A nyugati világban, így hazánkban is egyre nagyobb gondot okoz az elhízás. Már az egészen fiatal korosztály esetében is komoly súlyproblémákkal küzd a gyerekek egy igen jelentős része. Erről egyre több szó esik. Mi van azonban azokkal, akiknek fő jelszava, kétségbeesett segélykiáltása így hangzik: „Hízni akarok!”
Az elmúlt években – a várandósságom és a szoptatás időszakát kivéve – számos megjegyzést kaptam a súlyomra, alakomra. Van, aki irigykedett karcsúságom láttán, de olyan is volt, aki a fejét csóválta, mivel szerinte lassan elfogyok. Egy ideig büszkén kihúztam magam, később figyelmen kívül hagytam a megjegyzéseket, de az elmúlt hetekben a mérleg egyre lejjebb csúszó mutatóját szemlélve, lassan én is aggódni kezdtem. Aztán döntöttem. Hízni akarok! De hogyan fogjak neki?
Az első és legfontosabb tennivalóm volt, hogy utána járjak, van-e egészségügyi oka a fogyásnak. Mert például a megnövekedett pajzsmirigy működés, vagy a nem megfelelő emésztés egyaránt okozhat látványos súlycsökkenést. A háziorvossal történő konzultációt követően fellélegeztem. Minden rendben az egészségem körül. Egészségügyi ok kipipálva.
A második vizsgálati pontban viszont már nem voltam ilyen szerencsés. A genetikai hajlam szintén oka lehet a várva várt súlygyarapodás elmaradásának. És bizony a mi családunkban van rá példa, hogy valaki bármennyit is eszik, nem hízik. De nem adtam fel. Eltökéltem, hogy hízni akarok, tehát fogok is.
Harmadik lépésként egy kicsit megkapargattam azt az alapvetésemet, hogy valóban bármennyit eszem-e. Nos, részben igen, részben nem. Az emésztésem valóban gyors és nem túl hatékony, de azért a táplálékbevitel frontján is van még javítási lehetőség. És itt jön a kérdés, hogy hogyan?
Mert jó, jó, hogy hízni akarok, de nem mindegy, hogy miként. Nekem fontos, hogy csak és kizárólagosan egészségesen. Utánanéztem tehát egy kicsit a neten, hogy mire kell majd figyelnem.
A konkrét feladat az, hogy megemeljem a napi kalória bevitelemet a hízást biztosító mennyiséggel. Azt találtam, hogy egy kilónyi hízás érdekében 7000 kcal többletre van szükségünk. Ha ezt mondjuk két hét alatt szeretném elérni, akkor az napi 500 kcal pluszt jelent. Egy másik helyen azt olvastam, hogy a hízás érdekében testsúly-kilogrammonként 60-80 kcal-t kell bevinni naponta. Ez az én 45 kg-om esetén összességében 2700-3600 kcal napi kalória bevitelt jelent. Elővettem tehát egy kalóriatáblázatot és nekiláttam a heti étrend összeállításának.
Fontos volt, hogy szezonális és egészséges tápanyagokat vegyek számításba, változatos legyen az étrend és ne terheljem túl a gyomromat, de ugyanakkor biztosítsam is a megfelelő kalóriamennyiséget (fehérjék, szénhidrátok és zsírok előnyben). Mivel az egészséges táplálkozás alapja a rendszeres, napi 5-6 alkalmas étkezés, ezért egy ennek a feltételnek is megfelelő étrendet állítottam össze.
A reggeli minden esetben zab vagy másféle gabonakása volt, vízzel, vagy tejjel készítve és kukoricadarával turbózva. A malackák is ettől híznak. Márpedig én hízni akarok! Ezért tovább gazdagítottam a kását olajos magvakkal. A dió vagy a mandula például remek kiegészítőnek bizonyult. Mire kihűlt a kása, kicsit meg is puhultak a magok. Az ízesítést mézzel és étvágyjavító fűszerekkel oldottam meg (gyömbér és fahéj). Ezzel indultam neki a napnak.
Tízóraira gyümölcsöt ettem, lehetőség szerint egyfélét, de naponta váltogatva. Az alma és a narancs kiváló étvágyjavítók számomra és vitamintartalmuk is megfelelő. Mi több, egész évben elérhetőek. Nyáron azonban igazi bőséges választék áll rendelkezésre vaspótló piros bogyósokból, édes barackból és dinnyéből, kellemes cseresznyéből, meggyből, körtéből…
Miután a gyümölcsök egy kis idő elteltével beindították a gyomornedvképződést, alig vártam, hogy elérkezzen az ebéd ideje. Itt igyekeztem magas szénhidráttartalmú, de gyorsan lebomló, újabb étkezésre csábító menüt tervezni. A tészta erre éppen kiváló megoldás, ráadásul igen változatos módokon készíthető el: mákkal, túróval, olajos hallal, friss zöldségekkel, gyenge fehér húsokkal, tojással, sajttal, dióval, lekvárral, milánóinak vagy bolognainak. A sor bátran folytatható. Ha lehet, érdemes olíva- vagy tökmagolajjal is meglocsolni. Persze nem minden nap ettem tésztát, egy-egy napot szenteltem gabonás, krumplis ételeknek is. Hogy az étvágyat fokozzam, használtam kurkumát, vagy kakukkfüvet, köményt is fűszerként.
Uzsonnára friss túrót, joghurtot, sajtot ettem, hozzá ismét olajos magvakat bőséggel.
A vacsora teljes kiőrlésű kenyér volt – melyet általában én sütöttem 2-3 naponta tepsiben egy nagyon egyszerű recept alapján -, zsírral vagy vajjal, illetve lekvárral, egészséges zöldségkrémekkel, halkrémmel megkenve, esetleg felvágottal, sajttal gazdagítva. Persze az idényzöldségről sem feledkeztem meg. Új vagy lilahagyma, kígyóuborka, retek, petrezselyem, rukkola, snidling, bazsalikom szinte egész évben elérhető, utóbbiak egy kis cserépben elférnek a párkányon is és bármikor lehet csipegetni belőlük. A hagyma és a rukkola pedig még az étvágyat is fokozza.
Este hat után is igyekeztem még enni, lefekvéshez minél közelebb, mert saját tapasztalatom szerint a késői evés korai éhséget hoz. Persze ügyeltem rá, hogy könnyen emészthető, gyomrot nem terhelő élelmiszert válasszak. Vagy egy pár kocka valódi étcsokoládét. A házilag készített cukrozott narancs- vagy citromhéj már igazi luxusnak számított.
Az 5-6 főétkezés mellett napközben, ha eszembe jutott, nassoltam egy kis aszalt gyümölcsöt, vagy olajos magvakat, esetleg egy pár szem szőlőcukrot. Ezek elég sok kalóriát tartalmaznak, de könnyen bomlanak és ezért csak rövid időre oszlatják az éhséget.
A megfelelő mennyiségű és minőségű evés mellett volt még két-három trükköm, amire figyeltem. Igyekeztem társaságban enni, mert az általában étvágyjavító. A mondás úgy tartja, hogy evés közben jön meg az étvágy. Milyen igaz. Jó étvágyú emberek társaságában pedig hatványozottan igaz. Ha úgy alakult, hogy egyedül kellett ennem, akkor viszont kínosan ügyeltem rá, hogy szépen megterítsek, meggyújtsak egy mécsest vagy gyertyát és az étel élvezetének átadva magam, fogjak neki az étkezésnek. Soha többé nem vittem magammal könyvet az asztalhoz.
Az evés mellett a napi folyadékfogyasztásra is igyekeztem figyelni. Szűrt víz, finom tea, limonádé, tej mind jöhetett. Legalább két liternyi, melegben még több. Ha pedig sikerült a heti egy-két sport alkalmat is beiktatni, hogy a kalóriák a megfelelő helyre épüljenek be, akkor még többet ittam.
Amit nem sikerült megvalósítani eddig, az a stressz kerülése és a megfelelő mennyiségű alvás. De egy kisgyermekes anyuka esetén ezek már inkább az álmok kategóriájába tartoznak. A mérleg mutatója – ha nem is gyorsan -, de enélkül is kissé feljebb mozdult. Hajrá! Csak így tovább! Eszerint ha hízni akarok, már jó úton járok.
Nagy a verseny a piacodon? Mi írunk, te nyersz: leírjuk a konkurenciádat a térképről. Elképesztő mennyiségű szöveg írására vagyunk képesek, azért, hogy végre a te vállalkozásodat találják meg a vevők az Interneten.
RitArt Szövegírás Szolgáltatás>>
One thought on “Hízni akarok”
Comments are closed.
Úgy örülök hogy valaki végre nem fogyni , hanem hízni akar!Mindenhol csak a fogyókúráról írnak, pedig ez is probléma annak aki pl.genetikailag nem tud hízni vagy csak pár kg.-ot.
Köszi a hasznos tanácsokat!