Tetszett? Adnál egy 5-öst? Köszönjük!

7. 9. terhességi hét – Anya házisárkánnyá változik

Bréking: Anya ma egyeztetett időpontot a doktornénivel, 4-én megy az első vizsgálatra, talán már látni is fog engem a monitoron. Ha lehet, készíttet majd képet, és felteszi ide a blogba.
Szóval, Anya mostanában a saját elviselhetetlen oldalát tapasztalja. Semmi nem jó neki, de főleg az nem, ami lassú, langyos, enyhe, vagy épp unalmas. Például, ha valaki lakott területen 40-nel megy előtte, persze indokolatlanul, akkor tuti, hogy ideges lesz, és morog, hogy „most ugyan miért nem mész???”.
Vagy, ha egy film sztorija nem akar belendülni az első 10 percben, akkor háborog, hogy „Nem igaz már, hogy ebbe a sz.rba pénzt fektettek! Ki volt az az idióta???”
Aztán ott vannak az irracionális kiakadások: Apa nem vette fel a telefont, ezért Anya 48-szor hívta egymás után, mígnem végre észrevette, hogy Apa konkrétan otthon hagyta a telefonját az ebédlőasztalon, persze lenémítva. Anya a 48-szori telefonálás közben tudatában volt annak, hogy ő ilyes sosem szokott csinálni, elvégre ő is utálná, ha bárki 48-szor hívná, másrészt pedig alig szokták egymást hívogatni napközben, naná, hogy Apának semmi oka magára növeszteni a telefonját.
Igen ám, csakhogy Anyának az járt a fejében a hívogatás közben, hogy „És ha valami baj lenne???”, amiről meg rögtön eszébe jutott, hogy ez már a hiszti minősített esete, de csak nem bírt róla lejönni, nyomkodta tovább a gombokat, már-már kéjes módon.
Aztán, mikor Apa előkerült, Anya jól kidühöngte magát , majd fél óra múlva újra eljátszotta a 48-szori telefonálást, de akkor már tudta, hogy Apa biztosan magával vitte a telefont… Csakhogy mivel le volt némítva, természetesen nem tudott róla, hogy Anya rákattant a gombnyomogatásra.
Szóval, Anya szép csendesen pityeregve megállapította, hogy kezd megbolondulni, és mire én kibújok, valakit minimum agyon fog verni egy szívlapáttal, ha így haladnak a dolgok tovább.
Azért persze vannak szép napok is. Anya néhanapján már egészen jól érzi magát gyomorrilag, olyankor nem undorodik semmitől, és ezek a napok nagyon kellemesen, békésen, nyugodtan telnek tervezgetéssel, a rólam való álmodozással, meg annak elképzelésével, hogy mit szól majd a nagytesóm, ha megtudja, hogy kistesója lesz, és hasonló babavárós dolgok.
Zajlik az élet nálunk, gyorsan telnek a hetek, én már fickándozós mozdulatokra is képes vagyok, sőt, lassan már integetni is tudok, és végre rendes babafejem és babaformám van. (Hiúság, Baba a neved ;))

Minden délután ráveszem Anyát, hogy szunyáljunk egy kicsit, még ha csak 10 percet is, mert ha ez kimarad, akkor tudom, hogy Anya még a fáradtságtól is ideges lesz este, és ezt egy felelős gondolkodású Baba meg kell, hogy előzze.

Jövő héten arról írok, hogy Anya miért pont a doktornénit választotta, addig meg haladunk előre a növekedés útján. (Anya itt felröhögött, mert szerinte ő aztán növekszik rendesen 😉)

A Baba Blogol – A pocaklakó jelenti

Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük