Mert megérdemlem… én vagy másvalaki?

„Mert megérdemlem…” mondja a reklám, és mi, nők gyakran már rohanunk is megvenni az elég jól reklámozott krémet, ruhát, akármit. Ez eddig ismerős: de most nézzünk egy picit a dolgok mögé!

Merevítsük ki egy kicsit a pillanatot: ott áll a mi képzeletbeli HősNőnk a pénztárnál, kezében a fantasztikus csodakrémmel, vagy a dögös fehérneművel, esetleg a legújabb fogyasztószerrel, ami pár pillanat és néhány laza kártyamozdulat múlva az övé lesz. Arcán mosoly, már előre örül a szerzeménynek. És most nézzünk egy kicsit a fejébe…

Vagy ne is a fejébe, inkább a lelke mélyébe: vajon hogyan látja magát az új cuccal? Miért örül neki? Mi a legmélyebb mozgatórugó? Vajon azt látja, milyen jól fogja magát érezni ránctalanabb bőrrel? Vagy azt, milyen magabiztos lesz, ha tudja, hogy a ruha alatt minőségi csodafehérneműt visel? Esetleg azt, milyen jó érzés lesz öt kilóval karcsúbbnak lenni?

Vagy más képek lebegnek a szeme előtt? Például, hogy mennyire fog tetszeni a férjének? Hogy soványan irigyelni fogják a barátnői? Hogy majd megnézik a pasik az utcán?

Ugye érzitek a különbséget a kétfajta motiváció között? Nem akarok saccolgatni, de azt ki merem jelenteni, hogy a nők nagy részének fejében a második gondolatmenethez hasonló elképzelések lebegnek, amikor vásárolnak, amikor fogyni akarnak, vagy amikor új frizurát csináltatnak. Ha nem így volna, nem lenne akkora tragédia, amikor a pasink észre sem veszi a hajszínváltást…

A lányok jó részének kis fejébe (igen, bármelyikünkébe) már gyerekkorban alaposan bevésik: nem magunkért „dolgozunk”, hanem azért, hogy másoknak jó legyen: a férjünknek legyen egy bombázó felesége, a családnak meleg vacsorája, a tanárunknak egy jó diákja, az utcán járó pasiknak meg szép látványban része. A mi jutalmunk az érzés, hogy jól csináltunk: megnéznek, utánunk fütyülnek, ötöst adnak, nem lépnek félre (jó esetben), buksisimi, nyuszilufi.

És persze az az érzés is, hogy jobban csináljuk, mint a többi lány. Mert versenyszellem azért van bennünk: pont két centivel keskenyebb csípőt szeretnénk, mint az undok szomszédasszonyé, és hamarabbi leánykérést, esküvőt, mint a legjobb barátnőnké.

Ezek a kívülről jövő motivációk ideig-óráig működnek is. Csak egy aprócska bibi van velük: hogy hosszú távon nem építik az önbizalmunkat. Le lehet fogyni persze a barátnői társaság irigykedő tekintetéért. Ha pár hét alatt ledobunk öt-tíz kilót, garantáltan megállapítják majd a következő cukrászdai randin, milyen jól nézünk ki. Aztán rendelnek egy krémest, miközben mi citromos ásványvizet szopogatunk, mert „erősek” vagyunk. A következő randin viszont már tuti, hogy egészen más lesz a téma, már nem lesznek annyira érdekesek a mi mínusz kilóink – ha eredetileg csak a barátnőink tekintete motivált, mi tartja majd fenn a lelkesedésünket a diétához, az edzéshez? Milyen napunk lesz, ha zuhog az eső, ronda esőkabátot húzunk a dögös ruhára, és egy pasi sem néz meg az utcán? És vajon hány házasságot, kapcsolatot tartott már egyben a férfi kifejezett kívánságára beültetett szilikon-implantátum (igen, van, aki egészen a műtőasztalig megy mások kedvének keresésében)?

A megoldás épp olyan egyszerű, amilyen nehéz: az volna a lényeg, hogy amit teszünk, MAGUNKÉRT tegyük, legalább az esetek nagy részében. Azért, mert nekünk így jó. Ha jobban érezzük magunkat egy finom vacsora megfőzésétől, és kihúzzuk magunkat tőle, rajta, hadd szóljon az a hat fogás. Még az íze is más lesz, ha benne lesz a szívünk-lelkünk. Ha viszont jobban esne húsz percig olvasni, akkor is, ha késik a vacsora, tegyük meg – ez az igazi: „mert megérdemlem!”. Ha egészségesen akarunk élni, tegyük élvezettel, annak biztos tudatában, hogy remekül fogjuk érezni magunkat pár kilóval könnyebben, vagy a mérgeinktől megszabadulva. Így nem keseredik meg a citromos ásványvíz a szánkban, és azt is tudni fogjuk, mikor engedhetünk meg magunknak egy krémest mi is, csak úgy az élvezet kedvéért.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez a „mert én így szeretném” az egyetlen igazán jó motiváció – és nem gondolom, hogy ez önzés lenne: aki tisztában van magával, az könnyebben, hitelesebben és jobb szívvel ad másoknak is. Nem kötelességből, hanem szeretetből, mert igazán élvezi az életet. Tud élni.

Ugye te is megérdemled?

Csiki Judit

http://zoldsalata.blogspot.com