A csalán és a buta libák

A csalán és a buta libák

HősNőkblogok. Falun nevelkedtem, – vidéki lányból cseperedtem városi asszonnyá – és szomszédbeli kis barátném első körben mindig engem „értesített”, ha kikeltek náluk a kiskacsák, kislibák…

„Tityi totyi kiskacsák, csemegézik a csalánt

vár a tó, vár a tó, vár a kacsa úsztató”

…Végigrohant a kerítések mellett, átgázolt virágágyásokon, vakondtúrásokon, és hangyabolyokon. Felkapaszkodott nagyanyámék kerítésére, és egy jól irányzott mozdulattal kicsapta a magasan pöffeszkedő kallantyút. A kapu hangos nyekergéssel  és kis játszópajtásommal a hátán egykettőre kitárult. Barátném kiszabídította fürge kis  lábacskáit a kapulécek közül, beviharzott hozzám, elkapta a kezem és már húzott is magával  kifelé pipéket nézegetni. Mondta is , hogy siessünk, mert a papója éppen etetni készül őket, már a csanalat is felaprította a darához…

Hirtelen kihúztam a kezem kispajtásom markából… A kiskacsáira még csakcsak kíváncsi lettem volna, de a liba szó hallatán megdermedtem és mozdulni sem mertem. A libák csanalat is esznek??? – néztem rá csodálkozva. Legutóbb engem akartak megenni amikor a másik mamánál voltunk. Anyai nagyanyámnak az volt a szokása, hogy érkezésünket látva széttárt karokkal  / és sarkig kitárt kaput hagyva maga mögött/ jött elénk. Ezzel egyidőben vagy húsz liba viharzott ki az udvarról  fenyegetően szélesre tárt szárnyakkal és fülsiketítő gágogással…

„Buta libák!!!„…sírva és sikítva kapaszkodtam felmenőim ölébe, hogy biztonságos magasságba kerülhessek végre a hirtelen jött libatámadás elől. Persze a többiek csak nevettek rajtam,  nagyapám pedig valami olyasmit mormogott az orra alatt felém, hogy „nagyanyád volt a legbutább liba, amikor nem zárta be maga mögött a kaput„..„Ne félj, a liba nem bánt”…”az jó, hogy van…majd lesz dunyhád a tollából.”..”majd adunk nekik csanalat”…

Arról, hogy a csalán – a tündérkerteknek ez a szúrós természetű, igen morcos lakója – gyógynövény is, nem pusztán libaeledel, csak évekkel később szereztem tudomást. Ráadásul olyan gyógynövény ami a tanulási kudarcok esetén is a segítségünkre lehet! A rossz jegyek hátterében szerencsére nem mindig a diszlexia, vagy más súlyos tanulási akadályozottság áll. Előfordul, hogy csak a figyelemhiány, vagy a koncentrálásra való (átmeneti) képtelenség a „ludas” a dologban. Ilyenkor jól jöhet napi egy-két csésze csalántea elkortyolgatása...és máris sokat tettünk azért, hogy az iskolapadokban se legyenek „buta libák”…

TündérTanoda