kiemelnek az anyaméhből más helyzetekben is hajlamos lesz arra számítani, hogy más oldja meg helyette a problémát.

A negyedik szakaszban a csecsemő elhagyja az anyaméhet, és elvágják a köldökzsinórt. Az anyával való kapcsolat magával az élettel való kapcsolatot jelenti. Amikor ez a tapasztalat örömteli, meleg, kellemes, akkor azt az üzenetet hordozza, hogy a sok fáradtságnak megvan az eredménye: a sikert ünneplés követi. Amennyiben ez nem így történt, pesszimista, szkeptikus hajlamok alakulnak ki. Visszavezethető erre az élményre a problémák előtti bénult toporgás, értelmetlenség, reménytelenség érzése vagy a dolgok félbehagyása, sikerünk elszabotálása, a sikert megelőző pillanatokban való kiugrás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ezekben az első órákban, napokban a gyengédség, az érintés, az anyával való szoros testi kapcsolat.

Amennyiben születésünk folyamatában energiablokkok keletkeztek, azok felismerésével, megváltozott tudatállapotban való tisztításával, párhuzamos tapasztalatok, programok kialakításával új folyamatok, gyógyulás indíthatóak a felnövekvő gyermek és a család életében. Ennek egyik bevált módja a Rebirthing, az újjászületés légzés.
Következő írásomban egy személyes tapasztalásomon keresztül beszámolok róla, hogyan zajlik ez a folyamat!

Ti ismeritek megszületésetek történetét? Aki nem ismeri és teheti, javaslom, járjon utána.

17 thoughts on “A születés és újjászületés jelentőségéről”

  1. Milyen fura az élet:)
    Nem , nem mesélek rémtörténeteket.
    De a császárnómetszésnek is megvan a maga helye, ha az életet ment.
    És hiszem, hogy Fanni tudta, ő nem jöhet természetes úton, mert akkor két árvát hagyok magam után.

  2. Hm, ez nagyon érdekes… az én életemet is a császármetszés mentette meg (születésemkor, már nem volt szívhangom), és a fiam is császármetszéssel született.

  3. Persze, meg van a császármetszés életmentő helye, de ez nem változtat azon, hogy ennek a felállásnak is megvannak a lelki folyományai, ugyanúgy, mint mindennek:-) Megjegyzem egyikünk se születik feladatok és tanulnivalók nélkül…mindenkinek vannak “elakadási” egyik-másik mátrixban. Ezzel azért jó tisztában lenni, hogy amikor valós életedben problémával szembesülsz, a “születési minta”, ha nincs kitisztázva, behatárolja a választási lehetőségeid körét. Lesz egy csomó lehetőség, amit észre sem veszel.
    Mert pl. elszökhetsz a szüleidtől, de nem szökhetsz el szüleiddel való kapcsolatotok elől. Vagy ha az apád a pénzzel azonosítod és nem jó a kapcsolatotok, a pénzzel sem lesz jó a kapcsolatod (amíg ez a “link” nincs kitisztítva:-))

  4. “Vagy ha az apád a pénzzel azonosítod és nem jó a kapcsolatotok, a pénzzel sem lesz jó a kapcsolatod (amíg ez a “link” nincs kitisztítva:-))”

    Ez ütött volna, ha nem lennék túl rajta néhány napja.
    Köszi!

  5. Ha jól emlékszem, anyám azt mesélte, hogy nagyon könnyen megszülettem, de a méhlepénnyel gondok voltak.

    Amikor a lányom született – nagyon könnyen, gyorsan, ügyesen – 19 éves voltam, és akkor nemcsak azt éreztem, hogy igazából nővé, anyává értem, hanem azt is, hogy bármire képes vagyok a világon. Az addig elképzelhetetlen fájdalom, és a belülről kitörő, visszatarthatatlan erő mindent új megvilágításba helyezett az életemben. Addig voltak irracionális félelmeim – tűtől, orvosi vizsgálatoktól, gyerekkori rossz tapasztalataim miatt – de ezek a szüléssel elmúltak! Rájöttem, ha a szülést végigcsináltam – ennyire jól, könnyen és magabiztosan – akkor számomra nincsenek akadályok.

    A lányomon is lehetett érezni, hogy ő csakis így születehetet. Csodálatos újszülött, baba, gyerek volt, és most is az.

    A fiam is nagyon könnyen és gyorsan született, mégis egészen más volt. Én is más voltam. A lányomnál az ugyanúgy lezajló szülés a nyugalom szóval jellemezhető, a fiamnál pedig a türelmetlenség szóval.

    Fantasztikus ez az írásod Ildi, számomra nagyon szemfelnyitó hatású. Már régóta tudom, hogy a rengeteg tervezett gyerekemet az ötleteim és a megvalósuló terveim szimbolizálják… De sosem gondoltam volna, hogy tényleg valóban lekövethetően összefügghetnek ezek a dolgok.
    Köszönöm! 🙂

  6. Az én szemem is nyiladozik, ezt akartam megfogalmazni…nem jól sikerült…még gondolkodnom kell ezeken. 🙂

  7. Bocsánat, Anikó, ezt nem neked szántam, mondhatnám, csak “vaktában” ment a példa…:-( nem akartam “ütni”

  8. Vera,

    nyilván nagyon nagy különbségek vannak szülés és szülés, meg születés és születés között, és nagyon sokat tehetünk a gyermekünkért, ha hagyjuk szépen, választása szerint megszületni, nem engedve az orvosi protokoll sürgető nyomásának, valamint folyamatos kontroll- és beavatkozási kényszerének (nem kifejezetten a császármetszésről beszélek…).

    Más perspektívából viszont “minden jól van úgy, ahogy van”. (Hisz mindannyian tanulni valókkal jövünk a világra.)Ebből a szempontból születés és születés között nincs különbség.

    Sokat tehetünk a gyerekeink sima útjáért azáltal is, ha saját magunkon dolgozunk (pl. légzésterápiával), mert így biztosított, hogy elakadásainkat nem “örökítjük rájuk”. A gyerekeket kb. 7 éves korukig többnyire az anyával együtt vagy az anyán keresztül kezelik, mivel energetikailag egyek.

  9. ahá! Ritus…ezért megy neked ilyen jól a megvalósítás, mert zsigerileg jól tudsz szülni…:-)
    De komolyra fordítva a szót, köszönöm az elismerő szavakat.
    Nem semmi, hogy 19 évesen ilyen ügyes voltál:-)Hiszen nem jellemző, hogy többgenerációs együttélés, és/vagy tényleges szertartás keretében bárki felkészítené az először szülő nőket erre beavatásra.

  10. Ildi!

    Semmi gond! Az ütéssel épp azt akartam kifejezni, hogy ez a mondatod igencsak hatott volna, ha már nem lennék túl ezen a fázison.

  11. Nekem sokat segített a szülésben, hogy anyám elmesélte – többször is – a sajátját. Az, hogy ő könnyen szült, az nekem bíztatás volt, hiszen testalkatilag, és gondolkodásmódban is nagyon hasonlók vagyunk.
    Szóval én “tudtam”, hogy könnyű lesz 🙂 és ezt programoztam be ezek szerint magamnak.

  12. Anikó,

    Úgy legyen, hogy túl legyél rajta…:-) de nem inkább egy folyamatos tanulás fázisairól van szó? Amikor folyamatosan megtanuljuk elfogadni és szeretni magunkat és a múltunkat? Én mostanában ezt mondom (magamnak):-)

  13. Elképzelhető, Rita, hogy így jó mintát és tudást örökített rád édesanyád:-)Alighanem van összefüggés Vera császáros születése és császáros szülése között is…Nem tudom, hogy így kifejezetten mondtam-e, írtam-e, de aki “feldolgozza” saját megszületését és “újjászületik”, az úgy tűnik, könnyebben szül.

  14. Ildi 🙂
    ez fantasztikus volt !
    Mond, te miért nem EZZEL foglalkozol?

  15. Anita kedves,

    foglalkozok én ezzel is, alkalom adtán:-)
    Lassan meg is hirdetek majd valami jó kis VIP-hősnők újjászületést:-) …nyugi…most (még) nem kell menekülni, egyelőre csak érlelem magamban a dolgot:-))

  16. Szia Anikó!

    Örülök a mérföldkövednek:-)Már írom a saját folyamatom enyhébb fejezeteit a cikk folytatásához. Ott folytathatjuk a témát:-)

Vélemény, hozzászólás?