„Mit rontok el, hogy nekem semmi nem sikerül?!”

A célközpontú szemlélet hátrányai, hogy sokszor elmarad az oda vezető út meghatározása, így valójában nem változik semmi. Sok a lehetősség a halogatásra, hiszen a cél lehet távoli, a „majd holnap elkezdem” kifogással évtizedekig lehet tolni a változást. Az is gyakran előfordul, hogy óriási erőbedobással bevetjük magunkat (egy hétig minden nap 1 órát futunk) aztán, mivel vállalásunk képtelenség szép lassan elhal a dolog, nem futunk egy métert sem, de megfogadjuk, hogy jövőre újra kezdjük…

Ha nagy akaraterővel rendelkezünk az is előfordul, hogy áldozatok árán elérjük célunk. Ha egy intenzív fogyókúrával (éhezéssel) sikerül leadnunk a kitűzött 10 kilót, akkor megkönnyebbülünk, hogy ez kipipálva. De a célt nem életvitelünk átalakításával, hanem természetellenes erőfeszítéssel értük el, melyhez az erőt az adta, hogy a10 kiló mínusz a szemünk előtt lebegett. A cél elérésével a hajtóerő megszűnik, így szépen visszaesünk az alapállapotba (yoyo effektus).

További tipikus hiba, hogy amink megvan, azt nem értékeljük eléggé, ezért miközben egy területen az új cél elérésére koncentrálunk (mondjuk anyagiak) más értékes területeket (egészség) elhanyagolunk, ami végül nem vezet egyensúlyi állapothoz. Tudatos megelőzéssel könnyebb lenne vigyáznunk arra, amink megvan, mint visszaszerezni azt, ami már elveszett. (pl. egészségünk)

Az általam javasolt, tevékenység központú módszerrel rendszeres, apró lépésekkel haladunk a kitűzött irányba (heti 3X 20 perc edzést végzek) így lassan életvitelünk és szokásaink alakulnak át. Lassabban fogunk eljutni arra a pontra, amit eredetileg célként tűztünk volna ki, viszont azonnal el tudjuk kezdeni a változást (nincs halogatás) és az eredményt is meg tudjuk tartani hosszú távon. Nem erőfeszítésnek, hanem természetesnek fogjuk érezni a kialakult pozitív állapotot. Ráadásul egyszerre több területre is tudunk koncentrálni, mivel „nem hajt a tatár” egy területen a csúcsugrásra.

A fontos dolgok nem „kipipálhatók”, de megfelelő életvitellel elérhetők és sokáig megtarthatók. Folyamatosan kell tennünk párhuzamosan egészségünkért, kapcsolatainkért, anyagi helyzetünkért és fejlődésünkért egész életünk során, de olyan módon hogy ezt ne érezzük tehernek. Az utazást is élvezzük nem csak a megérkezést.

A másik fontos különbség a sikerérzésben van. Ha egy kitűzött célt elérünk az nyilván pillanatnyi sikerélményt ad. Ha nem érjük el rövidtávon, az hamar elveszi a kedvünket és feladjuk, hiszen csak az erőfeszítést érezzük, az örömöt nem. Ezzel szemben, ha tevékenységeket határozunk el, akkor a rendszeres értékelésnek köszönhetően hetente visszajelzést kapunk és örömet érezhetünk. Elégedettek lehetünk magunkkal, hogy azon a héten sikerült elvégeztük, amit elhatároztunk, és nem gond hogy egy hét alatt még magát az eredményt nyilván nem érzékeljük. Ha pedig nem sikerült elhatározásunkat tartani, semmi gond, előttünk a következő hét.

Mivel a megfelelő életvitel szokásunkká alakul, gyors döntési helyzetben jól fogunk tudni választani, mert hetente „gyakoroljuk” hogy mi is az értékrend, ami szerint élünk, így a váratlan helyzetekben is tudunk jól dönteni.

A rendszer az alábbi fő funkciókat (oldalakat) tartalmazza:

1. Állapotfelmérés és irányok választása: Életünkről egy pillanatképet készítünk, az általunk fontosnak gondolt adatokat, információkat egy állapotfelmérést követően rögzítjük. Egyenként kitűzünk irányokat, az idő haladásával hogyan szeretnénk látni az adott értéket. (csökkenés, növelés, szinten tartás) Például súlyom120 kg, fogyni szeretnék (csökkentés) vagy súlyom80 kg tartani szeretném (szinten tartás). Itt látható az új szemlélet, miszerint csak az irányt határozzuk el, és sosem a célértéket, illetve hogy az is lehet cél, hogy valami ne változzon, arra is koncentráljunk, amink megvan, ne csak arra, amink lehetne. A rendszer használata e nélkül is megkezdhető, az adatok köre később folyamatosan bővíthető, változtatható.

2. Tevékenységek elhatározása: Fogalmazzuk meg, hogy az élet fő területein (egészség, család, munka, kikapcsolódás, fejlődés) és ezek részterületein milyen tevékenységek rendszeres végzésétől várható, hogy életünk a kívánt irányba változik. Például ha az állapotfelmérésnél a súlyunk mellé csökkenés jelet tettünk, akkor a „heti 3X 20 perc torna, heti 1X 20 perc futás, egészséges étrend fogyasztása, napi 2 liter folyadék magunkhoz vétele és édesség csak mértékkel” elhatározások nyerő kombináció lehet. Többi irányban tegyünk egyszerre apró lépéseket nem egy irányba drasztikus elhatározást! A hagyományos célkitűzéseknél gyakori jelenség, hogy „valami nagyot mondunk”. Például egész évben nem mozgunk semmit, de megfogadjuk, hogy jövőre minden nap elmegyünk úszni, vagy minden nap konditerembe járunk. A legtöbb esetben ez halva született ötlet, nem fog működni, hiszen ha napi 5 perc mozgásra nincs időnk idén akkor mitől lesz jövőre 2 órának (utazással átöltözéssel együtt). Ha erős akaraterővel mégis megcsináljuk, akkor pedig lehet, hogy elvettünk két órát a családtól, a munkától vagy a pihenéstől. Olyan elhatározásokat kell tenni, ami koncentrált, időben hatékony és úgy kell tudatosan a körülményeket alakítani, hogy a jó megoldás

kézenfekvő legyen, hiszen nem az áldozatvállalás a lényeg, hanem a végrehajtás. Például a súlyzóm be van készítve a fürdőszobába, nem kell keresni, ha tévézés közben eszembe jut, hogy elvégzek egy edzést (párhuzamos tevékenységek). Heti elvégzett 5 úszás nyilván jobb, mint 3X 20 perc torna otthon, de a megfogadott és nem elvégzett úszásnál sokkal jobb az elvégzett torna!

3. Az elhatározások megfelelő megfogalmazásánál segíthet továbbá, ha keressük a valós döntési pontokat életünkben. Egy példával szemléltetve: egy buliba igyekszünk és kocsival indulunk el, mert késében vagyunk. A buliban erős italozás folyik, majd mindenki át akar menni egy másik helyszínre, valakinek beugrik, hogy nagyon hideg van, és csak a közelbe megyünk, Te kocsival vagy vigyél már el. Mivel egy józan ember sincs, ezt mindenki jó ötletnek tartja. Hozunk egy rossz döntést, beülünk a kocsiba, balesetet okozunk, a következmények beláthatatlanok. A legtöbb ember ezért hibáztatja magát, hogy „miért kellet ittasan vezetnem”, pedig a valódi hibát akkor követte el, amikor kocsival indult a buliba (valós döntési pont) mert ezzel megadta az esélyét, hogy a látszólagos döntési pontnál, amikor már nem igazán az Ő kezében van az irányítás, rosszul dönt és ittasan ül a volán mögé. A valós döntési pont általában jóval korábban van, mint ahogyan elsőre látszik, és még ha úgy is tűnik, hogy nem tehetünk egy dologról és a körülmények játszottak össze ellenünk, ha jól végiggondoljuk a folyamat elején még is csak mi döntésünkre vezethető vissza végső esemény, és elkerülhettük volna a hibát. Tehát a helyes elhatározás nem az, hogy „nem vezetek ittasan” hanem hogy „buliba nem megyek kocsival

Egy elhatározás 3 blokkból áll:

1.         a tevékenység rövid neve (torna 3X)

2.         a tevékenység hosszabb leírása (20 perc súlyzózás így és így…)

3.         az értékelési kritériumok (mit gondolunk sikeresnek, majdnem sikeresnek, legközelebb sikerül…).

Normális, ha elhatározásaink folyamatosan változnak velünk együtt, (például töröljük a „társkeresést” ha már megtaláltuk az igazit)

El lehet indulni akár egy elhatározással is, de törekedjünk a feltöltésre idővel, hogy az egyensúlyt az élet egyes területei között meg tudjuk tartani.

4. Heti értékelés: Ha már vannak elhatározásaink értékelési szempontokkal, akkor hetente értékeljük a tevékenységek végzésének megvalósulását. Tapasztalatból mondom, hogy ez heti 5 percnél nem több (pedig 30 elhatározásom van). Ez a funkció a fő újdonság, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindenki tett már magában számtalan elhatározást (főleg újév környékén), néhányan még le is írták ezeket, mivel nem ellenőrizték időnként a megvalósulást, elsikkadt a dolog. A rendszer „könyörtelenül” küldi az emlékeztető e-maileket az általunk beállított időpontban (például hétfő délelőtt). Nem az a fő, hogy minden elhatározásunk sikerül-e. A lényeg inkább az, hogy hetente átolvassuk miket is határozunk el, így előbb utóbb rávesszük magunkat a változásra. Míg a legtöbb újévi fogadalmat egyszerűen elfelejtjük, a rendszerben tett elhatározásainkkal ez nem fordulhat elő. Fontos, még, hogy naponta végzendő elhatározásainkat (minden nap veszek be vitamint) is csak hetente értékeljük, mivel 1 hét távlatában jól vissza lehet emlékezni a napi tevékenységekre is.

5. A haladás ellenőrzése: Mivel módszerünk lényege, hogy apró lépésekkel és nem drasztikus ugrásokkal haladunk, az eredmény lassabban érkezik, de tartósabb lesz. Legyünk türelmesek és legkorábban félévente ellenőrizzük, hogy a tevékenységek valóban a megfelelő irányba változtatják e-életünket. Például félévente (nem naponta) mérjük meg súlyunk, és rögzítsük az állapotfelmérés oldalon. Ha nem vagyunk elégedettek a haladás irányával egészítsük ki, módosítsuk elhatározásainkat! Fontos, hogy ha egy érték eléri el azt a szintet, amikor nem akarjuk tovább változtatni (pl. súlyunk80 kg lett 120-ról) akkor szinten tartást állítsunk be az adat mellé, de a kapcsolódó elhatározásokat (mozgás, étkezés…) még véletlenül se töröljük (ha így tennénk, súlyunk ismét nőne). Esetleg csökkentsük az elhatározások intenzitását (nehogy a végén elfogyjunk J) Ne feledjük, a rendszer lényege, hogy az élet egyes területeit (egészség, család, munka, kikapcsolódás, fejlődés) önmagukhoz és egymáshoz képest egyensúlyba hozzuk és az elért eredményeket meg is tartsuk!…….

FOLYTATÁS ITT:………….