„Nem olyan emberi lények vagyunk, akik megtapasztalják a spirituális lét világát, hanem olyan spirituális lények, akik megtapasztalják az emberi lét világát.” (Teilhard de Chardin)
Amikor egy petesejt és egy spermium találkozik és összekapcsolódik, valami megváltozik a világban. Egyesülésükből embrió alakul ki azzal a megállíthatatlan programmal, hogy magzattá, majd kisbabává fejlődjön. A baba megszületik, és ezzel elindul egy új és megismételhetetlen emberi élet sajátos feladatokkal, egyéni adottságokkal, különleges személyiséggel.
De vajon a fogantatás-e az ember életének a kezdete?
Ausztrália bennszülött sivatagi törzsei úgy tartják, először mindig a megszületetlen lélek juttatja kifejezésre a kívánságát, és csak aztán következik a fogantatás.
Ha mindenekelőtt spirituális lények vagyunk, ahogy Teilhard de Chardin is mondja, akkor viszont életünkben mindennek jelentése van. Nem csak a szertartások fontosak, mint amilyen a keresztelő vagy az esküvő például, nem csak az ünnepnapok és a fogadalmak számítanak. Hétköznapjaink legapróbb történései, rezdülései, álmai, találkozásai, „lerobbanásai” mind-mind üzenetet hordoznak lelkünk vágyairól, amelyek vállalt életfeladatunk betöltéséhez visznek közelebb, illetve igyekeznek visszaterelni választott utunkra, ha elhagytuk azt.
Gondolkoztál már azon, te hogyan lettél azzá, aki ma vagy?
Mi határozta meg, kivé lettél? A genetika? A testedbe szüleid, nagyszüleid hajszíne, szemszíne, arcformája, arcvonásai, testfelépítése be vannak programozva. De nem csak testi adottságokat, tulajdonságokat, hajlamokat örököltél, hanem modort, hanglejtést és viselkedést is tanultál. Hatott rád a körülötted lévő emberek befolyása. Szüleidtől, nagyszüleidtől életmódot, generációs hiedelmeket vettél át. Átvetted, természetesen, a ki nem mondott ítéleteket, a tabut is.
Felismered a közös családi sorsvonalat önmagadban?
Saját döntéseid és választásaid később tovább fűzték a megkezdett fonalat. Tapasztalataid is alakították, formálták életed.
Vajon az „eleve elrendelt” sors és szabad akarat, szabad választás között hol van a kulcs, életünk nyitja?
Létezik a szabad akarat, hogy azzá váljunk, akivé és amivé válni szeretnénk? Ez vajon kiteljesíti a sorsunkat, a megkezdett ösvényt? Vagy ellenkezőleg, beszűkíti azt? Esetleg egy párhuzamos vonalat ír? Netán cikkcakkosat?
A nigériai ijo nép teremtés mítosza szerint kezdetben csak föld volt, tengerek és ég, állatok, madarak és halak, emberek azonban nem. Egy nap elsötétült az ég és egy fényt árasztó kő hullott le az égből: a teremtés köve. Azután egy asztal esett rá a teremtés kövére, majd mellé hullott egy szék is. Végül Woyengi Anya, a nagy sorsistennő táncolt le a Földre, és elfoglalta helyét a széken. Lábát a meleg, izzón sugárzó kőre helyezte, és egy maroknyi földet vett a kezébe. Embert formált belőle, ám művét befejezetlenül hagyta.
Woyengi Anya így szólt:
„Megajándékoztalak az élettel, a többi azonban tőled függ. Mindegyikőtök maga döntse el, hogy férfi vagy nő akar-e lenni. Magatok határozzátok meg, miképpen akartok élni: gazdagok szeretnétek lenni vagy szegények, híresek, netán hétköznapi emberek. Ti választjátok meg hivatásotokat – harcos, anya, varázslónő, halász, táncos, kézműves, művész. És ti magatok döntsetek afelől is, hogy milyen módon akartok meghalni.”
Ki mint vet, úgy arat.
Vess el egy gondolatot és tettet aratsz. Vess el egy tettet, szokást aratsz. Vess el egy szokást, jellemet aratsz. Vess el egy jellemet, sorsot aratsz – tartja egy ismert bölcsesség. Ahhoz, hogy változtassunk azokon a mélyen belénk rögzült szokásainkon, amelyek nem segítik többé a fejlődésünket (pl. türelmetlenség, halogatás, kishitűség), többre van szükség, mint akaraterőre. A szokásoknak nagyon erős vonzerejük van: ugyanaz az inger ugyanarra a válaszreakcióra hajlamosít. De szerencsére inger és reakció között van egy tér – a választás tere, a tudatosság tere, a felelősség tere, ahol sorsunkat formálhatjuk. Ugyanarra az ingerre adhatunk más választ is! Ez csak rajtunk áll! Ez a mi befolyásolási körünkön belül van.
Mert az embernek megadatik az élet és van sorsa, amelyet maga választ.
Ha elérkezik az idő, hogy általunk is új élet szülessen, hogy szülővé váljunk, mit tehetünk a gyermekeinkért?
– Már a fogantatás előtt felvehetjük velük a kapcsolatot belső utazás, egyszerű meditációs technikák segítségével (Pl. anya-magzat kapcsolatanalízis)
– Beszélgethetünk velük a várandósság 9 hónapja alatt, hagyhatjuk, hogy megválasszák nevüket, születésük időpontját (esetleg módját is).
– Biztonságos kereteket teremtünk számukra ahhoz, hogy kiteljesedhessenek, hogy azzá lehessenek, akik.
– Segíthetjük őket a növekedésben.
– Fokozatosan megadhatjuk nekik a választás szabadságát.
– Végül, de nem utolsósorban dolgozhatunk magunkon, feltisztíthatjuk gyermekkori traumáinkat, negatív hiedelmeinket, generációs programjainkat, hogy rájuk ezeket már ne hagyjuk örökül (pl. Újjászületés légzés, Hellinger családállítás segítségével).
Ausztrália már említett bennszülött sivatagi törzse, amelyről Marlo Morgan Vidd hírét az Örökkévalónak! C. könyvében olvastam, a következő mondattal köszönti az újszülöttet:
„Tudd meg, hogy szeretünk és segítünk utadon!”
Jó utazást Mindenkinek!