Nem, Te nem vagy szegény!

A címben foglalt mondat  a minap hangzott el egy beszélgetés során, ráadásul már eléggé belelovalva magunkat a témába, mije is van beszélgetőtársamnak a szűk családján kívül. Majd kiszakadt belőlem egy mondat anélkül, hogy jobban belegondoltam volna. De ma már tudom, igazam volt, és mindannyiunknak jót tett ezen elgondolkodni.

Olvasd hát e beszélgetés tanulságait, és hívd elő nehéz perceidben!

Akivel beszélgettem, tanult nő, csak épp a gyes után nem sok esélye maradt elhelyezkedni. Tudjuk, ma elég nehéz viszonyok között élünk, „élvezve” a globalizáció hatásait, a gyereknevelés és taníttatás nem olcsó mulatság, a párkapcsolatok megsínylik ezt.

A feleséget nyomasztja, hogy nem keres, aztán aggódik a férjéért. A férj stresszel, hogy legyen otthon elég pénz, és ha ki nem is mondja, biztos, hogy szinte belebetegszik, ennyit tud nyújtani, többet nem. Ugyanakkor látja párja örlődését is, akinek ez esetben nem tud segíteni.

A szüleivel a viszonya enyhén szólva is kaotikus. Rossz mintákat örökölt, sosem akarta ugyanazt látni a saját családjában, de sokszor a fejéhez kap, amikor egy-egy mozdulatáról, hangsúlyáról tudja, ezt bizony otthonról hozta. Retteg attól, hogy ő és férje – többek között a kevés pénz miatt – eltávolodnak egymástól, retteg a még meg sem történt veszekedésektől.

Habár igyekszik, tudja, most még nem tudna elhelyezkedni, ezért ő is sok mindennel próbálkozott, próbálkozik. Házi lekvár, fűszernövények, ruhák csereberéje, gépelés, adatrögzítés…

Mondhatni tipikusan mai anyuka. Ennek megfelelően online utakra is tévedt. Néha megküzd a technika ördögével, néha elfelejti az odatett teavizet. Néha bizony nagyon rossz anyának tartja magát.

Mikor ezen átrágtuk magunkat, elővettem határozottabbik énem, a szemébe néztem, megragadtam a két kezét.

Először tisztáztuk, ő bizony nagyon is jó anya! Van két csodás, cserfes, okos és célratörő lánya. Akiknek sokat adott és fog adni ezután is, felidézve gyerekkora meséit, iskolás műsorait. Együtt alkotnak az ünnepek előtt, a ház tele van kezük nyomával. Szeretetre, elfogadásra tanítja őket, jóban-rosszban mellettük áll.

Igenis, jó feleség, jó társ! Néha talán túlzottan is, hiszen alig van saját programja – a többekhez alkalmazkodik.

Itt volt az a pont, amikor összenevettünk, bólogatott nagyokat, és azt mondta:

„Sebaj, majd ha én is eleget keresek. Most a kicsitől úgysem tudok elszakadni.”

Kicsit elmerengtünk azon is, mit tett le az asztalra a tanulóévek alatt, mennyi jó dologban volt része, mennyire szerette az első és egyetlen munkahelyét, ahol a leépítés áldozata lett. Tisztáztuk, van esze, akarata, kitartása és voltak céljai! Hát legyenek most is!

Könnyes szemmel nézett rám, de még mindig kapaszkodott a kezembe: „Nincs semmim, szegény vagyok, mint a templom egere.” – nagyon kiborult. Mert a napi feladatok, az elanyagiasodott világ nyomása alatt elfeledkezett még arról is, hogy hálát adjon azért, amije van: szerető családja, házuk, étel az asztalon.

-Nem! Te nem vagy szegény! – csattantam fel.

Aztán bátorítóan rámosolyogtam, és vártam, mit reagál.

Egy pillanat alatt megváltozott a tekintete. Tudtam, most újjászületik benne egy darab a régi énjéből.

-Tudod, tényleg azt hiszem, vagyonos vagyok – most már nevetés bujkált a hangjában.

Önmagától kezdte sorolni, mi minden gazdagságra is tett szert:

• szerető család, a ház és ami benne van, van étel-ital, néha egy-egy kiruccanás
• a szaktudás – amiről szinte már meg is feledkezett, hiszen az otthon töltött idő alatt erre nem nagyon volt szüksége
• a könyvei, amiket bármikor elővehet, hogy érzelmileg és gondolatilag tovább gazdagodjon
• a nyelvkönyvei, amik segítenek felfrissíteni a nem használt, ezért szinte el is felejtődött képességeket
• a zenék és a tánc
• a fantáziája, az ügyes keze, amivel alkot
• a blog, a honlapterv
• barátok, és kapcsolatok, a civil tettei
• az érzelmi gazdagsága: szeretni tud és gyűlölni, sírni és kacagni

és sorolta, sorolta. Végül pedig megegyeztünk.

Látod, ez a TE VAGYONOD! Sáfárkodj vele helyesen!

Dr. Farkas Anikó – Netanyu

www.gyesmellekes.com