Mitől lesznek kiegyensúlyozottak a nők, mikor reggeltől estig dolgoznak, gyerekeket nevelnek, mosnak, főznek, takarítanak, az egész családot ellátják és alig, vagy sosem kérnek segítséget? Honnan merítenek erőt? Hogyan töltődnek fel? Miből keletkezik az a sok szeretet, amit nap- mint-nap adnak?
Sokan vallják, hogy a nőkben ősi erők rejlenek és a világon mindenre képesek és ez így igaz, de az utóbbi néhány évben, amióta rohamosan növekszik a stresszt kiváltó tényezők száma egyre több embert és különösen nőt látok, akik közel állnak az idegösszeomláshoz. Véleményem szerint mindenkinél meg van az a pont, aminél nem szabad tovább feszíteni a húrt, mert előbb-utóbb gond lesz belőle. Minimális esetben elvesztjük logikai képességünket és ingerültek leszünk, de ha hosszabb időn át ér bennünket nagy mértékű stressz, akkor annak komolyabb következményei lehetnek, fizikai, vagy mentális szinten súlyos betegséget szenvedünk. Mit tehetünk ezek megelőzésére? Hogyan táplálhatjuk magunkat? Hogy törődjünk magunkkal annélkül, hogy amint Szalkai Titi humorosan nevezi, a sürgető mumusok mögöttünk álljanak korbácsukkal a kezükben? Hogy szelidítsük meg a belső hajcsárt?
Vannak, akik csak úgy tudják meggyőzni magukat, hogy a régi közmondásra gondolnak, ami szerint nem lehet üres kútból vizet meríteni. Ezek szerint ha mindent kiadtunk magunkból és nincs alkalmunk kipihenni, feltölteni magunkat, akkor elöbb-utóbb nincs semmi, amit adhatunk, sőt ápolásra lesz szükségünk. Akkor pedig nem mondjuk azt, hogy nincs időnk törött lábbal betegeskedni. Szóval talán érdemes lenne rendszeresen foglalkozni saját magunkkal is, mint ahogy azt mindenki mással megtesszük. Melegen ajánlom mindenkinek, hogy írjon egy listát, amitől feltöltődik, amit naponta megtehet akár öt-tíz perc alatt, és annyi időt mindenki képes szakítani magára, legyen az zenehallgatás, vagy egy rövid meditáció. Már az az egyszerű gyakorlat is nyugtató, amiben mélyet lélegezve tudatosan követjük a lélegzetünket. Amíg a lélegzetünkre koncentrálunk, nem tudunk másra gondolni. Ezen kívül hetente legalább egyszer, amikor minimum egy órát tölthetünk kellemesen ami lehet séta, futás, testedzés, túra, film, tánc, vagy bármi, ami elősegíti a kikapcsolódást. Havonta legalább egy egész napot érdemes hasonlóan tölteni és évente legalább egy hetet anélkül, hogy az ezt még meg kell tennem, mielőtt pihenek monológ átveszi az irányítást.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Most felmerül a kérdés, hogy miből lehet ezt anyagilag megengedni és erre azt mondom, hogy van sok minden, amit pénz nélkül is meg lehet oldani, vagy kevés pénzből. Ami pedig pénzbe kerül, arra lehet egész éven át spórolni. A párommal elkezdtük az apró pénzt egy befőttes üvegbe dobni és mikor utazni akarunk, összeszedjük és elég szép összeg összejön így. Amíg pedig gyűjtjük a pénzt, észre sem vesszük a hiányát, mert napi pár dollálról, az apró pénzről van szó. Mikor kezdünk türelmetlenek lenni egymással és nehezebben pihenjük ki magunkat, pedig úgy tűnik eleget alszunk, akkor tudjuk, hogy vagy együtt, vagy külön-külön ki kell kapcsolódnunk, mielőtt összeveszünk azon, hogy ki felejtette a WC papirt, vagy a szappant kitenni, miután elhasználta az előzőt. Egy kis pihi után gördülékenyebben mennek az olykor nehezebbnek tűnő dolgok is és könnyedén megoldunk mindent. Rugalmasabbak vagyunk és még nevetni is tudunk, olykor még a saját bakinkon is és az élet adta akadályok nem tűnnek hegyeknek, hanem csak pici emelkedőknek, amiket egyszerű átugrani.
Tehát röviden hogyan táplálhatod magad?
1. Foglalkozz saját magaddal, mint ahogy azt mindenki mással megteszed!
2. Írj egy listát, amitől feltöltődsz, amit naponta megtehetsz akár öt-tíz perc alatt!
3. Tölts hetente legalább egyszer minimum egy órát és évente legalább egy hetet kellemesen!
4. Figyeld az első jeleket, mikor emelkedik a stressz szinted, ne várd meg a katasztrófát!
5. Írd meg az „elemfeltöltő” listádat, legyen legalább száz kedvenced rajta, utána oszdd meg a barátnőiddel és bővítsétek egymás listáját!
6. Lazíts, lazíts, lazíts!
7. Osszd meg a véleményedet itt az olvasókkal!
Petz Teri
18 thoughts on “Mitől lesznek kiegyensúlyozottak a nők?”
Comments are closed.
Kedves Teri,
nagyon jókor jött a cikked. Tegnap határoztam el, hogy a kicsi minden délelőtti alvása az „enyém”. Azt csinálok ilyenkor, amit szeretnék: edzek, olvasok, internetezem vagy alszom… Mindegy, az a lényeg, hogy nem mással foglalkozom (mosás, főzés, hivatalos telefonok stb.), hanem MAGAMMAL.
Van olyan barátnőm, aki kimondva kimondatlanul ezt önzőségnek tartja, de nekem ez kell ahhoz, hogy ne robbanjak, ne üvöltözzek mindenkivel és épeszű, normális nőnek érezzem magam.
Mindenkinek jó lazítást (de tényleg, tedd le a munkád MOST és nyomás!!!)
Kedves andreajanka!
Orulok, hogy foglalkozol sajat magaddal, mert tudod mit? Mas nem fog! Ha valaki ezt onzonek tartja, az azert van, mert meg nem jott ra, hogy sokkal tobbre kepes, ha torodik magaval. Te csak csinald azt, ami neked jo. Olvastam egy szuper konyvet, az volt a cime, hogy: Ha felsz, akkor is tedd meg! Nekem az lett a szalloigem, hogy mindegy hogy mit gondolnak, ha valamit akarok es nem art senkinek, akkor megteszem.
Teri
Nem kevés kellemetlen percet tud okozni nekem amiről írtok.
Vártam már egy ilyen alkalomra, mikor szabad megfogalmazni azt, hogy kevés nekünk nőknek, ami a kötelezettségekkel együtt jár.
Mert kis kifli gyúrás közben is örülök, hisz Családomnak teszem. De, számos esetet tudnánk mindnyájan sorolni, mikben ha örömünket nem is leljük mindig, de a munka hevében nem is olyan ördöngősség a végükre járni.
Hanem! Ami zavar: mindenki érzi, mikor van szüksége kikapcsolódásra,
de, ha – szánunk is rá kis pénzt,
– szakítunk is rá kis időt,
– épp ma kezdjük is el megtenni az első lépést, akkor
– tudjuk, hogy hová menjünk ?
– van mindig társunk?
– van elég kitartásunk sokáig folytatni, amibe kezdtünk?
stb, stb.
Mondjátok! Miért van az, hogy az egész napi tevés után ha időt szánnék némi kikapcsra, csak kifogásaim vannak már -az utóbbi időben!- ?
Segítenétek nekem megfejteni, miért is nem jó egyedül sétálni, táncolni, tv-t nézni, a gépen kutakodni jó cikkek után,
….sorolhatnám, a lényeg : HOSSZÚ TÁVON!!
Számos torna, tánc után akkora adrenalin termelődött bennem, hogy buzgott bennem a tettvágy. Bicajoztam párommal esténként, de ő néha jön csak. A gépen klassz fórumokon jártam, de miért érzem azt, hogy legszívesebben némi rendszerességgel bíró jó kis társaságban szeretném tudni magam, ahol mind elmondhatnánk mindazt, amit itt teszünk, írunk.
Bennetek nincs efajta vágy? Mint pl. : a Szex és New York csajai, vagy a Született feleségek nőcijei, kik jóban, rosszban együtt.. Ugye, értitek, értetek?
Én is élvezném a masszázst, stb-k mik kellemes percekkel feltöltenének, de a földön kell járni, s a megvalósíthatót keresem.
Olyat, mi mindig kivitelezhető, mit nem unok meg, mi feldob,…
Gondoljátok, de jó dolgom van, ezen problémázom ??!!
Nem, teszem a dolgom, de mint nő, már oda vannak álmaim, s keresem a feltöltődés útját azért, hogy öröme legyen bennem Családomnak, s kicsit magam is jól érezzem magam bőrömben a folytatáshoz.
Mit rontok el, S.O.S !?!
Kedves Zsutta!
Reszben sajnalom, reszben orulok annak, hogy kellemetlenseget okoz, amit irtunk. Sajnalom, hogy kellemetlenul erzed magad, viszont a dolgok jo oldala, hogy olyankor jutunk arra a dontesre, hogy valtoztassunk az eletunkon.
Hogy mi fog neked oromot szerezni, azt neked, magadnak kell eldontened, mert ami nekem jo, az neked nem biztos, hogy jo. Szivesen megosztom a listamat es azt nem azert fogom tenni, hogy lemasold, ha tetszik, ha nem, hanem azert, hogy elinditson egy folyamatot benned, hogy keresd magadnak a kellemeset, a pihentetot, a szorakoztatot. Nem kell feltetlenul arra torekedni, hogy ugy eljunk, mint a New Yorki csajok, de mindannyiunknak szuksege van a lazito dolgokra.
Abbol, amit irtal ugy erzem hianyolod a tarsasagot. Azt en is sokszor hianyolom, mert amiota Kanadaban lakom, nincsenek olyan kapcsolataim, mint regen voltak (a joban-rosszban baratsagok) Itt a baratsag mashogy alakul: bizonyos emberekkel van kozos erdeklodesunk, ezert aki szeret setalni, azzal egyutt setalok idonkent, aki szeret uszni, azzal egyutt uszom, stb. de akkor is elvezem a dolgokat, ha senki nem jon velem.
Ahhoz, hogy jol erezd magad a borodben lehet, hogy valamitol meg kell szabadulnod, vagy valamibol tobbett tenned, de barmi is az, remelem, megtalalod.
Kivanok hozza, erot es turelmet es hogy addig is taplald magad es megprobalj mindent, ami jonak igerkezik szamodra.
Teri
ui. ketlem azt, hogy barmit is elrontanal. Ami igazan jo, annal meg fogsz maradni, ami pedig nem neked valo, azt nem csinalod. A lenyeg az, hogy probalkozz.
Köszönöm Neked, Teri !
Jó hogy Neked sikerült elsajátítanod azt a tulajdonságot, melyet megosztasz velem, mármint, hogy: ahol vagy ott vagy barátkozó, s ha épp nincs Veled jó ismerős , akkor sincs gond.
Igen, telibe találtad a problémámat! Valóban szükségem volna gyakrabban olyan emberek társaságára, kikkel megbeszélhetjük a fontos, vagy „piszlicsálé” dolgokat, lényeg: jól kijöjjünk egymással, s a teendőket ha magam végzem is, legyen néhány alkalom, mikor a magányosság elkerül.
Boldogság az, ha van Családod, de azt tudjuk, milyen mikor mindenki kiszalad a házból dolga után, Te pedig maradsz a 4 fal között.
Tipikus szindróma ez, tudom, s mint javasoltad , magamnak kell ebből utat törnöm.
El kell ismerjem, számomra a hosszabb egyedüllét kicsit sivár érzetet kelt, a személyiségemben hordozhatom ezt, de meg kell tanuljam kezelni.
Barátkozó, nyitott vagyok, ezért lehet kellemetlen a „magány”.
Épp ma beszéltem meg az angol tanulási lehetőséget régi Drága Barátnőmmel, s ezzel nagy vágyam teljesül.Már látom a kiutat, elindulásnak ez nagyon tetszik.
Azt hiszem, nem a fantáziámmal volt a baj, hogy mit kellene tenni, hanem a lehetőségek kissé szűkösek e kis faluban, e pénztárcával, e nyiladozó vállalkozásunk teendői mellett.
Hálás vagyok tanácsaidért, de ha még vannak jó ötleteitek, imádni fogom!
Mindnyájatoknak kellemes őszi délutánt! Teri , köszi, érezd ott jól magad !!!
Zsutta!
Tökéletesen meg tudom érteni, amiről beszélsz. Én is nagyon sokszor éreztem azt, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet, vagy nem akarok egyedül csinálni. Nem állítom, hogy a mai napra mindez elmúlt és nem érzem a társasági, közösségi szellem hiányát, de valamilyen szinten megtanultam kezelni. Nekem a magányosságomon sokat segített az internet. Tény, hogy a számítógép előtt egyedül ülök és elég kevés emberrel találkozom élőben, de legalább tudom, hogy léteznek olyan emberek, akikkel hasonló az érdeklődési körünk, van miről beszélnünk, ez sokszor megadja azt a közösségi érzést, amire vágyom. Persze lehetne jobb is, mint mindig minden, de ennek is lehet örülni. Nézd azt az előnyt, hogy a lakókörnyezetedben minden valószínűség szerint még nehezebben találnál veled közös érdeklődésű embert. Igaza van Terinek, mindenkivel azt kell csinálni, amiben közös az érdeklődés.
A New Yorki csajok pedig olyanok, mint valami filmbéli emberek, idealizált embertípus, amilyen például a reklámokban szereplő gyönyörű hölgyek: addig szépek, míg a felvétel készül róluk, aztán ők is hétköznapivá válnak. Én is kergettem sokáig az ilyen ideálokat, de sok barátságnak nevezett dolgot láttam már és valójában egyik sem volt olyan, mint a filmeken és a regényekben. Lehet, hogy át kell értékeld egy kicsit az elvárásaidat és közben rájössz, hogy végülis sokkal jobb minden, mint ahogy lefestetted.
Kívánok hozzá sok sikert!
Igen, nagy igazságok kapuját döngeted Eszter !!!
A szgép előtt valóban megtalálhatjuk azt, mi érdekel igazán.
Ez valóban nagy segítség, pont mint írod!
Az egyedüllétet kezelni tanulni kell dologgal épp úgy fején találtad a szöget, mint hogy vágyálmok kergetésének nincs értelme. Ha számba veszem -mint javasoltad is- mik is a pozitívumok egy vacak álláshoz képest, akkor ez a szitu bizony toronymagasan viszi a pálmát.
Egyedül a bizonytalansági tényező zavar a vállalkozásunk jövőjének kimeneteléről, de bizakodó vagyok.
Vida Ági hasznos tanácsai közt merülök mostanság el, netán nem láttad, láttátok, érdemes megnézni! ( dagimami.hu -n pl. )
Köszi ! Szió!
Kedves Teri!
tudnál bővebben írni az említett könyvről?
(ha félsz, akkor is tedd meg)
engem nagyon érdekelne…
előre is köszönöm!
Kedves Zsuzska!
Megneztem a weben es az alabbi linken van rola hivatalos info. Ha a link nem mukodik, kerlek masold be a bongeszodbe! A magyar cime: Alakítsd át a félelmet ERŐVÉ!
Mikor olvastam, radobbentem, hogy akkor is tehetem azt, amit akarok, ha buntudat van bennem erte, csak „meg kell beszelni a dolgot magammal” Megtanitott a kedvezotlen programok torlesere, helyettesitesere es a dolgok merlegelesere. Egyik kedvencem, amit megtartottam olvasas utan es idonkent ujra olvasok es kotelezo olvasmannya tennem mindenkinek.
http://www.polc.hu/konyv/alakitsd_at_a_felelmet_erove/146595/
Én úgy gondolom fontos a rendszeres testmozgás,a hobbink rendszeres űzése és a rendszeres olvasás-mármint számomra.A férjemnél dettó ez működik.Hangsúlyozom a rendszerességet mindenben ,ami hatalmas önfegyelmet,alázatot követel.Pici lányomnál is erre törexük és egyenlőre meglehetősen kiegyensúlyozott,mint mi.Naés néha félredobom az egomat,hogy pihenjek kicsit-hihihi.Már nem engedem,hogy a saját nyafka gondolataim elbizonytalanítsanak.Tehát a kiegyensúlyozottsághoz nekem szabályokra van szükségem.Nincs bűntudatom mert közben kiszolgálom a családom,dolgozom és hagyom őket is „élni” kibontakozni.
Szuper!!!!!!!! Ugy latszik Te tisztelettel bansz magaddal! Nalunk, noknel az a legnagyobb gond, hogy masokat nagyobb tisztelettel kezelunk, mint sajat magunkat. Mindig orommel latom, hallom, hogy egyre tobben megtalaljuk az egyensulyt. Sokat hasznalom ezt a szot, mert nagyon fontosnak talalom. Ha rendszeresen kedveskedunk magunknak, sokkal de sokkal tobbre vagyunk kepesek es sokkal tudatosabban elunk. Azzal pedig rengeteg negativ erot kizarunk az eletunkbol. Ez a boldog elet egyik titka!
Kedves Teri!
6évig éltünk,dolgoztunk Canadában,ahol mérhetetlenül sokat tanultam az emberektől.Az ottani felfogást-gondolom tudod miről van szó-nem vagyok hajlandó feladni.
Igazad van,egyensúly és elégedettség!
Soraitok nem tudom kinek mennyire meggyőző, de a tartalmát illetően ( hogyha egy Anya kielégiteni képes saját igényeit,ezáltal ezerszerese lesz az energiája s azzal a Család elégedettséégére „szolgál”. Így, mindenki jól járt.) én is azt hiszem,ennek így kellene lennie a gyakorlatban.
Kis szépséghibája e megállapításnak:
elviekben ezt (fent leírtakat) sokan tudják, de a megvalósítása már nehézségeket okoz.( Ti írtátok, hogy pl.: rendszeresség kell, s ehhez kitartás, stb.-k )
De, mindenképp megnyugtató hallani eredményeitekről és nagyon jó előljárói vagytok e szerintem kiemelkedően fontos dologban azok előtt, kiknek csak némi megerősítés és biztatás kellhet.
Hogy vannak néha lazább napok az belefér, mint a fogyóba egy kockányi csoki, ha már sajog érte a szíved.
Kedves Zsutta!
Családom élsportolókból áll-olimpikon..stb.Magam is az voltam,így valószínű a kitartás,a rendszeresség igénye tanult vagy bevésődött dolog.Ennek ellenére most 40es éveimben is minden áldott nap kell a megerősítés,gyakorlás,hogy következetes maradjak a saját szintemen!Nem csak némi megerősítés kell-ahogy írtad-,hanem mindennapos,nyomatékos beszélgetés magammal,mint egy engedetlen kamasszal,hogy ne térjek le a „pályáról”.
Egy gyermekem van,pont azért mert érzésem szerint többel nem tudnék megbirkózni.Őszinte csodálatom azok felé,akik több gyermeket nevelnek tisztességben,szeretetben!!Én ehhez gyenge lennék.
Másik hatalmas segítségem a férjem,16éve.Segítség többek között azért mert nem tartja magát a család központjának…
Tehát számomra fontos,hogy ne vállaljam túl magam,mert nagyon törékenyek vagyunk.És persze ne tegyek plussz terhet másra sem.Valószínű,hogy az anya fogja össze a családot,de a teljes elégedettségért nem ő az egyedüli felelős.Ott kell,hogy legyen a házas TÁRS is..
Persze,hogy vannak lazább napok,de „semmiképp se várjunk addig míg 8-10kiló fölöst mutat a mérleg”.
Lehet,hogy hülyeségeket írok és ezért elnézést kérek,de szeretek ide benézni,mert kivételes emberek véleményeit olvashatom,amikből olyan jó táplálkozni nap mint nap.
Kedves Kati és Mindnyájatok!
Boldogan olvastam soraidat, úgy szeretem, mikor Teáltalad, Tőled is azokat a szavakat kapom meg, mik belül bennem „lebegnek”, s ezáltal megerősítetek.
Nekem is 1 leánykám van, de azért, mert az egészségi állapotom nem engedélyezett többet.
Csak ismételni tudom, mit mások gyermekneveléséről írsz, valóban nem kis feladattal „bírkóznak” a többgyermekes Szülők.
Hanem, nekem most az volt roppant megnyerő a nyilatkozatodban, amikor azt osztod meg,hogy a felvállalás tudatosan így történt. Azaz, addig nyújtózkodj, míg a takaród ér = Annyit vállalj, amit felelősséggel tudsz jól „működtetni”.
Rendkívüli vallomásokról teszel tanúbizonyságot, s őszinteségeddel párosult leírásmódodat roppant kedvelem : „nyomatékos beszélgetés magammal,mint egy engedetlen kamasszal, hogy ne térjek le a pályáról”. Számomra az a hiteles „előadó” – legyen sikereket elért színész, énekes, sportoló, kutató, vállalkozó , stb…- aki megosztja a megélt nehézségeit, s egyben még javaslattal is bír.
S persze, a TÁRSról írottak megállják helyüket- legalábbis az én emancipáció nélküli világomban. Jó magam is a közös teherviselést vallom célszerűnek, ami gyakorlatban jól bevált procedúra nálunk.
Ja, s egykorúak vagyunk, talán ezért is némi hasonlóság.
Bár itt a fiatalabbaktól nagyon sokat lehet tanulni!! Kati is írta:
jó fejek, kivételes emberek a világ több pontjáról.
Rita! Nem mindennapi az oldalad, tudod!
Kedves holgyeim, lanyok!
Mikor megirok egy cikket es feltoltom, az remelem, csak a kezdet egy parbeszedre, egy eszmecserere, mint itt tortent. Nagy elvezettel olvasom soraitokat, mert mindannyian tanulhatunk, fejlodhetunk egymas gondolataitol. Szerintem nem sok ujat mondhatunk, amit senki nem tud, de jot tesz a megerosites, az, hogy ugy erezzuk, nem vagyunk egyedul a felfogasunkkal es nem elunk a jeghegy tetejen, ami barmelyik percben a tengerbe zuhanhat. nagy orom szamomra, hogy ilyen kozossegek osszefogo erokent hatnak az eletunkben.
Kivanok mindenkinek kellemes perceket!
Teri
Csatlakozom az előttem szólóhoz!
Csatlakozom ahhoz a véleményhez, hogy az ember annyi gyereket vállaljon, amennyit fel tud nevelni. Szerintem kettőt, max. hármat. Így lehet elég energiát adni minden csemetének. Persze ha valaki hiper-szuper erővel bír, lehet több…
Már csak abból a praktikus okokból is, hogy ha olyan nagy családok lennének, mint régen a mostani egészségügyi ellátással, akkor az unokáinknak egyszerűen nem lenne hely a Földön, nem lenne mit enniük, mert két perc alatt túlnépesedne a bolygó!