Te felelős vagy?

Régóta felelősnek érzem magam dolgokért.

Korábban ez egy szorongató, félelmet keltő érzés volt. Nem akartam tudni a Föld pusztulásáról, halálról, betegségekről, éhezésről, fájdalmakról. Ha kevésbé drámai akarok lenni: befizetendő számlákról, az ismerőseim öncélú bántásairól, vagy a fél doboz fagyiról, amit megint megettem. Próbáltam ezeket a dolgokat kizárni az én kis világomból.

Amikor megszületett a nagyobbik fiam, egy depressziós, kövér, állástalan nő üldögélt otthon, aki folyton azon aggódott, hogy nem szuperanyu. Emellett pedig mindentől szorongtam. A gödörből a férjem rángatott ki, amikor megmutatta, hogy mit talált testedzés témakörben az interneten. Viccesnek és teljesen őrültnek találtam a dolgot, tehát naná hogy kipróbáltam a kettlebellt. És ezzel együtt beindultak a dolgok. Elkezdtem edzeni, jobb lett a kedvem. Az edzés révén rátaláltam a megfelelő étrendre, s így a kettővel együtt már könnyű volt vékonyodnom. Nőtt az önbizalmam, nem csak emberként, hanem anyaként és nőként is.

Olyan edzést és étrendet találtam, ami nem a könnyített verzió. Piszok nehéz és megterhelő, főként az edzés, de ez kell ahhoz, hogy fejlődhessek, és legfőképpen nem testileg, hanem mentálisan. Megtanultam belőle, hogy csak magamra számíthatok, csak a súly van és én. Ha hibázok, az az én hibám, nem a súlyé, nem másé. A sérülés is az enyém lesz, ha hülyeséget csinálok. Az is az én felelősségem, hogy mit és mennyit eszem. Elkezdett átszivárogni az életem minden szegmensébe ez a fajta tudatosság és önbizalom. Ahogy nőtt az önbizalmam, jöttek a sikerek, az edzés közben egyre többször megélt flow-élmény. Amikor a fiam egy éves lett, felhívott egy tanárom állásajánlattal, ami részmunkaidős és mindösszesen tízpercnyire volt a házunktól. Szuper munkahely, mindig ilyenre vágytam…

Lehet valami ennél tökéletesebb?
Igen lehet. Ma már tudom, hogy ez kevés nekem. Ráébredtem, hogy jó az állás, de már nem kell az alkalmazotti lét, vállalkozó leszek, mert nekem a legfontosabb a szabadság. Már van elég önbizalmam hozzá. S a korábbi hobbim talajáról látszik kinőni az új munkám.

Otthagytam a PhD-t, mert rossz emberekkel voltam körülvéve és nem kértem a lelki mérgekből. Tudom, hogy nem ez kell nekem az öndefinícióhoz, ahhoz, hogy tudjam a helyem az életben. Meg fogom csinálni, de akkor, ott és úgy, ahogy nekem tetszik. A nyugati világban mindenki rögtön azt kérdezi, hogy mi a munkád, mit végeztél, hol dolgozol? Az embert azonosítják a szakmával. Pedig attól még nem vagy jobb ember, ha régész, orvos vagy marketingigazgató vagy. Ez csak egy szelete a személyiségnek.

Azzal a nagyon egyszerű döntéssel, hogy rendszeres időközönként acélozom a testemet, a lelkem is erősebbé vált. Olyan dolgokban lettem felelősségteljes, amikben nagyon szerettem volna rendesebb, ügyesebb lenni, de nem láttam a módját. Amikor volt már kellő elszántság, valahogy jöttek az információk és a megoldások. Ma már nem kell a fejem homokba dugni. Nem félek, hanem megoldásokat keresek.

Tudatos vagyok pénzügyeimben, vagyis igyekszem, és ebben nagyon sokat köszönhetek Vida Áginak és Csapó Idának.

Az otthonom szervezettebb, mint valaha (még így sem tökéletes, de az lesz), bevásárlásokat, takarításokat, rövidebb idő alatt, szervezettebben és környezettudatosabban végzem.

Edzésre, mozgásra mindig találok időt. A második terhességem alatt végig edzettem és szülés után 5 héttel már visszatértem a súlyokhoz.

A családommal töltött minden percet élvezek (ami nem jelenti azt, hogy néha ne akarnám a gyerkőcöket minél előbb lefektetni ;))

Magam és családom táplálását, étrendjét megtervezem és igyekszem egészséges és finom ételekkel tömni meg a pocikat.

Folyamatosan kutatom a környezetbarát háztartás lehetőségeit, és ezzel igyekszem nemcsak a Földet, hanem magunkat, az egészségünket is óvni.

Felelősnek érzem magam minden feleslegesen a lefolyóba engedett liter vízért. Felelős vagyok a testemért, a lelkemért, az egészségemért. Felelős vagyok a gyerekeim jóllétéért.  Felelős vagyok azért, amit megeszem, amit megveszek és amit eldobok. A gyerekeimnek igyekszem megtanítani  a felelősséget. Mert ez nem csak egy szó, hanem egy életforma.

Te felelős vagy?

Tóth Andrea Janka

http://andreablogja.blogspot.com/