A minap egy nagyon fontos téma merült fel a kommentek között, amit köszönök Szalkai Titinek, mármint, hogy felvetette:).

A téma a feszültség levezetése és a gőz kiengedése, hogy aztán könnyebb legyen a feldolgozás, jobban meglássuk az utat. Ezt a „tevékenységet”, lelki reakciót, amire Titi utalt, más szóval úgy hívjuk, hogy düh.

A düh a félelem mellett a másik legpusztítóbb negatív érzelmünk, viszont a düh még a félelemnél is rosszabb, ugyanis egyértelműen fiziológiai vonzatai is vannak: magas vérnyomás, szívproblémák, gyomorfekély, migrén, stb. Nem vagyok orvos, nem tudom, milyen biokémiai folyamatok játszódnak le a testünkben ilyenkor, de nem is kell ehhez diploma: biztosan érezted már a düh hatásait saját magadon is.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A düh ráadásul azért is pusztító, mert sehova se vezet. Úgy tűnik, mintha kiengedné az ember a gőzt, kitombolná magát, elszállnának a negatív energiák, de ez pont nem így működik. Éppen, hogy a dühkitörés, a harag, a testi reakciók miatt nem oldja meg a problémát, nem engedi, hogy tisztán láss, nem oldja fel a konfliktust.

Nem azt mondom, hogy nem szabad dühösnek lenni. A düh olyan természetes reakció, hogy a teljes hiánya éppen, hogy valami problémára utalhatnak. De nem kötelező dühösnek lenni, nem előírás, nem elvárt viselkedés, nem visz sehova.

A düh rombol. Csak gondolj az energiaáramlásra (Mennyei prófécia)! A düh olyan szinten veszi el mások energiáját – hiszen valamiből táplálni kell azt a magas szintű égést, ami a dühöngéshez kell -, hogy a dühös embertől szó szerint menekülnek embertársai.

Másképp megfogalmazva, és ezt most állt össze bennem: tulajdonképpen csak azok lehetnek helyes cselekedetek és reakciók, amik odavonzzák a társakat. De erről majd még beszélünk :).

A dühöddel egyedül maradsz.

Oké, ha ordításra vágysz, ordíts! Ha ütni vágysz, üss (párnát, boxzsákot)! De ez nem tarthat pár percnél tovább. Ha tovább tart, felemészted a testedet, ráadásul az agyadnak sem jut elég kalória ebből kifolyólag, így dolgozni sem tud az érdekedben :).

Most mondok egy kulcsmondatot: dühöt az áldozatok éreznek. Dühöt az áldozat érez, nem a hős. Nem a HősNő.

A düh abból táplálkozik, amilyenek belül vagyunk. Nem abból, amit kapunk, ahogy bánnak velünk, hanem abból táplálkozik, ahogy reagálunk. Belőlünk fakad az, ahogyan érzékeljük és értelmezzük a szituációt, ami miatt dühösek lettünk.

A dühöt borzasztó nehéz megállítani, ugyanis az adrenalin a fűtőanyaga. Az adrenalin viszont akár még függőséget is kialakíthat, saját dühünk függői lehetünk! Gondolj bele, milyen az a helyzet, mikor mondjuk elárulnak, le vagy törve, és a düh tart életben, mert egyébként egész nap csak feküdnél… Nem oldódhat meg a konfliktus, mert az adrenalin szolgáltatja az energiát és az erőforrást a napi rutinhoz is. Így csak rövid ideig lehet élni.

Mi nők persze ennek a veszélynek nem olyan mértékben vagyunk kitéve, mint a férfiak. Ránk más veszélyek leselkednek, és ez nem a dühből magából fakad, hanem a düh miatti feldolgozatlanságból: még mélyebben aláássa az éppen sérült önbecsülésünket, elveszítjük az önbizalmunkat, semminek és senkinek érezzük magunkat, akibe bárki beletörölheti a sáros bakancsát…

Éppen most jövök egy ilyen szituációból, tudom miről beszélek. Kereken 24 óráig hagytam, hogy dolgozzon bennem a düh, a harag, az elkeseredettség, kisírtam magamat egy párszor az alatt a 24 óra alatt, és iszonyatosan segített az a tudat, hogy csak 24 óráig fog tartani az egész. Utána minden megy a régi kerékvágásban.

Honnan tudtam, hogy csak 24 óra? Onnan, hogy előre eldöntöttem!

„Ennyi időm van erre pazarolni az energiáimat.”

Ráadásul ezt a 24 órát is csak azért adtam, mert rajtam kívül más is belekeveredett, olyasvalaki, aki nagyon fontos nekem.

Ha egyedül lettem volna a dologban, akkor maximum 2 órát szántam volna rá (nagggyon kemény vagyok, igaz? :)).

Egy másik megközelítésben a düh éretlenséget és az önuralom hiányát jelzi. A düh nem csak akkor veszélyes, ha hagyjuk kitörni, akkor is ugyan olyan káros, amikor csak legbelül forrongunk! A felgyülemlett düh belülről emészt, alattomos, lappangó módon, hogy aztán akkor vágjon vissza, amikor a legkevésbé számítunk rá, mondjuk egy betegség formájában.

Azt gondolod, hogy a düh csak indokolt helyzetekben jön elő az embereknél és teljesen természetes velejárója az életnek?

Akkor nézz szét az autós közlekedésben! Mindenfelé idegbeteg, hátulról rádálló, eléd bevágó, rohanó, közúti rallykirályokkal találkozhatsz, akik 1 pillanattal sem tudnak tovább várni, mert ha netán körültekintően akarsz kikanyarodni egy forgalmas útra, akkor minimum ketten már türelmetlenül dudálnak és villognak mögötted, főleg, ha nő vagy! (Márpedig az vagy, igaz? :)).

Ha nem hiszed, hogy létezik az ilyen helyzetekben vakságig, őrültségig fokozódó düh, akkor elég csak egy szituációt elmesélnem: vasúti sorompó leeresztve, a fénysorompó pirosan villog, hosszú kocsisor, várakozás. Egyszer csak, a kb. 10. autó kivág, elszáguld az előtte álló kilenc autó mellet, és nemes egyszerűséggel nekimegy a vonatszerelvénynek!

Mert nem tudott tovább várni!

Egyébként a türelmetlenség a düh egyik kistestvére, általában csak néhány perccel előzi meg nagytestvérét.

Miért fontos csírájában elvágni a dühöt?

Mert megtanultuk már a boldogság definiálásánál, hogy a boldogság nem más, mint minden negatív érzés hiánya! A düh nem tesz boldoggá, a harag nem tesz boldoggá, a türelmetlenség nem tesz boldoggá.

Ezek hiánya tesz boldoggá.

Hogyan lehet csírájában elfojtani a dühöt?

Ha az igazságérzetünk sérül, megbántanak, elárulnak, akkor elég csak egy dologra gondolni: az ok-okozat törvényére. Nevezhetjük karmának is, de mondhatnám azt is, hogy „Mindenki azt kapja, amit megérdemel.” Mi is. Aztán majd az a másik is azt fogja kapni. De az már nem a mi hatáskörünk :).

Mi nem véletlenül kapjuk azt, amit. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem apró lépésekkel haladunk előre, nem pici szinteket lépünk életünk tanulási folyamatában, hanem hirtelen kapunk egy óriásleckét, egy baromi nagy pofáncsapás formájában az élettől, és abból kell tanulnunk.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Ha dühösek leszünk, az mit is jelent? Azt, hogy ellenkezünk, ellentmondunk a folyamatnak. A düh éppen ezért csak visszafelé vezet, az meg egyetlen emberi életnek sem lehet célja, hogy visszafejlődjön.

Tudom, most furának tűnik, hogy ennek a témának egy külön bejegyzést szánok, de úgy érzem, hogy fontos tisztázni: a düh nem célravezető reakció, csak épp általánosan elterjedt. Egy HősNő elkerüli a dühöt és ezáltal a romboló stresszt. Szerintem sokkal tudatosabban kell a dühöt kiváltó helyzeteket kezelnünk. Nem egyszerű, ez biztos, hogy életünk végéig kitartó nagy házi feladat, de ahogy a düh el tud rajtunk hatalmasodni, úgy az ellenkezője a kiegyensúlyozottság is. Csak az a kérdés, melyik mellett döntünk.

28 thoughts on “Kiengedni a gőzt?”

  1. Szerintem ez nagyon szemilyiség függő már az is hogy ki milyen helyzetbe kerül. Egy példa: a volt munkahelyemről, 11 km-re volt a lakásomtól én naponta vagy kerékpárral mentem, vagy pedig futottam, befelé vagy hazafelé mikor hogy kivánta az edzéstervem. Ez az útvonal érintett egy kis erdőt kb.2km-es szakaszon, ez volt az út legjobb része, ott találkoztam már őzzel, mokussal, nyuszival, így kezdeni a munkát nagyon jó volt, már egyfajta feltöltődéssel kezdtem a napot. Ami miatt ezt írom, mert volt egy kolleganőm aki ezt felse tudta fogni, merthogy neki magával az erdővel kapcsolatban is rossz érzése volt, ő azt például el se tudta volna képzelni, hogy egyedül bemenjen egy erdőbe. Egy nagyon rossz eset fordult elő vele, régen, amit azóta se tudott feldolgozni, de ezt meg én nem értem, hogy nem lehet túl lenni rajta.
    Ez inkább csak arra példa, hogy ahányan vagyunk annyiféleképpen viszonyulunk a dolgokhoz.

  2. Naponta végigélhető feladat számomra.Igaz, a düh nem vezet sehova.De a higgadtságig nehéz eljutni olyan szituációban, mikor szándékosan törnek az orrod alá borsot vagy egyszerűen tudod hogyan lenne jó, ha működne a dolog és mégsem akar a helyzet lekerekedni.

    Élő példám: gyermekem, aki nem tanul a dolgozatra, pedig tudja , hogy másnap írni fognak.Sem szép szóval, sem kedvességgel, sem büntetés kilátásba helyezésével nem mozdul.Helyette nem tanulhatok, segíteni nem tudok neki, ha nem akar. Azt viszont udom, hogy jó lenne tanulnia, ráadásul okos,értelmes, lassan 12 éves gyerek.

    Van valamilyen jó ötletetek arra, mit lehet ilyen helyzetben lépni(t.:amikor a csökönyös “nem” kerül előtérbe)?

  3. Előfordul, hogy nehéz kontroll alatt tartani – és düh sorozatos elfojtása visszacsaphat. Néha nagyon is jó odacsapni az asztalra. Egyébként nekem is a mozgás az ami nagyon jól bevált. Minden közvetlenül reggel ébredés után frissen és kipihenten lefutok 3-4 kilométert. Újabban pedig este is, kitisztult a fej, kellemes zsibbadtság – és nagyon jó ötletek tudnak jönni közben.

  4. Ez tényleg nagyon kemény téma. 🙂 Tele társadalmi dogmákkal. Lásd olyan közmondások, hogy “A harag rossz tanácsadó.” Nos, sztem ez magyarázatra szorul.
    A düh és a harag hozzátartozik az életünkhöz, mert ha van jókedv, akkor muszáj haragnak is lennie. Különben nem dualitás a dualitás. Nem hiszem, hogy ettől mentesíthetjük magunkat. Egy bizonyos rezgésszint alatt biztosan nem. És a fejlődés szintekből áll, ami feltételezi, hogy túlesünk a dühös szinten is.
    Úgy gondolom, meg kell különböztetni a dühből való cselekvést és a düh kifejezését. Előbbi nem célszerű, az utóbbival viszont definiálhatjuk a korlátainkat. Ha nem fejezzük ki a haragot, azt hívjuk elfojtásnak, és az indukálja a magas vérnyomást meg az egyebeket. Tehát a boxzsákot ne vessük el, mert segíthet. 🙂
    Ági, Te hogy állsz a tanulással? Nincsenek benned olyan korlátozó tényezők, amik a gyermekedet akadályozhatják? Én ezt nézném meg elsőként.

  5. Az embernek három alapvető reakciója van, amikor frusztráció éri. Harc, menekülés, holttá tettetés. Ezek a reakciók az evolució alacsonyabb fokán, sokmillió évvel ezelőtt épültek be a génjeinkbe, részei a hardverünknek.

    Ha a gazella oroszlánnal találkozik, először is, menekül, ez neki nagyon megy :). Embernél ez a konfliktuskerülés, amely bizonyos mértékig hasznos lehet, dehát nem lehetséges minden konfliktust kikerülni.

    Ha el van zárva a menekülés útja, akkor a patáival rugdoshat, és elérheti, hogy az oroszlán megelégelje a dolgot, és könnyebb préda után nézzen. Ezzel próbálkozott a Rita által említett autós, aki “eldobta az agyát”, vagyis leállt a viselkedésének az agykérgi kontrollja.

    Ha ez sem megy, összerogyhat, maga alá piszkíthat, mintha meghalt volna. Ekkor az oroszlán a szagok alapján úgy ítéli, hogy romlott hússal van dolga, és odébbáll.

    Ez történik a kisgyerekkel, aki úgy fél az iskolában, hogy bepipil. És a katonákkal, akik a csatatéren a halálfélelemtől inkontinenssé válnak (gyerekkoromban énekeltünk egy “Katonabácsi haptákban” kezdetű dalocskát, amely, sajnos, a valóságon alapul.) Véleményem szerint ugyanerre a reakcióra való hajlam áll az irritábilis vastagbél szindróma hátterében.

    Ezek a reakciók akkor, amikor az ember még a természetben élt, hasznosak és életbevágóan fontosak voltak. A városi életben azonban kevés hasznuk van. Mégis, ha erős stresszhelyzetbe kerülünk, olyanba, amelyet tudattalanul valamiképpen életfontosságúnak érzékelünk, belépnek ezek a reakciók. Az agykérgi kontroll hamar leépül.

    Az adrenalin harcra mozgósít, de nem ajánlatos harcolni, ugye. Viszont lehet, akár a gazella, nagyokat rugdosni, és ütni labdába – a foci, fallabda, pingpong nagyon ajánlhatók.

    A menekülő típus fusson – kocogjon, maratonozzon.

    A legrosszabb azoknak, akik a harmadik típusba tartoznak. Számukra alapvetően fontos, hogy felfedezzék a reakcióik gyökerét.

    Mindenkiben megvannak ezek a reakciólehetőségek. A neveltetés, a korai tapasztalatok alapján válik egyik, vagy másik dominánssá. A szülők, és más fontos személyek jellemző viselkedésmódja számára minta.

    Két feladat van, amikor túlságosan erős dühreakciókkal reagál valaki. Az egyik: megtanulni átkeretezni a helyzeteket, vagyis kevésbé életbevágónak észlelni, az ilyenkor fellépő tudatszűkülést oldani. Erre nagyszerű módszerei vannak az NLP-nek.

    A feszültség levezetésére, és egyúttal a túlzott reakció gyökereinek feltárására pedig az EFT-t (Emotional Freedom Technique) tudom ajánlani. Egyedül is megtanulható, és sokszor varázslatosan gyors és tartós eredményt hoz.

  6. “Ha soha sem voltál dühös, akkor nem figyeltél eléggé”! – ezt a mondást nők elleni erőszak témában igencsak jártas feminista nőtársaimtól hallottam, és nagyon megnyugtató volt számomra. Ugyanis meglehetősen elégedetlen voltam magammal, hogy időnként dühös vagyok, iszonyúan, v. dühönghetnékem van.

    Azóta megtanultam: a düh jogos emberi érzés, viszont az nem mindegy, mire használjuk, mire használom. Megtanultam átalakítani. A legmagasabb pszichológiai énvédő mechanizmusok közé tartozik a szublimálás – amikor a belső feszültséget úgy tudjuk átalakítani, hogy társadalmilag is hasznos dolog kerekedik ki belőle.

    Szerintem a negatív érzelmek hasznosak, mert jeleznek – meg kell tanulnunk értelmezni őket. A düh, harag, méreg/mérgelődés mögött mindig van egy másik, ún. elsődleges érzelem. Pl. a későn érkező gyerekre haragszunk, ezt érzékeljük, miközben valójában aggódunk érte. Kiosztás helyett ezt el lehet neki mondani én-nyelven beszélve, és teljesen más lesz a kapcsolat minősége az erőszakmentes kommunikáció nyomán.

    A düh mögött is sok minden lehet, például a tehetetlenség érzése. Aztán, hogy mit kezdünk vele, ki hogyan oldja fel, ez már önismereti kérdés is 🙂

    Érdekes bejegyzés volt – köszi, Rita…

    Ida ***

  7. Igen,én is úgyérzem , hogy a düh rossz tanácsadó.De sokat tanul belőle az ember,hogyan kezelje.Én valaha egy hirtelen ember voltam ,mamár megfontoltabb lettem. Az élet megtanított ,hogy uralkodni kell az érzésein az embernek,ahhoz hogy hirtelen ne bántson meg másokat.Inkább kisírom magam és végig gondolom,hogy mi lenne jó.

  8. Sziasztok! Nagyon érdekes téma… nem tud valaki közérthető szakirodalmat ajánlani a düh kezelésére ? Eddig rettentő türelmes voltam, (mások szerint idegesítően :-)), semmivel nem lehetett kihozni a sodromból-na jó a butasággal igen, de azon meg miért én dühöngjek?).(52 éves vagyok)8 hónapja új munkahelyem van, és migrénig fokozódó dührohamaim, egyszerűen képtelen vagyok a hülyeséget elfogadni, és a dühömet kezelni, mintha nem is én lennék ilyenkor, kívülről hallom magam! Pillanatok alatt rájövök, hogy megint beleszaladtam a csabdába… és a másikon úgysem tudok változtatni, ki kell szolgálnom a hülyeségét! De akkora már esetleg felemelem a hangom, vagy ha nem, pillanatok alatt jön a migrén, ami megint nekem rossz, mert 1 tabletta több, mint ezer ft, + a mellékhatás… Most nehogy azt mondjátok, hogy változtassak munkát, mert azt nem lehet pillanatnyilag, de dolgozom rajta! köszönöm előre is a segítségetek, Nóra

  9. Nóra! Sport!
    És igen, inkább emeld fel a hangod!
    Ilyen esetekben nem szabad elfojtani, mert az még rosszabb. De dolgoznod kell a megoldáson hosszú távon!

    Volt olyan időszak anno a munkahelyemen, hogy hetekig csak üvöltve kommunikáltunk egymással a kollégákkal és közvetett kollégákkal, akik a projekten velem együtt dolgoztak…
    Néha már azt vártam, mikor verekedünk össze…

    A nagyfőnökömnek akkor panaszkodtam egyszer, mert olyan nyugodt volt, hogy már fájt! Meséltem neki, hogy mi itt üvöltözünk egymásnak, amire ő azt mondta, hogy: “Rita, egy valamit megtanultam, munka miatt idegeskedni tilos! Te se idegeskedj!”

    Na, állam leesett. Elvárásai persze neki is voltak – határidők, eredmények, adminisztráció – de ha ő nyugodt volt, én is az lettem.

    Ha egy feszült helyzet van, ami várhatóan elmúlik majd, az is más, meg az is, ha változtathatalan a helyzet. Ez utóbbi esetben felzabál minket a stressz, és ezt nem hagyhatjuk!

    Nóra, neked van még hátra minimum 50, boldogságban, vidámságban eltöltött éved! Gondolj arra, hogy ez egy átmeneti időszak!

    (ui.: olvasd a mennyei próféciát, vagy hallgasd meg erről hangfelvételemet, mert egy iszonyatos hatalmi harcban vagy nap mint nap. Szerintem tudnál rajta változtatni munkahely váltás nélkül is!)
    Itt találod az instrukciókat:
    https://www.hosnok.hu/a-mennyei-profecia-1-resz/

  10. Sziasztok. Düh, dühroham? Szerencsére velem 33év alatt kb.5-ször ha előfordult(amit szomorúan vallok be). Azt hiszem aki eljut odáig, hogy dührohamot kap, onnan nincs visszaút, azt végig kell csinálni, mert ha már elborult az agya, nem tud gondolkodni, ezért nem is tudja kontrollálni a cselekedeteit. Ilyenkor az ember végig megy ezen az úton, és csak utána gondolkodik el rajta mit is tett, hogyan viselkedett. Ütni vágni, rugdosni, olyanokat szavakat kiabálni amivel tuti, hogy megbántunk valakit? Ez senkinek sem jó.
    Megőrizni nyugalmunkat? Talán a legnehezebb dolog az életben, hiszen nap mint nap sok olyan helyzettel találkozunk, ami igenis idegesítő. De ebből csak tanulhatunk, hogy egyes problémákat hogyan oldjuk meg. Ha engedjük, hogy dühvé fajuljon bennünk a harag, és főleg ha ez mindjárt, mindjárt előfordul…szóval azon sürgősen el kell gondolkodni: mit csinálunk rosszul?!
    Én ha ilyennel találkozom, miután az illető kidühöngte magát, meg szoktam kérdezni : most jobb? változott valami? elértél valamit? És milyen választ szoktam kapni? “Nem lett jobb semmi, és nem értem el vele semmit” ugyan úgy megmaradt a probléma.
    Szóval kedves hősnők, cselekedjünk még mielőtt dührohamot kapnánk!!!

  11. Kedves Krisztina!
    Igazad van,de nagyon nehéz annak, aki megéli.Én is túl vagyok sok dührohamon,de megküzdöttem vele(ma már csak mérges vagyok és őrült nagy a különbség a harag és dühroham között).Először is bevallottam ,ráébredtem arra mit is csinálok tulajdonképpen,dühöngök.Megfigyeltem hogyan is indul el ez az érzés önmagamban.Mert nem az a lényeg mi váltja ki,(mert sok minden kiváltó ok lehet)hanem hogyan kezdődik bennem az érzés.Felismerni majd azonnal leülni és megkérdezni,miért vagyok dühös?És akkor rájövünk nem is biztos,hogy a másikra vagyok mérges,lehet nem is az a bajom,amivel éppen szemben állok.De ha rájövünk az igazságra megszabadulunk a problémától és akkor napról-napra jobban kezeljük érzelmeinket.
    Nem könnyű feladat, de mindig azt szoktam mondani:”önmagam legyőzése sokkal nagyobb dicsőség (és legyél büszke rá hogy megtetted)mint mások legyőzése.”
    Én amire rájöttem kedves háziasszonyok az,hogy ha kiegyensúlyozott életet akarok élni,akkor szükségem van akár hetente egy egész napra,vagy minden nap pár órára ahol egyedül lehetek,hol azt csinálhatom amit szeretnék úgy, hogy senki nem zavarja meg gondolataimat.Abban a pár órában helyre tudom rakni az érzéseket,meditálhatok feladataimon,lelkemet feltölthetem a természet szépségével.Elmegyek futni,görkorcsolyázni(jól meg is néznek érte)és nagyon-nagyon jól érzem így magam.
    Hősnők mindenkinek szüksége van időre amit önmagával tölthet,nekem sikerült ezt megtennem,akkor másnak miért nem?Csak akarni kell!Nagyon nehéz volt az első lépést megtennem,mert azt hittem nélkülem nem halad otthon semmi(de ez csak az én hitem volt) ,de boldog vagyok hogy megtettem.Tegyétek meg!!!

  12. Először is Rita egy mondatához – “még mélyebben aláássa az éppen sérült önbecsülésünket, elveszítjük az önbizalmunkat, semminek és senkinek érezzük magunkat, akibe bárki beletörölheti a sáros bakancsát…” – fűznék megjegyzést. Szerintem fordítva van, az alacsony önbizalom miatt érezzük a környezetünkből jövő negatív reakciókat eltúlozva, és reagálunk túlzott mértékben.A kiegyensúlyozott személyiség egyszerűen nem fogadóképes az ellenségeskedésre.
    Ildikó megjegyzésével- hogy szakítani kell időt saját magunk lelki karbantartására – mélységesen egyet értek.
    Ágnesnek üzenem: A gyerek nemtanulása Gordon szerint bármilyen hihetetlen, de az ő problémája, ne vedd át tőle! Én is voltam hasonló helyzetben. Megbeszéltem magammal, hogy hiába nyüstölöm a gyereket, nem hallgat rám. A megoldás annak felismerése lett, hogy ennél rosszabb a helyzet már úgysem lehet, tehát nem fogom számon kérni. Nehéz volt megállni, de rövid időn belül lányom érezte, hogy ő a felelős a boldogulásáért és el kezdett magától tanulni.

  13. Hát igen. Hivatalosan júl. 30. napjával lezárult a Miss Centenárium verseny a http://www.honvedfc.hu oldalon. Ennek ellenére még folyik a szavazás és romlik az átlagom, ami elviekben nem jelent semmit, mert a versenyre bejutottam, valahol mégis bosszantó. Az első pillanatban dühöt éreztem. A barátaim úgy tudják hogy a szavazás lezárult, aki a versenykiírást nem nézi, az azt hiszi, hogy “csakúgy” mondtam hogy bejutottam, de a szavazás még folyik. Most feldolgozom a dühömet és megpróbálom pozitív energiává fejleszteni. A versenykiírásban világosan az van, hogy júl.30. napjával vége a szavazásnak, én azt az eredményt, átlagot tekintem a végsőnek. Ennek ellenére nyilván boldoggá tenne a még több szavazat, a jobb eredmény, de most azzal kell foglalkoznom, hogy mit tudok én ebből kihozni és hogyan tudom kezelni a helyzetet.
    Ti mit éreznétek hasonló helyzetben?

  14. Évi, erre azt tudom mondani, hogy Zsuzsi, a varrohaz.hu tulajdonosa – itteni szakértőnk is – mindig óvva int bennünket, oldaltulajdonosokat, hogy ilyen beszavazásos, “Ki a legszebb” akciókat indítsunk, mert olyan még nem volt, hogy egy ilyen kapcsán ne lett volna rossz szájíze valakinek.
    Tehát a szolgáltatók sem szeretik, mert mindig kialakul valami vita a dolog körül.
    Viszont, ha már a szolgáltató eleve elront mindent, akkor az elég kiábrándító. Egy csomó dolgot figyelembe kell ilyenkor venni, hogy minden szabály betartható és betartott legyen, hogy senkit ne érjen sérelem, hogy a szabályok ÉRTHETŐEK legyenek, de úgy látom, ők ezzel elfelejtettek foglalkozni.
    Sajnálom, hogy így alakult, de – őszinte leszek – soha többé ne foglalkozz ilyen jellegű megmozdulásokkal, akkor sem, ha megkérnek, hogy szavazz. Babaszépségversenyeken is szinte ölre mennek az anyukák, egy 500 forintos fődíjért is. Nonszensz! El kell kerülni az ilyen helyzeteket, mert feszültséget szítanak. (Burkoltan ez is a célja egy ilyen szavazásnak, mert ha nincs feszültség, akkor nincsenek szavazók sem…)

    A másik – legyünk jóindulatúak – lehetséges, hogy az eredményeket elkönyvelték már júl. 30-ai zárással, csak épp az oldalt nem voltak még képesek levenni. Bármennyire is furának tűnik, ha külső fejlesztővel csináltatták ezt az oldalrészt, akkor akár hetekbe is beletelhet, mire leveszik az oldalt! Nem olyan, mint itt a blogon, hogy 5 perc alatt kiteszem, leveszem, amit akarok.
    Tudsz írni a szervezőknek?
    Szerintem adj hangot az érdekeidnek, mert lehet, hogy most mindenki azt érzi, amit te, csak épp nem szól senki semmit, a szervezők meg ülnek a babérjaikon..

  15. Köszi, hogy válaszoltál. Első percben az volt, hogy olvastam egy könyvben, hogy ne tartsuk magunkban a dühöt, a rossz érzéseket és telefonáltam. Akkor közölték hogy “mindenki Törökországban van”, aki a honlapot csinálja, szerintem több napra elutazott. Lehet hogy 30-ával tényleg lezárták a dolgot hivatalosan. Én csak azt tudom, hogy velem világosan közöték hogy ha visszalépek, akkor 50.000.-Ft pénzbírság van. Valahol bennem van, hogy akkor a határidők a részükről is betarthatók legyenek. A másik: a fényképeket 1-2 lányról folyamatosan cserélték, kiretusált fotók kerültek fel. Azt még elviselném, hogy a 25 év szurkolás ellenére és annak ellenére hogy 30-on túl is valódi nőnek érzem magam, nem engem választanak meg, de a versenykiírás két db fotót kér, 1 arc és egy egész alakos képet, vagyis nem cserélgetjük időközben a dolgokat, elvileg. Ennek ellenére mégis megtörtént. Szabálytalannak tartom. Az egyik lányról meg csak egyetlen kép került fel, szóval valahol az egész….

  16. A gyerkőcök napi düh források. A hét éves lányom már most a fülén ül, ha mondok vagy kérek tőle valamit, el sem tudom képzelni, mi lesz, ha kamaszodik. A 14 hónapos meg felhőtlenül játszik mindennel, de az ebéd, na az horror. A paradicsomos káposztát 3 kanállal eszi, kettő az övé, azzal maszatol, miközben a harmadikkal próbálok némi étket a szájába varázsolni. Kívülről tök vicces lehet az egész, de már 2 hónapja így ebédelünk, és komoly önuralom kell, hogy ne őrjöngjek minden nap. És holnap elkezdődik az iskola :-))

  17. Én voltam már olyan dühös, hogy vörös karikák ugráltak a szemem előtt. Olyankor ordítok, káromkodok, súlyzózok, boxolok, aztán lenyugodva hideg fejjel kigondolom, hogy hogyan vegyek elégtételt azon, aki feldühített. Mert a bosszú olyan, mint a gyümölcsleves: hidegen a legfinomabb.

  18. Sziasztok!
    Szerintem van olyan düh az életben amit nem tudunk nem észrevenni.
    Elfojtani nem szabad! Szerintem igenis ki kell adnunk magunkból. Van ilyen terápia is, ha létezik a düh, ki kell adni.
    Vannak olyan életheyzetek amire nem gondolnál. “Velem ilyen nem történhet…” Dehogynem, nem tudhatjuk mit hoz az élet.
    Nem akarom ecsetelni, hogy milyen helyzetbe kerültem, de az önuralmam oda vezetett, hogy fiatalon a szívemre gyógyszert szedek, mostmár a pajzsmirigyem is túlműködik, gyógyszert fognak rá felírni 🙁 A stressz, idegesség, düh tönreteszi a fizikumunkat.

  19. Gilda, a dühkiengedős terápiákról bebizonyosodott, hogy növelik az agressziót, és nem, hogy csökkentik a feszültséget, de még rá is tesznek egy lapáttal.

    Nem a dühöt kell kiadni, hanem a dühöt kiváltó szituációt kell megoldani.

    Talán félreérhető voltam a bejegyzésben, de a véleményem az, hogy nem a dühöt kell kezelni, hanem a szituációt, ami kiváltja. Azt kell feldolgozni, megelőzni a továbbiakban, levonni a tanulságokat, stb.

    Az elfolytás egyáltalán nem segít. Az a baj, hogy ha visszatérő, intenzív negatív érzelmeket kiváltó szituációk vannak az életünkben, akkor megszokjuk, hogy vannak. Úgy érezzük, a mi életünkhöz ez hozzátartozik, és úgy oldjuk meg, hogy elfedjük.
    Hát, ennél picit tudatosabban kell csinálni: okot megszüntetni. A düh elmúlik közben/utána magától, és ha jól csináltuk, akkor hasonló szituációban sem fog visszajönni.

    A konfliktusok fel nem dolgozása egyértelműen beteggé tesz minket. Ezt tapasztaltad te is.

  20. Ida megfogalmazott valami nagyon fontosat, és én ezt tapasztalatból meg is erősíthetem. Engem ugyanis az apám már gyerekkorom óta arra tanított, hogy “Minél jobban ütnek, annál jobban kell szikrázni”…

    Vagyis minél visszahúzóbb a környezeted, minél kevésbé bíznak abban, hogy Te ezt meg tudod csinálni, annál makacsabbul kell ragaszkodnod ahhoz, hogy de igen, ez megy. És csináld, ne állj meg. Önbizalomerősítő technikának sem volt utolsó…

    Persze érezhettem csalódottágot, mi több, a sorozatos ismétlődések miatt már dühöt is, de ezzel a módszerrel kreatívabb irányba lehetett terelni a dühömet, és belső motivációvá alakítani, hajtóerőt csinálni belőle a jobb célok megvalósításához.

  21. Szia Rita, Sziasztok!
    Én egy dühös ember vagyok! Ok nélkül gurulok dühbe, nem tudom kontrollálni, egyszerűen már-már teljesen tönkre tesz ez az állapot.
    Kérlek javasoljatok valami hatásos módszert, vagy hogy mit is tehetek ez ellen? Olyan hirtelen jön mindig a düh, hogy nem is tudok másként reagálni. Hogy tudom megtalálni az okot amiért ilyen vagyok? Lehet az az életem azonpontja ami már nagyon hosszú ideje tart, és rendkivül rossz hatása van rám?
    Nagyon köszönöm!

  22. Tímea, nézd meg kérlek Szalkai Titi oldalát: http://www.lelekapolas.hu, és vedd fel vele a kapcsolatot, mert ő szerintem tud neked segíteni az ÉFT módszerrel! (Ez a módszer nem vájkál az ember lelkében, nem kell leásni a problémák gyökeréig, mégis, bizonyos esetekben percek alatt segít. Én is használom magamon!)

  23. Rendben,hozzászólnék,mert épp az előbb voltam dühös.Érzem,hogy akadályoz,rosszul vagyok tőle,
    nem szeretek kiabálni,de hogyan őrizzem meg az önuralmamha kihasználnak,túl mennek a határaimon.
    Ha valaki,akit segitek,ki tudja miért,visszaél vele és még jobban szeretne kihasználni,hatni rám,megüti a szeretett kutyámat,akkor dühös leszek.Hogyan tudok a feltehetően áldozatszerepkörből végre kilépni.Ez nem is hozzászólás,kérdés,nem véletlenül iratkoztam fel ide.

  24. Megüti a kutyádat??????
    Ajaj…
    Jó, hogy kérdeztél!

    Stefánia, az, akiből kiprovokálják a dühöt, nem áldozat abban az értelemben, ahogyan mi a HősNőkön használjuk ezt a jelzőt.
    Az lenne a csoda, ha nem lennél dühös!

    Ha több olyan szituáció, vagy ember is van az életedben, akik folyamatosan az önuralmad tűrőképességét próbálgatják, ülj le egy üres lappal, és kezdd ezeket felírni szépen sorban. Azokat a szituációkat, amikre vissza tudsz emlékezni.
    Csinálj ezekről listát.

    Emellé csinálj egy másik listát az adott illetővel kapcsolatban, ami a jóról szól. Ha szólhat róla egyáltalán jó…

    Erre azért van szükség, hogy lásd, hozzád közelálló emberek mérgezik a mindennapjaidat, vagy vadidegenek. Ha vadidegenek kezdik, lehet, hogy a közeli hozzátartozóidon csapódik le a legközelebbi apró konfliktusnál a dühöd.
    Érdemes kronológiai összefüggéseket is figyelni, hogy mondjuk ezek alapján lásd, mi volt a legelső kiborító eset egy adott napon (mondjuk ma).

    Ezzel nem oldod meg azt a problémát, hogy mondjuk valaki megüti a kutyádat, de segít picit hidegebb fejjel nézni a dolgokat, és sokkal tudatosabb tudsz így lenni.
    Pl. engem hiába dühít fel egy családon kívülálló szituáció, az idegességemet valószínűleg a családtagok fogják csak érzékelni. Ezt nem hagyhatom, és emiatt tudatosan kell cselekednem minden pillanatomban.

    Amikor már eluralkodik rajtunk valamilyen negatív érzelem, akkor csodálatos hatásokat lehet elérni ÉFT módszerrel. Én is csak néhány hónapja használom, de ezerszer könnyebbé vált az életem, pedig előtte sem volt kimondottan nehéz :).
    A konfliktusokat a magam módján oldottam meg, hol így, hol úgy, hol kevesebb, hol több eredménnyel. Most ilyen már nincs: egyféle, számomra pozitív eredmény lehet csak.

    Keress rá az ÉFT-re, vannak róla letölthető könyvek is, azonnali eredményt tudsz vele elérni, és könnyebbé tenni a saját életedet!

  25. @Tímea: Stresszcsökkentés – Transzcendentális Meditációval: http://tminfo.hu
    A TM által könnyedén elérhető mély nyugalom hatásos kiegészítője, alapja lehet minden célzott terápiának…

  26. Sziasztok!
    Nekem most részben a dühöm (önérzetességem?) segít abban, hogy véghezvigyek egy nehéz elhatározást és nem futamodjak meg a feladat elől. Kellemetlen érzés, de így legalább mindig szem előtt tartom, hogy mi az, amit NEM akarok a további életemben.

  27. Nálam is elég gyakran előfordul, hogy dühös leszek. Kiváltó személy ált. a férjem, de néha a gyerkőc is. Az esetek jó részében takarítással/pakolással vezetem le a dühöm, de nem egyszer veszekedés lett belőle. A kollégák szerint elég nyugodt típus vagyok, így nem értik, hogy mivel tud annyira feldühíteni a párom, hogy veszekedés lesz belőle. Talán ott a gond, hogy én nem vagyok az az elfojtós típus, nekem szükségem van arra, hogy érezze a másik, hogy mindent nem vagyok hajlandó lenyelni, nem fogom magam a megbetegedésig emészteni az ő megjegyzései/kritikái miatt. Ha csak morogva takarítok, akkor legalább van valami pozitív eredmény (rend). Ha viszont veszekedünk, az nem hoz lelki megnyugvást, sőt inkább utána ott marad a feszültség, mert megint valami olyat mondtam, amit talán nem kellett volna, még akkor sem, ha pont az ő általa mondottakra reagáltam.

Comments are closed.