Wellness-üdülés, wellness-szálló, wellness-kozmetikumok – a wellness olyan hívószó, amellyel manapság sok mindent el lehet adni. Hiszen ki ne vágyna egy kis kényeztetésre? Persze sokan csak legyintenek, ha valaki azzal jön: szükséged lenne egy kis wellnessre. „Nincs nekem arra pénzem/időm” – mondják, mintha ez a dolog csakis az unatkozó úriasszonyok kiváltsága lenne, nekünk, néha túl sokat vállaló, néha holtfáradt, néha a napi nyolc óra alvást is lerövidítő többieknek pedig maradna a csendes tönkremenés. Pedig a szívünk mélyén mindannyian érezzük, hogy dehogyis van ez így… Néha meg kellene állni, „megélezni a fejszét”, ahogyan Zsú pár nappal ezelőtt olyan találóan megfogalmazta.
Szerencsém volt abban, hogy viszonylag fiatalon rájöttem: nem mindegy, hogy él az ember. Az egyetem elején ugyanis az étrendem a menzakajától a melegszendvicsig terjedt, és hol volt időm sportolni, hol nem – leginkább hol nem… Fel is szaladt szépen pár hónap alatt 5-6 kiló. Szerencsére rövid úton győzött a hiúság. A barátnőmtől kapott Testkontroll-könyv, és a pár hónapig hanyagolt, de aztán újra felfedezett sportolás ráterelt egy olyan útra, amin azóta is igyekszem egyre egyenesebben haladni. (Időközben az is kiderült, hogy a Testkontroll alapelvei nem nekem valók, ma már inkább a kiegyensúlyozott étrendre esküszöm.) Mivel az elmúlt tizen-egynéhány évben újságíróként is főként életmód- és wellness-fronton működtem, módom volt kipróbálni néhány újdonságot, és tenni néhány kirándulást a wellness körül. Így kristályosodott ki szépen-lassan, mit is jelent nekem ez a fogalom.
- Egészséges étrendet: nem ész nélküli fogyókúrát, nem spártai diétákat és étkezési rendszereket, hanem azt, hogy igyekszem viszonylag zsír- és kalóriaszegényen, sok zöldséggel-gyümölccsel, kevés cukorral jóllakni. De nagyon fontos az is, hogy amit eszem, az finom legyen! Mert a wellness lényege szerintem pont az volna, hogy nem önsanyargatunk, hanem élvezettel, egészségesen élünk. Nagy kedvencem a mediterrán diéta, a grillezett húsokkal, halakkal, salátákkal, és néha egy-egy extra finomsággal, mondjuk valami édessel – idézz csak fel magadban egy görögországi nyaralást (igen, a naplementét is nyugodtan odaképzelheted…)
- Sportot: olyat, amilyet szeretek (akár azt is, hogy többfélét kipróbálok, sőt, időnként lecserélem az aktuális kedvenc sportágat), és annyit, amennyit bírok. Vagyis megint nem az önsanyargatást, hanem az „örömsportolást” – persze hozzátéve, hogy nem árt néha a fejlődés érdekében próbára tenni és kicsit odébb tolni a határainkat.
- Kényeztetést: nem az ötcsillagos szállodák vagyonokba kerülő kezeléseit (bár szó se róla, nem dobnám vissza azokat sem, ha úgy adódna), hanem azt, hogy egy nehéz nap után is képes legyek egy picit magamra gondolni. Egy forró fürdőt, gyertyafényben. Egy pohár illatos teát. Húsz percet egy arcpakolásra.
- Szépséget: nem gálasminket minden napra, és méteres műkörmöket, hanem inkább egyfajta általános odafigyelést. Gondozott körmöt, frissen mosott hajat, játékot illatokkal, színekkel, hangsúlyokkal.
- Divatot: ha már szépség, akkor divat is – amiből megint csak annyit szeretek átvenni, amennyit az ízlésem és a pénztárcám enged. De a trendeket ismerni, nézegetni, válogatni, na az megint csak egy remek játék…
- Egyfajta általános igényességet: vagyis azt, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan élek. Ma, holnap és holnapután. Carpe diem – ismerős?
- Lelki jól–létet: azt, hogy legyen igényem néha magamba nézni, és fejlődni, akkor is, ha fáj egy kicsit a szembesülés (szerintem, ha idetaláltál a HősNőkre, ezt aligha kell magyarázni: Rita és a többiek cikkei szinte mind erről szóltak).
- Egy kis egészséges önzést: nem, ez nem csúnya dolog. Amikor a repülő felszáll, a légikísérők megtartják a „vészhelyzeti kiképzést”. Ebben szokott elhangozni, hogy ha baj van, először a saját arcod elé húzd az oxigénálarcot, és csak ezután segíts másokon. Azt hiszem, valahogy így van a hétköznapi életben is: csak az tud másoknak értéket adni, aki magának is ad. Aligha lehet úgy másokat szeretni, hogy önmagadat nem szereted…
- „Zöld szemléletet”: mert egy agyonmérgezett, tönkretett környezetben igen nehéz az egyén szintjén egészségesnek maradni.
- Tudatosságot a vásárlásban is: hogy csak azt vegyem meg, amit utána jó szívvel, jó érzéssel használni is tudok, és nem csak a szerzés öröméért landolt a kosaramban.
- Szeretetet: mert másokat szeretni jó. Ölelést, szívtáji melegséget, gyerekmosolyt.
- Nyugalmat: egy kellemes estét egy jó könyvvel, vagy húsz percet a nyaralásból, amikor csak úgy csendben nézhetem a tengert. Beleszagolni a nyári levegőbe.
- Örömforrást: olyan örömöket, amelyek nem kerülnek pénzbe. A friss tea illatát, egy pohár jóféle vörösbort, a kedvenc zenéimet, egy kiállítást.
- És legfőképpen: a fanatizmus hiányát. Mert az eddig összeszedettek semmit nem érnek, ha az ember fogcsikorgatva, kötelező programként, teljesítménykényszeresen éli meg őket, kudarcélménnyel telve, ha „nem sikerül.” Nos, ebbe az egészbe néha még az is belefér, hogy felrúgjunk mindent, és lehunyt szemmel, élvezettel elfogyasszunk egy hatalmas fagyikelyhet (csak ne minden nap legyen ez az időnként).
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bár ez az egész wellness-dolog összességében remek érzés, azért kell hozzá némi önfegyelem. Néha az embernek nagyobb kedve volna hagyni az egészet, és hosszú távon is belesüppedni a „mocsárba”. De ott üldögélni aztán igazán nem kellemes (én is kipróbáltam már, és gondolom, te is), kimászni belőle viszont még nehezebb – visszahúz ugyanis.
Szó sincs arról, hogy az én életem tökéletes lenne. De ezeket a leckéket megtanultam, és ha már megtanultam, igyekszem nem veszni hagyni ezt a tudást. Folyamatosan próbálkozom, csiszolok, finomítok, mint valami maximalista fafaragó, néha élvezettel, néha kicsit fáradtan. De egyre több az olyan nap, amikor mérhetetlenül élvezem ezt az egészet…
„Ahogy élsz, annyit érsz, ott van a válasz a szemedben” – ez az egyik kedvenc sorom a Tankcsapdától. Kedves Lukács Laci, aligha írhattál volna igazabbat…
Csiki Judit
http://zoldsalata.blogspot.com
Kapcsolódó cikkek:
9 thoughts on “Wellness – unatkozó úriasszonyok passziója, vagy valami más?”
Comments are closed.
Judit, remek az írás – köszi 🙂
Amivel kiegészíteném egy személyes tapasztalat – mindjárt írom is 🙂
Régóta járok tornázni, kisebb-nagyob kihagyásokkal. A közeli kedvenc helyem szép lassan megszűnt, és nekem is változtak a körülményeim. Meg a gondolkodásmódom, a szemléletem is – ugyanis elegem lett a kiss lepukkant tornaterem, meg pincében tornázó női termek feelingből, így aztán nagyon megörültem, amikor a lányom alig drágább összegért talált egy olyan helyet, ahol lehet a gazdagság-tudatot is fejleszteni. Mai modern, mondhatnám hájtek 🙂 épület, de csupa emberi dologgal ugyanakkor – kedves recepciósok, bűbájos torna tancik, mind külön egyéniség, frissen facsart levek, de akár wifis internet is… és a torna után, mert olyan bérletet váltottunk, akár estig is ott maradhatnék wellneselni. Nos, a menetrend ujabban így alakult ki: gerinctorna v. pilates, és utána 15 perc szauna általában, és aztán meg jöhet a pezsgő fürdő (változó hosszuságban és élvezkedéssel ;-)).
Mit ne mondjak, nagyon király! És mindez déli 12 és du. 2 között… és remekül megy a nap, a munka is – mert kiválóan feltölt. Szóval az aranytojást tojó kacsát/tyukot muszáj gondozni 😉
Főleg azért is, mert mi nők ragyogóak tudunk lenni az önelhanyagolásba… hát nagyon nem kéne! És szuper, hogy egyre többen vagyunk, és én is eljutottam végre IDÁig ;-), hogy megengedem magamnak, amit itt fentebb leírtam 🙂
Hasonló jókat kívánok mindenkinek szeretettel:
Ida ***
Sziasztok!
Nagyon jó volt olvasni a wellnessről ezt a frissítő összefoglalót. Épp most voltam görkorizni – mászok kifelé a mocsárból. Sajnos nagyon könnyű ellustulni, besüppedni a mindennapokba. Pedig tényleg csak néhány apró szokás kialakításával nagyont nőhet az életszínvonalunk, azaz az életérzés. 🙂 Minden nap legyen valami, aminek örülünk, ha éppen nincs, akkor csináljunk! Ezzel meg is van a jólét = wellness.
Sportolás után sosem értem magam, hogy tudok kihagyni heteket, amikor olyan jóó! Endorfint, boldogsághormont termel nekünk a mozgás, és szerintem azért olyan nehéz elkezdeni, mert akkor még nincs endorfin… Csak önsajnálat meg mártírkodás.
Ida, megértelek, én is zuhany nélküli tornateremből váltottam szaunás fitness paradicsomra – kb. ugyanannyiba kerül!
Évi
Köszi, Ida és Éva! Én alapvetően igazán hiszek abban, hogy ha a sors úgy hozza, akkor egy kinyúlt melegítőnadrág és egy tévé elé leterített pokróc is elég ahhoz, hogy az ember tornázni kezdjen, ha az akaraterő megvan. De ha megtehetjük, tényleg egészen más érzés egy jó „aurájú” helyen edzeni – ez is afféle „egészséges hedonizmus”. Én mostanában (vagyis az utóbbi két évben) a jógára kaptam rá, elmondani sem tudom, mennyit segít. Egy szuper otthonos,kellemes helyre járok, jó bemenni, jó ott lenni.
Hát akkor én most csendben irigykedem lányok, mert itt 20-30 kilométeres körzetben nemigen vannak ennyire jól felszerelt dolgok… Tornázni lehet, de fapados verzióban, olyan itthon is van 🙂
Kedves Judit, nagyon tetszett az írás, azért is, mert magamra ismertem benne 🙂 Én is kb. így élek, persze az utóbbi négy évben a terhességek (3) és az, hogy kisgyermekes anya vagyok, egy-két dolgot átalakított az életemben (átmenetileg), ami azért nem egyenlő a „mocsárba süllyedéssel”. A gyerekeim születése előtt többféle sportnak hódoltam: tollaslabda, step-aerobik, konditerem, társastánc, futás, úszás, egyetemista koromban még szépen ment az összes rendszeresen, mikor dolgozni kezdtem, a futás és az úszás alkalmivá vált, de jártam marathon-váltóra, Balaton-átúszásra. Mindet imádtam. Aztán ebből csak a legfőbb kedvencet, a tollaslabdát tudtam a rendszeresek között megtartani, valamint a napi 4-5 km sétát és minimum 2 óra játszóterezést a csemetékkel. Az itthoni tornát próbáltam, ez addig ment, amíg csak egy gyerekem volt, és ő még egy helyben volt 🙂 Lassan több időbe kerül helyet csinálni a tornához, mint amennyit alszanak. De alig várom, hogy vége legyen a gyermekágynak (a legkisebb csemetém alig négy hetes), és megpróbálom a jógát beiktatni a napjaimba, illetve október elejétől újrakezdem a tollast 🙂
Szép sportos, wellness napokat minenkinek!
Hát igen, az itthoni torna most nekem is necces, mert ha ébren van a csemete, akkor jó viccnek érzi, ha hasizmozás közben rámugrik (és képes még számtalan hasonlóan jó poént kieszelni). Nálunk most az a menetrend (másfél éves a fiam), hogy a kedd este apáé (foci), a szerda este anyáé (jóga), addig értelemszerűen a másik félé a pocok.
Jó egészséget és sok boldogságot kívánok a gyerekeidhez!
Szerintem a mozgással a tudatosságot lehet erősíteni, és itt ugyanúgy nem mindegy hogy a mozgásunkhoz hogyan viszonyulnak a körülöttünk élők, tudnak-e támogatni, vagy kinevetnek inkább. Sajnos nincs kultúrája Magyarországon a sportnak . Én egy átlag családra gondolok, nem adnak át a szülők se egy mintát a gyereknek, hogy jó mozogni, pedig szerintem itt van a kutya elásva / pestiesen/.De annak örülök hogy aki itt megszólal annak igenis fontos.
Hozzáteszem, körülöttem még nem ugrálnak gyerkőcök, úgy biztos komplikáltabb összehozni, nem lehet csak úgy kalodába zárni őket, míg anya elmegy wellnessezni. 🙂 (bár van gyerekmegőrző is a nagyobb fitnessparadicsomokban egy kis felárért).
És majd gyerekekkel nem biztos hogy Bp-n fogok élni, ahol minden közel van.
A jóga engem is vonz, még nem próbáltam, csak 1-1 gyakorlatot az irodában, internetről. Nagyon jólesett. Szerintem a jóga igazi wellness, de akkor a legjobb, ha nyugi van körülöttünk – lehetőség befelé figyelni.
A mélyizomtornára szeretnék midnenképp rászokni, azt bárhol lehet végezni, akár főzés közben vagy buszmegállóban is, ráadásul hatásosabb, mint bármi (szerintem). A baba-mama jóga is tökjó lehet, tutira kipróbálom majd.
Köszönöm. Jól esett egy kis blogbejegyzést olvasni a wellnessről… 🙂