Pedig milyen picik/Rossz szokások

A Sziklás-hegység nyugati lejtőin egy kidőlt óriási mamutfenyő korhad. Még magonc volt, amikor Jézus a Genezáreti-tó partján járt kelt. Kifejlett példány volt, amikor Kolumbusz fölfedezte Amerikát, a polgárháborút pedig már szédítő magasból figyelte. Ellenállt tomboló tüzeknek, árvizeknek, zivataroknak és aszályoknak. Úgy tűnt, még sok-sok évszázadon át tekinthet le a tájra. Néhány évvel ezelőtt azonban egy icipici bogár fúrta be magát a kérge alá, hogy lerakja a petéit, amelyekből újabb bogarak keltek ki. Kezdetben egyenlőtlen küzdelemnek látszott, de néhány bogár százakká, ezrekké, majd milliókká szaporodott. Először csak a kérget támadták meg, de azután egyre mélyebbre hatoltak, végül teljesen átlyuggatták az erdő fenséges gigászának roppant törzsét. Miután a faóriás évszázadokig dacolt az elemekkel, egyszer csak eleredt az eső, föltámadt a szél, villám hasított végig az égbolton, és a mamutfenyő a földre zuhant. Nem a förgeteg döntötte le, hanem a sok pici bogár gyengítő hatása.

A rossz szokások ugyanígy tesznek az emberrel. Lassanként rágják magukat belé, mígnem az ember éppúgy eldől, mint a fa.

(……)

Igen, rossz szokások lassan, és csöndesen nyernek tért, és mire feleszmélünk, már hatalmukba is kerítettek, a következmények pedig katasztrofálisak.