A csalán és a buta libák


HősNőkblogok.
Falun nevelkedtem, – vidéki lányból cseperedtem városi asszonnyá – és szomszédbeli kis barátném első körben mindig engem “értesített”, ha kikeltek náluk a kiskacsák, kislibák…

“Tityi totyi kiskacsák, csemegézik a csalánt

vár a tó, vár a tó, vár a kacsa úsztató”

…Végigrohant a kerítések mellett, átgázolt virágágyásokon, vakondtúrásokon, és hangyabolyokon. Felkapaszkodott nagyanyámék kerítésére, és egy jól irányzott mozdulattal kicsapta a magasan pöffeszkedő kallantyút. A kapu hangos nyekergéssel  és kis játszópajtásommal a hátán egykettőre kitárult. Barátném kiszabídította fürge kis  lábacskáit a kapulécek közül, beviharzott hozzám, elkapta a kezem és már húzott is magával  kifelé pipéket nézegetni. Mondta is , hogy siessünk, mert a papója éppen etetni készül őket, már a csanalat is felaprította a darához…

Hirtelen kihúztam a kezem kispajtásom markából… A kiskacsáira még csakcsak kíváncsi lettem volna, de a liba szó hallatán megdermedtem és mozdulni sem mertem. A libák csanalat is esznek??? – néztem rá csodálkozva. Legutóbb engem akartak megenni amikor a másik mamánál voltunk. Anyai nagyanyámnak az volt a szokása, hogy érkezésünket látva széttárt karokkal  / és sarkig kitárt kaput hagyva maga mögött/ jött elénk. Ezzel egyidőben vagy húsz liba viharzott ki az udvarról  fenyegetően szélesre tárt szárnyakkal és fülsiketítő gágogással…

“Buta libák!!!“…sírva és sikítva kapaszkodtam felmenőim ölébe, hogy biztonságos magasságba kerülhessek végre a hirtelen jött libatámadás elől. Persze a többiek csak nevettek rajtam,  nagyapám pedig valami olyasmit mormogott az orra alatt felém, hogy “nagyanyád volt a legbutább liba, amikor nem zárta be maga mögött a kaput“..“Ne félj, a liba nem bánt”…”az jó, hogy van…majd lesz dunyhád a tollából.”..”majd adunk nekik csanalat”…

Arról, hogy a csalán – a tündérkerteknek ez a szúrós természetű, igen morcos lakója – gyógynövény is, nem pusztán libaeledel, csak évekkel később szereztem tudomást. Ráadásul olyan gyógynövény ami a tanulási kudarcok esetén is a segítségünkre lehet! A rossz jegyek hátterében szerencsére nem mindig a diszlexia, vagy más súlyos tanulási akadályozottság áll. Előfordul, hogy csak a figyelemhiány, vagy a koncentrálásra való (átmeneti) képtelenség a “ludas” a dologban. Ilyenkor jól jöhet napi egy-két csésze csalántea elkortyolgatása...és máris sokat tettünk azért, hogy az iskolapadokban se legyenek “buta libák”

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/


Share/Bookmark

Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com

TündérTanoda

2 thoughts on “A csalán és a buta libák”

  1. Szépen írsz a gyermekkori emlékekről. De jó is volt! Én is nagyon szerettem a Nagyszüleimnél nyaralni.

  2. Zita, köszönöm, hogy újra és újra visszatérsz olvasgatni a TündérTanodába 🙂 …a gyermekkori történések tárháza édes mesevilág, még akkor is ha néha-néha majd’ a szívünk ugrott ki a helyéről…például amikor a bolyhos, vastag, fekete lábtörlő az ajtó előtt mordult egyet és vakkantott /mert az nem is lábtörlő volt, hanem Baltazár a házőrző kutya/…vagy amikor a szekrény aljában turkálva az ölünkbe esett egy fejetlen liba / valójában a szárnyaiból készített tollseprő/. Ám drága dédapánk vigasztaló szavait hallva még azt is elhisszük, hogy az nem is libatoll, hanem ANGYALSZÁRNY! :)…hiszen még bizonyítéka is van rá! A szobája falvédőjére hímzett angyalkák! 🙂

Comments are closed.