Tisztelettel jelentem, hogy ez az első cikkem az oldalon, tele a bugyi, és ez a harmadik nekifutás azzal kapcsolatban, hogy mit írjak, mit MERJEK ide kitenni.

Azt hiszem, hogy a legmegfelelőbb talán az lenne, ha elmondanám, mi is keresek itt, a többi ökörségemet meg majd később talán olvashatjátok 😉

Sok okos lélekbúvár azt mondja, hogy az ember 30 éves kora körül, vagy valamikor, számot vet az életével, az eddig elért dolgokkal, célokkal, vágyakkal. Aztán vagy marad minden a régiben, vagy nagy változások jönnek. Ha ez tényleg statisztikai adat, akkor én engedelmesen beálltam a sorba. Aki ért hozzá, mondja meg!

3 év gyes és utána 5 év irodai munka után azt mondtam, hogy elég! Én ezt így nem akarom tovább csinálni. Nem akarom azzal lefojtani az agyműködésemet, hogy papírokat rakok az asztal egyik sarkából a másikba, tolok egy olyan szekeret, ami nem az enyém. Nem akarom valaki más álmait megvalósítani, amikor az enyémek egyre mélyebbre kerülnek valami sötét bugyor fenekére. Nem utolsó sorban pedig nem akarok olyan „gazember” lenni, aki mesterfokon tud hazudni, mert pl. ez is elvárás lett volna. Szóval, bár könnyeket nyeldesve (mert szerettem a munkatársaimat), de felmondtam.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Azt tudtam, nagyjából, hogy mit akarok:

  • azokkal tölteni az időm nagy részét, akiket szeretek: a családommal

  • úgy pénzt keresni, hogy nem kell senkit megrövidítenem

  • olyan dolgokért harcolni, és dolgozni, amik tényleg az enyéim

A kérdés már csak az volt, hogy ezt mégis hogyan fogom kivitelezni? Persze, azért bejelentkeztem a munkaügyi hivatalba. Persze, kerestem munkát, mert ne kopjon azért fel az állunk, de bevallom őszintén, kicsit csaltam. Nem hittem benne, hogy találok állást. Meg válság is van, ugyan! Nem lelkesített az a gondolat, hogy esetleg megint belefutok egy olyan munkahelybe, ahol kezdődik minden elölről… lélekben már máshol voltam.

Hála Istennek, a családban nem csak én vagyok ilyen lökött, hanem a húgom pont akkor, pont ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg. Mivel állást nem találtam, járadék lejárt, jött a halálugrás, és kérem, innentől lehetett ügyvezető asszonynak szólítani!

Azt hittem, hogy ezzel túl vagyok a nehezén, hiszen vannak mindenféle számaink, legálisak vagyunk. 3 hónap után alaposan rájöttünk, hogy nem. Semmi nem úgy történt, ahogyan elterveztük, elgondoltuk. De tényleg semmi!

  • Az a mennyi nem annyi! De nem ám, szorozz meg mindent kettővel, és úgy közelítesz a reális összeghez!

  • Amire az egyik könyvelő azt mondja, hogy így-és-így, arra a másik azt mondja, hogy a világon a legnagyobb hülyeség! Én meg honnan tudjam, hogy melyiknek van igaza?

  • Ha egy munkára szerinted 3 hetet kell fordítani, akkor azt is szorozd meg kettővel.

  • Ha azt gondolom, hogy értek valamihez, vagy legalábbis tudom mire való, akkor még ott is érnek meglepetések.

Voltak napok, amikor nagyon nehéz volt, és voltak olyanok, amikor meg nagyon sok az öröm. 🙂 Olyan ez, mint egy első gyerek. Nincs hozzá használati utasítás. Van, ami ösztönösen jön, van, amit eleve tud az ember, és van, amit meg kell tanulni, meg kell érteni. (és van, ami kegyetlenül kiborít)

Érdekes kérdés, hogy ha újra kezdhetném, másképp csinálnám? Persze, rögtön inkább lenne 2 millióm a kezdéshez… azt hiszem, hogy nem. Ha nincsenek ezek a nehézségek, akkor

  1. nem értékelném ennyire a sikereket

  2. nem küzdenék ennyire, hogy jobban menjen

  3. nem lennék ennyire jóban a húgommal

Azért a kis törekvéseinket is megmutatom:

http://mirta.hu

http://misianimisuka.blogspot.com

Szeretettel,

Csikós Vera

7 thoughts on “Kezdetek”

  1. Vera, az annyira jó történet!
    Gratulálok a…. a mindenhez 🙂
    Nagyon magamra ismertem az elszántságban, a halálugrásban 😀
    Köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk, és fantasztikus a Mirta ötlete!

  2. Köszi a lehetőséget, és örülök!!! Meg ismerkedem itt a rendszerrel, bocs, ha kétszer látszik komment!

  3. szívemből szóltál 🙂
    szerintem is egy vállalkozás a te gyereked …a sz@ros pelenkáitól kezdve…egészen addig amíg meg nem ajándékoz egy másik gyerekkel…egy másik lehetőséggel 🙂
    vagyis ha jól cseréled a pelenkákat, egyszer majd eltart… :))

    ez a mirta…tényleg nem fáj??—mármint nekem ? 🙂

    nekem a hűtőn volt ez az idézet sokáig…küldöm szeretettel kedves mindnyájatoknak…

    “Aki szereti a munkáját,
    Az
    Egy napot sem dolgozik”

  4. Szerintem, Kedves Lányok, Asszonyok!
    Hogy évekig tartó óriási dilemma vagy hirtelen meghozott nagy döntés eredményeképp leszel kezdő e világban szinte a végeredmény szempontjából ugyan mindegy.
    Évekig tervezgetheted, akkor sem tudsz annyit bespajzolni minderről, hogy majd meglépésekor már ne érjen váratlan meglepetés.
    Beállva a sorba (másnak dolgozni) szinte kivétel nélkül megfordul e szebb világnak hitt megoldás bevállalása a fejében, s a lehetőség útját megtalálók belevágnak különböző okokból.
    Nem feltétlen a bátrak, az elkeseredettek, itt színes a skála, ki miért kezd “új életet” – mint ahogyan írtad-.

    Szerintem, ha ebbe a stádiumba juttotál, nagy lázban égve ténykedsz, teli elképzelésekkel, s kisebb – nagyobb kihívás, gond sem veheti el lendületedet.
    Felvértezve a cél elérhetéséig megállapított feladatokon mész végig,senki el nem tántoríthat, hisz nem olyan alkat vagy.
    Én mindezeket tapasztalhattam magamon is, az utam még hosszú, mert azt gondolom, több év eredményei fognak majd meggyőzni arról csak, hogy ez a lépés az egyik legértelmesebb volt utamon.
    Míg némi biztonságérzet nem foglal helyet szívemben, ott marad mindig egy huncut mumuska, ki fel-fel ütve fejét jelzi, nem adják ezt senkinek sem könnyen, légy résen!

    Magamat és Titeket is csakis biztatni tudlak, kik e cipőben járnak,
    mert e néha magányos farkasként úton járóként az ember nem tudja megosztani kérdéseit bárkivel, s talán ez az egyik legnehezebb ebben a szituban.
    Ha van megbízható, Veled egy cipőben járó társad, az sokat segíthet!

    Minden magában e gondolatot dédelgetőnek azt tudom írni, mint fenti cikk sorai is tartalmaznak: a jó együtt járó társa a rossz is, ez nem színtiszta fekete és fehér, mint ahogy abban reménykedünk az elején.
    Ennek is megvannak a maga nagyon helyes pozitívumai, az lelkesít, s ott vannak a visszahúzó erővel bíró fránya kiszámíthatatlan ügyes-bajos gondok(miket csakis nekünk kell, lehet megoldanunk, magunkért- nem szidható főnök, kolléganő: Nagy levegő és csinálni kell tovább! ).
    Sokak végigeveztek már e vízen, miért ne sikerülne Neked is, ha kitartó vagy, fantázia dús, bátor, nyitott, tájékozott,….s némi pénzmag van a kispárna alatt a nehéz kezdeti időre betartalékolva.

    Szinte mindent megerősíteni tudok a cikkben megfogalmazottakkal, így egybehangzó véleményként kiderül, ez is egy csapatmunka, egy kis társadalom, ahol barátokra és konkurenciára találva keresheted meg helyed.
    Idő kérdése az egész. A türelmetlenség itt nem erény,a megújulás képessége annál inkább.

    Minden sikereket már bezsebelőnek csakis gratulálni tudok – őszintén!!
    A kezdőknek sok- sok hasznos tanácsot, mikből kiszűrhető a lényeg, s jól tudja alkalmazni őket.
    A haladóknak pedig reményt, kitartást,hitet !

    Talán volt néhány szavam, mi esetleg segíthetett, megerősített Valakit, ha e téma valamelyik fázisában, stádiumában tart.

    És ne felejtsük: a jó szerencse legyen Mindnyájunkkal, kik ilyen vagy olyan formában szembesülünk a munkánk által felbukkanó napi méregfelhővel, melyet legérdemesebb mielőbb elfújni jó messzire, hogy ne bosszankodásunkat, épülésünket szolgálja – mivel véletlenek nincsenek,elgondolkodhatunk: jó helyen vagyunk-e ?

    u.i.: Mindenkiből nem lehet és nem kell vállalkozónak lennie, nem mindig az hoz beteljesülést, megoldást gondjára.
    De időnként tudni kell váltani, lépni – ennek az időpontjának megválasztása amíg a mi kezünkben van, addig jó.

    u.i.2: Általánosságokat írtam, semmi egyedi használható tanács, de engem egy ilyen is elgondolkodtat, mit is akarok igazán, össszegzem, tudatosítom magamban saját énem, lehetőségeim, korlátaim. Könnyebb utána, mert megnyugvást hoz a hogyan továbbhoz.

  5. A Mirta meg nem fáj annyira, mint a többi kínzás, ezt Manitával privátban beszéltük meg 😉

Comments are closed.