A tegnapi mini önismereti teszt eredményei a papírformát mutatják: az olvasók jókora többsége – jelenleg 63%-a – a magabiztos, döntésképes, pozitív hozzáállású csoportba tartozik.

Most mondjam a rossz hírt, vagy a végén?

Akik olvasták a női időgazdálkodás könyvemet, azok talán még emlékeznek arra a sztorira, amit a régi alkalmazotti életemből meséltem: a munkahelyemen lehetőségem volt olyan folyamatszabályozási módszereket megismerni, amikkel például a hibák számát lehetett csökkenteni szisztematikusan (!!! borzasztó fontos kifejezés), vagy esetleg valamilyen mutatót lehetett javítani, szintén szisztematikusan.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

A kedvenc módszerem a Six Sigma volt. Nem mélyedek bele még a felvázolásába sem, de a lényeg: 6 szintet különböztet meg a folyamatok minőségére vonatkozóan. Bármilyen folyamatról lehet itt szó. Akár az életünkről is! (Persze könnyebb gyártási folyamatokon javítani, mint az életünkön, és nem véletlenül: gyártási folyamatoknál ritkák a folyamatosan túláradó emberi érzelmek.)

Amikor megismertem a Six Sigmát, pofon egyszerű volt kiszámolni, hogy egy 2-es sigma szintről hogyan lehet 6-osra fejleszteni bármit is.

Csakhogy: 6-os lényegében, gyakorlatilag nincs is. Ez az első pofon.

Aztán: baromi egyszerű 2-esről 3-asra, 3-asról 4-esre, majd 4-esről 5-ösre fejlődni. De innen már maga a pokol felküzdeni a folyamatot a 6-os közelébe. Sőt, 2-esről 5-ösre még a Six Sigma módszertana nélkül is el lehet jutni!

Óriási eredmény, mikor egy alapvetően rossz dolog felfejlődik majdnem tökéletessé, igaz?

De még mindig ott van az utolsó lépcsőfok, amit már szinte csak papíron lehet megugrani. Ha el is érjük valahogy, utána rögtön visszaromlik.

Na, ez a gond azzal a 63%-kal, akik magabiztosak és pozitívak. Illetve nem velük van a gond, isten őrizz, hogy valaki félreértse! Az a gond, hogy innen már nagyon nehéz továbbfejlődni, az eddigi módszerekkel.

Már nem elég pozitív gondolkodásról szóló könyveket olvasni. Már nem elég folyamatosan praktikákat bevetni. Már nem elég minden fontos információt begyűjteni. Már nem elég a gondolatunkkal teremteni. Már nem elég hozzáállás.

Már rendszerre van szükség.

Kell egy rendszer, ami innen, szisztematikusan, apró lépésenként, szinte centiméterenként továbbvisz a még magasabb kategóriába.

Tudom! Amikor az életünkkel kapcsolatban előjön a rendszer szó, akkor az egy kicsit – nagyon – furcsán hangzik. Hiszen az élet attól szép, hogy kissé kiszámíthatatlan, hogy olyan dolgok – örömök és bánatok – jönnek, amik színesítik a napjainkat, mindig tanulhatunk valami újat!

Nem nehéz eljutni erre a magabiztos szintre. (A feliratkozás elején az Atomvillanás tűrő kategória szinte ugyanez.) Akik benne vannak, tudják, mekkora utat tettek meg ideáig, de azt is tudják, hogy nem emberfeletti harcot kellett megvívni, egyszerűen csak ki kellett válni a tömegből, és valami sokkal boldogítóbb hozzáállást kellett elsajátítani.

Igen, ezt elérhetjük 30-35 éves korunkra.

És utána? Mi lesz a következő 50 évben?

Nem rekedhet meg a fejlődés! A fejlődés azért fejlődés, mert folyamatosan mozgásban van, mindig előre mutat, vagyis fejlődik… Ha megáll a fejlődés, akkor ott nem csak egyszerűen stagnálás van, hanem akkor relatíve romlás következik be, ugyanis a környezetünk is, és az össze többi ember is elkezdhet fejlődni, és mi már nem emelkedünk ki annyira, mint eleinte. Ránk erősödnek a többiek is. Ez megmutatkozik az önbecsülésünk szintjében is, és a gondolatainkban is. Egyre inkább elbizonytalanodunk, nem értjük, hogy mi, miért történik körülöttünk.

A frusztráltság is ebben a fázisban a legnagyobb: annyira pozitív, tudatos, és lelkes vagyok, mégis történnek velem rossz dolgok! Mi az oka?

Őszinte leszek: nem kell eljönnöd most a tréningre. Lesz még ilyen tréning a jövőben, kb. 3 hónap múlva.

Ha addig kibírod, hogy nem tudod, mi mozgat téged, és mi mozgatja a környezetedben lévő összes embert, és ezek hogyan függenek össze, akkor majd találkozzunk legközelebb!

Ha három hónapig bevállalod még a nyugtalanságot, a kétségeket, a folyamatos agyalást, akkor ne gyere el most a tréningre! Ráérsz.

De ha úgy érzed, hogy most azonnal – november 28-án – választ akarsz kapni arra a rengeteg kérdésre, ami a fejedben kószál, és választ akarsz kapni arra, hogy miért nem látod az összefüggéseket, és miért érzed azt, hogy bármit is teszel, nem tudsz már előrébb jutni, akkor gyere el!

Légy te is kreatívabb!