Nemrég írtam arról, hogy néha bizony a leghősnősebb HősNőkkel is törvényszerűen előfordul, hogy egyszer csak a mélyben találja magát, éppen egy hullámvölgy aljából kikandikálva.
A magas önbecsülésnek vannak olyan pillanatai, amikor azt hisszük – balgán -, hogy nem engedhetjük meg magunknak a gyengeséget. Micsoda csapda!
Az élet nem egy létra, amin csak felfelé mászhatunk, vagy lefelé csúszhatunk, hanem történetesen kiváló megfogalmazás a hullámvölgy-hullámhegy ellentétpár, mert a víz a maga mozgékonyságával, átláthatatlanságával híven tükrözi a hullámzó érzelmeinket.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Azt is tudjuk – bár erre gyakran kell magunkat emlékeztetni -, hogy a valóságérzékelésünk, nekünk nőknek, igen csak speciális, és még a férfiakénál is szubjektívebb. Egyszerűen minden, amit látunk, teleszövődik az érzelmeinkkel, így óhatatlanul is mesteri szinten kódoljuk bele az eseményekbe, vagy akár csak a napunk egy pillanatfelvételébe azt, amit érzünk.
Nálunk nem az dívik a „hiszem ha látom” helyett, hogy „látom, ha hiszem”, hanem az dívik nálunk nőknél, hogy: „látom, ha érzem”. Márpedig érzünk. Ettől vagyunk nők.
Nos, ez csak egy kis kitérő volt a lényeg felé vezető hajóúton – ha már hullámok: elég nehéz megélni a mélypontot, és mint a múltkor megegyeztünk, érdemes előre tréningezni erre magunkat. Nekem bevált módszerem, hogy előre behatárolom magamnak a mélyponton töltendő időt – nagyon szűkre szabva természetesen -, illetve, ha nagyon fölém tornyosul a dolog, akkor előveszem az írást vagy a hanganyag készítést, mint „kipakoló” technikát, és szó szerint kilapátolom magamból a rosszat.
Néha persze elég az, ha merem magamnak azt a bátorságot venni, hogy belesüppedek a negativizmusba, és megélem a rosszat. Ez van, hogy csak pár percig tart! Nagyon gyorsan eltereli a figyelmemet a bennem lakozó pozitív énem, és mikor szántszándékkal vissza akarok térni a probléma, gond, baj, fájdalom megélésére, akkor máris sokkal kevésbé intenzív a negatív érzés. Pikk-pakk azt veszem észre, hogy már fel sem tudom idézni! Probléma letudva, jöhet a felfelé tartó hullám!
Ami, bármennyire is hihetetlennek tűnik, szinte ugyanolyan veszélyeket rejt magában, mint ellenpólus testvére, a hullámvölgy. Ugyanis, ahogy felérünk a hullámhegy tetejére, az szinte csak egy pillanatig tart ki, utána automatikusan lefelé szálló ágba kerülünk.
Mi, elfoglalt nők, akár még el is szalaszthatjuk ezt a pillanatot! (Ugye-ugye, fókuszálás!) Gondolj bele, minden tökéletes, minden kristálytiszta, minden örömteli, egyetlen röpke pillanatig. Aztán jön a harc következő periódusa, az új ciklus.
Szóval akkor most mi legyen?
Nem merjük elismerni, hogy vannak mélypontjaink – oda sem merünk nézni ilyenkor -, a csúcspontok fölött meg elsiklunk véletlenül – oda sem tudunk nézni olyankor?
A feladat a következő: tessék ünnepelni!
Ha sikert érsz el, tessék híresztelni!
Ha öröm ér, tessék megosztani!
Ha eredményt érsz el, tessék dokumentálni, és rendszeresen visszanézni!
Ha egyszerűen csak úgy jó az élet, minden rendben, minden oké, akkor meg próbáld elnyújtani ezt az érzést addig, ameddig csak lehet! Ilyenkor is ugyanúgy kényeztetheted magad, mint mikor „gyógyító” szándékkal csinálod, csak amikor minden klappol, minden szuper, és azt megfejeled egy csokitortával/masszázzsal/illatos fürdővel/kirándulással/szeretkezéssel (kívánt rész aláhúzandó, több is lehet :)), akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy elmondhatod: ez egy tökéletes nap volt.
Érted: nem pillanat, nem perc, nem néhány óra, hanem egy tökéletes nap.
Élvezd az életet, élvezd ki a hullámhegyek erejét, és készülj: a következő még magasabb lesz! 🙂
3 thoughts on “Egy pillanat a hullámhegy tetején”
Comments are closed.
Most már sok éve alkalmazom Julia Cameron módszerét, a reggeli jegyzeteket. Fél-, egyévenként előveszem a korábbi füzeteket (na nem mindet, csak az elmúlt másfél-, kétévit. Piros tollal megjelölöm azokat a bejegyzéseket, amelyekben tervezgettem valamit, és megvalósítottam. Még piros szívecskét is rajzolok amellé, amelyiknek különösen örülök.
Nagyon érdekes volt átnéznem azokat a füzeteket, amelyeket két éve, Chilébe érkezésem óta írtam. Nulláról kezdtem, kemény volt a váltás – másik földrész, fordított évszakok, idegen nyelv – de az EFT (érzelmi felszabadítás technikája) átsegített a nehézségeken.
Ma már saját studiómban fogadom a klienseimet, több országban tartottam tréningeket, és hetenként tartok kopogtatással egybekötött teázást, amikor is ráadásként a lányom által készített magyar sütiket eszik a résztvevők. Óriási sikere van a buktának, és az almás pitének. Van több spanyol nyelvű website-om, ez a következő kitörési pont, most készülök teljesen átalakítani az online rendszeremet.
Önkéntesként értelmi sérült gyerekekkel és a szüleikkel foglalkozom, ez is sok örömet és sikerélményt nyújt.
Noha időnként bizony elfog a mélabú, a türelmetlenség, az elégedetlenség, de ilyenkor visszanézek az elmúlt két évre, és rájövök, hogy nem is kevés, amit elértem.
Most kezd összejönni annyi, hogy befektethetek a marketingeszközökbe, és biztos vagyok benne, hogy ez meghozza az anyagi sikert is. Amit keresek, azt visszaforgatom például a marketing anyagaim design-jába, mert tudom, hogy nem értek és érthetek mindenhez.
Talán nem véletlen a mondás: ” ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli ! ”
Valóban nem kevés mit elértél,Ida! Ezért, mint Rita írta,
jutalmazd magad! Bár a kliensek nyilván biztatnak,
hálásak, ez talán mindennél többel fel ér.
Gratulálok sikereidhez és további eredményes utat !!
Akik pedig a napi teendők özönében
főznek egy fincsi bablevest,
takarítják ki gyönyörűre a lakást,
gyermekükkel türelmesen bánva építgetik kis belső világát, stb.
ha mást nem is , szimbolikusan fogjunk magukkal kezet!!!
Gratulation a „Hétköznapi Hősöknek” !
Mert az apró dolgoknak tűnő cselekedetek jóval nagyobbak, mint aminek épp látjuk, nem?
Hisz boldog tőle a Család és ez nagy dolog !!
Persze ezekkel a mondatokkal magamat is biztatom.
Ida, fantasztikus amit elértél, tényleg igazi HősNő vagy 🙂
Zsutta, te meg már MEGINT megfogalmaztad, amit gondolok 🙂 „Hisz boldog tőle a Család és ez nagy dolog !!”
Ez a legnagyobb dolog!
Még ha csak egy aranyhörcsög is a családunk, akkor is ez a legfontosabb, közvetlenül velünk egy szinten. Vagyis mi magunk is fontosak kell, hogy legyünk, teljesek kell, hogy legyünk, és velünk a legkisebb közösség – család – is teljessé válik. Mert a jó jót generál.
Azt ugye nem várhatjuk, hogy majd kívülről válik jóvá minden, ezért kell magunkra koncentrálva kezdeni – ugyebár ez a legnehezebb a nőknél, mindenki más elé helyezni magunkat, még ha csak egy pillanatra is -, aztán szépen, szinte szisztematikusan haladni tovább :).
Az apró dolgok a legnagyobb eredményt hozó dolgok. Az eleinte átütőnek tűnő dolgokról szokott leginkább bebizonyosodni, hogy kérész életűek.