Kiss Bernadett cikke

Az emberek nagy része ma már hónapokkal korábban megtervezi pl. az esküvőjét a legapróbb részletekig: milyen legyen a meghívó, a ruha, a gyertya, a zene, ki hol üljön a lakodalomban, milyen virág, szalag lesz az autókon. Sőt, még eső vagy hideg esetére is készítünk „B” tervet, hogy akkor mi hol és hogyan fog történni. Persze nem úgy indulunk neki, hogy tuti esni fog az eső és 15 fok lesz, de azért ez is benne van a pakliban.


De elgondolkodtatok-e már azon, hogy vajon a szüléssel is így vagyunk-e?
Megtervezünk-e mindent szépen a legapróbb részletekig, mit hogy szeretnénk, mit lenne jó elkerülni? Össze lehet egyáltalán hasonlítani a kettőt? Az esküvőre és a szülésre való felkészülést?

Sokan úgy gondolják, hogy a szülés az valami olyasmi, amibe nekünk nincsen beleszólásunk: a testünk „tőlünk függetlenül” teszi a dolgát, mi meg csak elszenvedjük a fájdalmakat. De egy természetes szülésnek igenis van forgatókönyve, még akkor is, ha minden szülés más és más, vannak olyan törvényszerűségek, amik általában érvényesek a szülések nagy részére. Tehát fel tudunk készülni, hogy kb. mi hogyan fog történni. De ehhez tudnunk kell azt is, hogy hogyan történhet még: milyen egy természetes, normális szülés, mi meddig normális, mitől nem kell megijedni, mikor muszáj elindulni otthonról a kórházba és mikor várhatunk még nyugodtan.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Önbizalom és sok-sok ismeret a szülésről

A szülésre készülő nőkben nagyon sok kétely van, hogy hogyan fogják viselni a vajúdást és elviselni a kontrakciókat, az ezzel járó érzéseket. Ahhoz hogy a félelem helyett inkább a magabiztosság uraljon minket, minden eshetőségre fel kellene készülnünk. Hallottam egy mondást egyszer, ami a szülésre is igaz: „Amikor félünk, az azért van, mert nincs elegendő tudásunk. Ha eleget tudnánk, nem félnénk.”

Én annak idején mindkét szülésem előtt úgy éreztem, hogy részletesen meg kell terveznem, végig kell gondolnom mindent, mit szeretnénk elérni és mit szeretnénk elkerülni a vajúdás és a szülés idején, ill. amikor a baba már megszületett. Egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy fog történni, ahogyan szeretnénk, de legalább felkészültünk minden eshetőségre. És ahogy egyre többet tudtam meg a szülésről, annál kevésbé tartottam már különböző dolgoktól: tudtam, hogy számtalan természetes fájdalomcsillapító módszer van, megtudtam, hogy általában mi esik jól egy kismamának vajúdás közben, mikből válogathatok majd, vagy a baba hogy érzi a legjobban magát a szülés közben vagy a megszületése után.

Utánanéztem, hogy milyen lehetőségek vannak a szülés idején, és ha nincsen komplikáció, hogyan, hol tudom a lehető legtöbbet megvalósítani az elképzeléseim közül.

És ha mégsem alakul minden úgy, ahogy szeretném?

Erre most sokan azt mondhatjátok, hogy a terv az egy dolog, a lehetőségek és a megvalósulás pedig egy másik. Mert mi van, ha mondjuk természetes, rutinbeavatkozások nélküli szülésre készülök, és valami gond lesz? Mondjuk császármetszést kell csinálni?

A szülési terv elkészítésekor ezeket is végig kell gondolni, és felkészülni a különböző helyzetekre. Pl. ha császármetszésre kerülne sor, milyen érzéstelenítést szeretnél (melyiknek mi az előnye, hátránya), vagy utána kell nézni, hogy ilyenkor milyen jogaid és lehetőségeid vannak, hogy pl. rögtön megkaphasd a babádat.

A szülési terv azoknak is nagyon jó még, akik nem akarják teljesen rábízni magukat a kórházi rutinra, hanem maguk akarnak dönteni és felelősséget vállalni a saját szülésüket illetően is. De ehhez meg kell ismerned a jogaidat és lehetőségeidet, és érdemes ismerni azokat a nemzetközi dokumentumokat is, amelyek több évtizedes kutatásokon alapulnak.

Mit szólnak ehhez az orvosok?

Egyre több helyen veszik szívesen az orvosok, szülésznők is, ha a kismama és a kispapa felkészült, tájékozott, ha kérdez, és tudja, mit szeretne és mit nem. Hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy elégedett, egészséges és boldog babák és mamák hagyják el a kórházakat.

Le  is lehet írni ezeket, hiszen olyan sok mindenről lehetne beszélni az orvossal és a szülésznővel, nehogy kimaradjon valami. Ha úgy érzed, hogy nem találjátok meg a közös hangot a korábban választott szakemberekkel, akkor érdemes még időben váltani. Nyugodtan érdeklődj, tájékozódj, hogy megtaláld a neked legmegfelelőbb segítséget.

Végül néhány gondolat, miket lenne fontos végiggondolni a szülésre való felkészülés idején, mit lehet a szülési tervbe beleírni (persze még részletesebben, mint ahogy itt felsoroltam):

  • kit szeretnél magad mellett tudni a vajúdás és a szülés idején (párod, édesanyád, barátnőd, dúla stb.) és kit nem (orvostanhallgatók, más orvosok)?
  • milyen rutinbeavatkozásokat szeretnél elkerülni szülés közben? (beöntés, borotválás, gátmetszés, szülésmegindítás és -gyorsítás)
  • milyen testhelyzetben szeretnél vajúdni, szülni?
  • milyen rutinbeavatkozásokat szeretnél elkerülni a babáddal kapcsolatban? (köldökzsinór korai elvágása, fürdetés, nyákleszívás, tápszer vagy tea adása stb.)
  • jelezd, ha baba-mamás szobában szeretnél lenni, egész nap együtt a kisbabáddal és igény szerint szoptatni stb.

Nemrég volt egy nagyon jó riport az MR1-en, a Vendég a háznál című műsorban. Az ország egyik leg anya- és bababarátabb szülészetén, a budapesti Szent István Kórházban járt a riporternő, beszélt orvosokkal, szülésznőkkel, éppen akkor frissen szült anyukákkal.  Érdemes meghallgatni (azoknak is, akik nem állnak szülés előtt)!

http://212.92.28.75/kossuth/2009/08/11/090811-k.htm (Itt pedig a műsor címére kattintva hallgathatod meg: Vendég a háznál, 11:30-tól)

6 thoughts on “Meg lehet tervezni a szülést?”

  1. Mennyire igazad van, kedves Bernadett!!!

    És ha az ember készül, érdeklődik, olvas, rákészül és tervez, akkor az egész már nem egy nagy ismerelen, nem kiszámíthatatlan és nem olyan érzés, mintha csak sodorna az ár!!!
    Saját tapasztalat!!! Egy ngyon pozitív, örömteli és egy életre meghatározó tapasztalat!
    Pedig egy olyan kórházban szültem, ahol sok rutinbeavakozást nem engednek elkerülni, és nem a legrózsásabbak a feltételek. Mégis gyönyörű volt, ősi, ösztönszerű, minden pillanatában benne és ottvoltam.
    És azt gondolom, hogy nem egyedi az esetem, bárki számára elérhető. Egy átlagos szülésem volt, átlag feletti rákészüléssel. Az eredménye pedig egy (első szülésre) gyors, komplikációmentes, örök életre szóló csodálatos élmény!

  2. Szvsz elengedhetetlenül fontos, hogy halljunk valódi szüléstörténeteket. A könyvekben csak átlag van leírva, egy optimális eset, a nagykönyvi eset, de a valóságnak semmi köze ahhoz. Fontos beszélnünk olyan anyukákkal, aki a választott kórházunkban, a választott orvosunknál szült.
    És igen, a császármetszést is be kell vonni a felkészülésbe, ezerszer rosszabb, ha CSAK hüvelyi szülésre készülünk, és váratlanul császár lesz, mi pedig pánikba esünk, hogy mi történik velünk. (Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha ez szóba kerül, hogy a császár nem a világ vége. Nem szabad akkora veszteségként megélni, mintha nem is szültünk volna, mert egyedül a végeredmény, a gyerek a fontos, csak ő számít.)

  3. Kedves Bernadett!
    Szerintem is a megfelelő felkészülés és informálódás a legfontosabb, de saját tapasztalatból mondom, hogy van egy-két apró részlet, amit nem biztos, hogy meg lehet tervezni. Háromszoros otthonszülő vagyok; gyakorlatilag mindháromszor minden úgy valósult meg, ahogy szerettem volna, kivéve az elsőnél egy dolgot. Kb. egy évvel azelőtt az egyik barátnőm vízben szült a Margit kórházban, és áradozott róla, hogy milyen jó. Ugye otthon ezt minden gond nélkül megtehetem, gondoltam, akkor így is csinálom. Ezzel aztán csak az volt a probléma, hogy amikor “helyzet volt”, úgy éreztem, ha engem most vízbe tesznek, én visítani fogok, a hideg kirázott a víz gondolatától is, szóval a vízben szülés kimaradt az életemből 😉
    De ettől függetlenül mindhárom csodálatos volt, és gyors, a maga természetességében élhettem meg.
    Egy barátnőmet viszont nagyon sajnáltam, mikor 2008 márciusában (nem az őskorban) próbálta egy vidéki kórházban megbeszélni, hogy mit szeretne, mikor gátvédelmet kért, szabályosan az arcába röhögtek. Szóval azért még van min javítani, és ez, kedves lányok, elsősorban tőlünk függ.
    Anita

  4. Anita, mi is otthon szültünk mind a kétszer, nekünk se úgy történt – főleg másodszor – ahogy terveztük 🙂 De nekem majdnem minden eshetőségre volt egy forgatókönyv a fejemben, és ez nagyon megnyugtatott: mi van, ha kórházba kell menni, vagy ha már jóval korábban komplikáció lesz, és eleve nem otthon kezdődik a szülés, mi legyen a nagytesóval, ha nappal van, ha éjszaka, ilyesmi.

    Érdekes ez a vízben szülés is, amit írtál, én is ott vajúdtam, de amikor éreztem a tolófájásokat, muszáj volt kiszállnom, mert akkor úgy esett jól. Pedig annyira tetszettek mindig a vízben szülős filmek 🙂

  5. Volt egy ismerős pár nemrégen, akik itt a kórházban nagyon sok mindent kiharcoltak maguknak, ami nem szokás (gátvédelmet, nem volt rutin infúzió, fürdetés, nyákleszívás, stb.). De tudom, hogy erre hónapokat készültek, beszéltek a főorvossal, szülésznőkkel, megnézték ketten a szülőszobát, segítségül hívtak az otthoni vajúdás és a kórházi szülés idejére egy dúlát, és nagyon határozottan (de kedvesen) kiálltak az érdekeikért.

    A csodájukra jártak abban a pár napban. Azt mesélte, hogy sok kérésén azért csodálkoztak, mert általában nem szoktak ilyesmit kérni a kismamák. És én is azt gondolom, hogy ha mi egyre többször mondjuk el, hangsúlyozzuk, mire lenne szükségünk a szülés idején, akkor hamarabb fog változni a helyzet, és mindenhol természetes lesz, ami mostmár pl. a Szent Istvánban az.

  6. Én csak annyit tennék hozzá, hogy sajnos az anyukák jó rész nincs tisztában a jogaival. Hogy mit “szabad” tennie, kérnie. Úgy leosztják néhol szegény első szülőket, azt semtudják, hogy kell szoptatni, hogy kell megfgoni a babát, és nem hogy segítenének, hanem még jól leszidják, ha netánnem annyit szopizozz, mint kellett volna….mert ugye mérni kell azt a 10-20 grammot is….én 2.-szorra kinevettem őket. Ugyan hagyjanak már. Alszik szépen, gyönyörűen növekedett, éjszaka is lekértem szopizni. Minden rendben volt. Bezzeg az elsővel….

    Aztán megtanultam. És sajnálom azokat, akik nem ismerik a jogaikat, nem mernek szólni, kérni. És ez egyébként is egy kiszolgáltatott helyzet. És egyébként is sokkal érzékenyebbek vagyunk.

    De jó szülni. 🙂
    Az eredméény…… 🙂

Comments are closed.