Bán Annamari cikke
„Ne hadonássz a villával!”, „Ne ugrálj a kanapén!”, „Ne dobáld szét a játékaidat!”, „Ne vedd le a pulóvered!”… Ha vannak gyermekeid, biztosan ismerősen csengenek az ehhez hasonló mondatok. Igen, vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy az idegeinken zongoráznak. Mintha mindent azért csinálnának úgy, ahogy, hogy bennünket bosszantsanak. A legegyszerűbb ilyenkor tiltani, ne adj’ Isten, kiabálni.
De gondolj bele, te hogy éreznéd magad, ha valaki ott állna feletted, és állandóan kifogásolnivalót találna abban, amit csinálsz? Persze, a gyerekeknek szüksége van a felnőttek útmutatására, de nem mindegy, hogyan adjuk meg nekik ezt az útmutatást. Ha állandóan tiltunk, az előbb-utóbb a visszájára fordul: hiszti, visszatámadás, netán agresszió lehet a végeredmény. Hosszú távon pedig az önbecsülésük szenvedhet csorbát.
Ha ezt hallottuk mi is otthon, akkor zsigerből jönnek az ilyen tiltások. A legnehezebb változtatni ezen: ha az adrenalinszint hirtelen felszökik bennünk, nem is gondolkodunk a reakción.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
A legjobb példa erre a nagyon önállósodó 4 éves lányom. „Anya, egyedül akarok felöltözni„, mondja, és ügyesen ki is szolgálja magát a szekrényből. Csak épp nem mindig az időjárásnak megfelelő ruhadarabot veszi ki (ebben a mostani, nem igazán nyárias, változékony időben nem is olyan könnyű dönteni…). Mit lehet ilyenkor tenni?
Első reakció: „nem vehetsz fel rövidnadrágot”. Válaszreakció: „Anya, de én rövidnadrágot akarok felvenni” – ha kötném az ebet a karóhoz, csak rosszabbodna a helyzet. Így is már közel áll a síráshoz. Nézzük, mit tehetünk – másképp.
1. Írjuk le a problémát, mondjuk el az indokot: „Bár most nyár van, eléggé hideg van odakinn, és egyébként is beteg vagy. Ilyenkor hosszúnadrágot veszünk fel. Látod, apán és rajtam is az van.”
2. Értsük meg az érzéseit: „Úgy látom, most a rövidnadrághoz lenne kedved. Kényelmesebb viselet, mint a hosszú, ugye?”
3. A „nem” helyett mondjunk „igen”-t: „Rendben. Amint melegebb lesz odakinn, felveheted majd a rövidnadrágot.”
4. (Ami ebben a helyzetben segített:) Adjunk választási lehetőséget: az először felkínált hosszúnadrág mellé elővettem egy másikat is. „Nézd csak, ezt vagy amazt akarod felvenni?” Az elsőt választotta. „Anya, ez jobban illik a felsőmhöz.”
Más szituációkban használhatod még:
5. Kérj gondolkodási időt: ha a helyzet megengedi, hogy ne azonnal hozd meg a döntést, a gyermeknek is jobb érzés az azonnali elutasításnál, hogy átgondolják a kérését, te pedig időt nyersz, és jobban megfontolhatod, mit is mondj végül.
Nem könnyű átállítani az agyunk a „nem” helyett az „igen”-re. Ha vannak visszatérő szituációk, amelyek gyakran konfliktust okoznak, célszerű először ezekre koncentrálni. Az első lépés – még ha utólag is – felismerni, mit lehetett volna másképp. Utána pedig az apró lépések taktikájával változtatni egy-egy reakción, gyakran előkerülő mondaton. Képesek vagyunk rá! 🙂
Bán Annamari az OkosBaba és a KétnyelvűGyerek weboldalak szerzője, nyelvtanár, pedagógus, két kisgyerek, egy kislány és egy kisfiú édesanyja. Meggyőződése, hogy a szülők tehetik a legtöbbet gyermekeik fejlődéséért, kiegyensúlyozottságáért, és azért, hogy később az iskolában és az életben megállják a helyüket és sikeresek legyenek.
Kapcsolódó cikkek:
12 thoughts on “A NEM alternatívái”
Comments are closed.
Nálunk nagyon sok NEM elhangzik Marci irányába, főleg mostanában, hogy elkezdett egyre szeleburdibb lenni, és össze-vissza ugrál, ágyról le, ágyra föl, átugrik a fotelből a székre, meg ilyenek. Próbálom elterelni a saját figyelmemet, nekem még megy is nagyjából, na de apának ez eléggé komoly feladat!
Este lefekvésig kb. 150szer hangzik el a NEM, azt nem szabad! Tegnap megbeszéltük, hogy hagyjuk. Persze, azt jó lenne megelőzni, hogy beverje a fejét, vagy leessen a nagy hancúrban az ágyról, de hiába magyarázunk egy három évesnek. Majd rájön magától… (Csak bírjunk magunkkal, beavatkozás nélkül ;))
Rita, nem feltétlenül kell azért ráhagyni, a saját figyelmetek helyett lehet az övét is terelni, megbeszélni, hogy hol ugrálhat pl. Vagy szerezzetek be egy trambulint. 😀
Mi most írjuk a család alkotmányát, (jobb késöbb, mint soha alapon) pont az ilyen esetek elkerülése miatt. Minden „törvény” közesen beszélünk meg, kiszabjuk a „büntetési tételeket”, majd kinyomtatva, mindenki aláírja. 🙂 A határozott és közösen kialakított szabályrendszerhez sokkal könnyebb alkalmazkodni. Ráadásúl nagyon jó érzés a gyerekeknek, hogy a szülők is számonkérhetők. Ráadásként az önnevelésünk is megoldott.
Annamari, nem veszélyes a gyerek, csak önmagához képest van most ilyen szeleburdi korban. Eddig inkább túl megfontolt és bátortalan volt. Ez számunkra is nagy ugrás, ezért is választottam az „inkább oda se nézek” módszert, mert nem veszélyeskedik, csak tőle eddig nem ezt szoktuk meg :). Alapból a nem-nem-nem-aztsem kapcsolt be nálam, de már látom, hogy fölösleges. (Ja, és ha nem reagálok egyfolytában, akkor nem is csinálja olyan intenzitással :D)
A húgom is nagyon tudott és szeretett öltözködni már 4 évesen. Most lett 21, és még mindig. Szerintem az tök jó, ha kifejlődhet a saját ízlése a gyereknek.
Én kénytelen voltam azt felvenni amit adtak, meg bátyám ruháit hordtam, és így tiniként nagyon pocsék és fiús ízlésem lett, nem találtam meg a saját stílusomat. 🙂
Önismeretben is sokat számít, szerintem könnyebben elfogadja a testi változásokat majd magán, ha magabiztosan tud öltözködni, és jól érzi magát a ruháiban. Meg a környezetében, amit nem utasítások és tiltások alapján alakít ki magának.
A rövidnadrág mellé lehetne harisnyát is ajánlani opciónak, és eldöntheti kislány, hogy harisnya vagy hosszúgatya lesz-e kényelmesebb 🙂
Láttátok az Apafej című filmet? 😀
Az egyik kedvencem. 🙂
Igen, ha azt mondjuk, hogy „ne gondolj Supermanre”, akkor egyből megjelenik a szemed előtt Superman. Nemdebár?
Egyszerűbb úgy fogalmazni, hogy „tartsd magadat távol a konnektortól”, stb. stb.
Irén: tetszik a „családi alkotmány”, mint kifejezés és mint ötlet. Szerintem fontos, hogy legyen egy ilyen, mert biztosítja az ésszerű szabályokat a család életéhez. Amiket mindenkinek be kell tartani. A közlekedésben is kell a KRESZ, különben káosz lenne.
Éva: hasonlóképpen jártam, mint te. Engemet anyum öltöztetett, a húgomat pedig én. 🙂 Az anyumnak az ízlésén lenne mit puhítani, igazság szerint csak tiltakozni tudtam ellene. 🙂 Viszont nekem mindegy volt, hogy a húgom mit vesz fel, látszik is rajta, hogy saját stílusa van.
Nekem miért csak két öcsém van? 🙂 Hugit akarok. 😛
Hasonló helyzetben voltam én is. Annyira, hogy 17 éves koromig nem is igazán voltam ruhát venni. Mindig volt egy csomó ruhám, karácsonyra, szülinapra, csak hát igazából sose sikerült eltalálniuk az ízlésemet.
Úgyhogy én is mások ízlése szerint, főleg fiúsan öltözködtem. Most a vállalkozói öntudattal kezdett el beszivárogni a nőies öltözködés. Nagyon élvezem… 🙂
most pl indultam egy versenyen… Szabad dicsekedni? Az év legígéretesebb ifjú vállalkozója címért. Bent vagyok az országos döntőben, és pénteken lesz eredményhirdetés.
Na ez ruhaügyben tiszta sokk volt. Nőies, fiatalos, üzleties, mindez harmóniában velem és az eseménnyel. 1 hetet mászkáltam, mire találtam jót… 🙂
Amúgy a NEM szó mellett a másik, ami nagyon DEmoralizáló, és érdemes leépíteni, az a DE. Én most írásban próbálok erre minél jobban odafigyelni. Olyan agresszív szó. És egy csomószor fel lehet cserélni ÉS-re, és máris jobban hangzik. DE nem megy mindig… 😀
És mi a helyzet akkor, amikor még nem tud beszélni? Hogy lehet ilyenkor kibírni, hogy ne kiáltsak utána 2 percenként, hogy NEM? Mi még itt tartunk… másfél éves a szentem…
Éva, ma megvolt a harisnyaajánlás is. 😀 Ő az első, szóval nem kell mások cuccait hordania. 🙂 Az öccse most még nem „szól be”, ha néha megkap most még valami olyan darabot, ami fiúkon is elmegy. Lesz ez még így se…
Zsú, én ilyenkor is mindig próbálok fordítani, nem azt mondani, hogy mit NE csináljon, hanem, hogy mit CSINÁLJON. A frászt a „Leesel” vagy „Le fogsz esni”-től kapom el (nagymamáktól hallják eleget), ezt például „Kapaszkodj” vagy „Figyelj oda”-ra szoktam fordítani. Kicsiknél érdemes még azt átgondolni, hogy a környezetet hogy lehet úgy megváltoztatni, hogy minél kevesebbet kelljen tiltani, vagy tiltás helyett inkább cselekedni (az enyém hobbija most az asztalra felmászás – leveszem, aztán jön a figyelemelterelés).
Ó, igen, úgy nőttem fel, hogy a mosogatótól a konyhaasztalig nem tudtam elvinni úgy egy poharat, hogy azt ne hallottam volna: „Ki fogod önteni!” És bár mostanra már magamban legyőztem a bénáskodásaim nagy részét, a családban még mindig „kis ügyetlennek” vagyok elkönyvelve. Nem érdekel, de megfogadtam: a gyerekemnél nem követem el ezt a hibát!
Ha veszélyes, új dolgot csinál, csak annyit mondok neki: „Lassan, okosan, ügyesen!” Eddig (15 hónapos) bevált… 😀
Csak a nagyikat kéne még átszoktatni… 😉
A „Leesel!” nálam is vörös posztó, de ahogy a cikkedet olvastam, rájöttem, én is túl sokszor mondok NEM-et (majdnem 16 hónapos a fiam). Úgyhogy azóta figyelek, mit is mondok valójában.
Sajnos sok olyan helyzet adódik,hogy az igen nemmindig jóváhagyható.Sokat gondolkoztam a cikken de ahol a gyerek közösségbejár”óvoda,iskola”nincs lehetöség más válaszra,pedig egyikünknek sem jó.
Igen az embernek valahogyan csak könnyebben áll a szája a tiltásnál a „nem” szóra, nekem is van két gyerekem. Lehetséges hogy rá untak ők is a sok nemre, mert mig élt az Édesapjuk ő is mondta a gyerekenek ha rosszalkodtak ,hogy nem szabad stb, és én is mikor valami rosszaságot,vagy olyat csináltak ami nem tetszett. Igen igazad van mert pl: nem tetszene nekem sem ha mindenre csak nemmel lehetne válaszolni ha rosszat csinálnék. Igen már azóta én is másként láttam a helyzetet,és meg magyráztam ,hogy én mit tennék másként, persze az a gyerekeknek is jobban tetszett, láttam én.