Magyarországon jártam

Nagyon nagyon rég nem voltam Magyarországon „vakációzni”, pontosabban 2000 óta, tehát 11 éve. Az azóta eltelt időben jártam ugyan „otthon”, de nem szabadidős, illetve nem több napos szabadidős programon. Egyszer egy Utazás Kiállításon 5 napot, amikor reggeltől késő estig a standon ültem, aztán meg még kétszer pár napot, átutazóban. Ez is beletartozik a pakliba, az ide férjezett (korombeli) asszonyok legtöbbje „nem futkos” haza, bárhol legyen az a haza.. Itt is család van és legtöbbször elvárják, övék legyen az elsőbbség. Aztán meg a Húsvét a legnagyobb görög vallási ünnep, mely valóban sokkal szebb és érdekesebb itt. Egy idő után a magamfajta asszonyemberek oda jutnak, csak valamiféle társadalmi eseményre mennek már haza mint esküvő vagy temetés(sicc!), érettségi találkozó, egyebek, én az utóbbi évtizedben kizárólagosan ezekkel tudom összekapcsolni az utazásaimat. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, el kell válni:)

Nemrég érkeztem és nagyon fáradt vagyok, de tapasztalatból tudom, ha nem írom le rögtön, elpárolognak a gondolatok, holnap reggel ezeregy dolgom van, nem tudok ideülni blogolni, így most ennek meg kell lennie, mert kihasadok, ha nem írhatom le:) Persze most akkor konkrétan kéne jöjjenek a dolgok, amiktől én kihasadni készülök, de nem olyan egyszerű ám. Ugyanis ahogyan írtam, 11 éve nem voltam 10 vakációzós napot Magyarországon, így a fejemben és a lelkemben most egy nagy kavalkád van színes képekből és mindenféle érzésekből, ezeknek ülepedniök kell. Ami tény és való azonban, hogy 12 órát tettem meg kaputól kapuig, Kisoroszi és Eviai lakásom között, amiből csak kettő volt a repülőút. A többi egyéb tingli tangli dolog, beutazás a reptérre, ott ácsorgás, majd Athénban egy nagy, majdnem 2 órás kitérő ami a kocsim kézhez vételével volt kapcsolatos, majd araszolás a sztrádán, mely Athén magasságában telistele volt és csak lépésben lehetett haladni legalább fél órát, majd bevásárlás egy nagyobb super marketben, benzintöltés és végre estére beesés a házba. A repülőút eleje mindig érzelmileg túltöltött, arrafelé a várakozástól nem bírok magammal, visszafele bénultan ülök a helyemen és azon tűnődök, mikor is telt el az egész, hogyan kezdek megint mindent elölről ott a nagy messzeségben és hogy a csodába kerültem én ide…. Felkavarnak a rokonokkal tett vagy éppen a meg nem ejtett beszélgetések, a régi osztály-, óvodás- stb. társakról hallott infók, a magyar tájak látványa, illata, szaga, úgy jövök vissza, hogy magam sem tudom, ki vagyok valójában. Érdekes módon Magyarországon néha nem jutnak eszembe görög szavak vagy éppenséggel a jellegzetes görög s betűt ejtem magyaros sziszegéssel, minden igyekezetem ellenére. Ahogy görög földre lépek, automatikusan vált a gyerekem is görögre, én meg automatikusan a magyar szavakon kell néha elgondolkodnom és valószínűleg görögösebb lesz a hangsúlyom…. Megfeledkezem azokról a dolgokról, amik „otthon” esetleg bántottak, megfeledkezem olyan régi barátokról, társakról, akik már annyira eltávolodtak tőlem, hogy nem is lehetne közünk egymáshoz, a régi pajtásokról, akik ma nemesasszonyok, vagy azokról, akik ellenkezőleg, nélkülöznek….. Felveszem megint itteni életem, úgy, mint ahogy az ajtón belépve, felveszem a görögországi papucsom.. Nincs átmenet, csak egy rövid 2 órás bénult magammagakeresése a repülőn. Totális tudathasadás, skizofrénia, elmebaj.. Ha gyakran csinálnám, talán enyhébb lenne. De ilyen ritkán..hetek kellenek majd, mire magamban elteszek mindent a helyére.

Nem, nem tudom, tudnék-e „otthon” vagy Otthon élni.. Fogalmam sincs. Biztosan, hisz oda születtem. De most magamban elnevetgéltem, ahogy a Budapesti utcákat róttam, valahogy úgy éreztem magam, mint az itt bóklászó magyar turisták. Mindenki olyan nyugisnak és jókedvűnek, derűsnek tűnt. Ráérősnek, udvariasnak, kedvesnek, mosolygósnak. Igen, olyannak, mint amilyeneknek nekem írják le a görögöket az ideutazó magyarok. Mert most én is, ugyanúgy ahogyan ők, turistaként róttam a köröket, nem a reggeli vagy délutáni csúcsforgalomban, nem az irodaházakban. A Duna fölött átsétálva és a sok fotózó turistát elnézve, a nagy hajókat, melyeken bulizós nyugdíjasok itták a pezsgőt a medencék köré kifeküdve, az élet annyira egyszerűnek és szépnek tűnt, pedig nem is sütött a nap. A Lánchíd oroszlánjai mintha külön nekem mosolyogtak volna, a sikló vidáman zörgött fel és le, a hajókról nekem integettek, a biciklisek mosolyogva kerülgettek. Messze voltak a mindennapi gondok, bajok, a fogorvosi kezelésem, orvosi vizsgálataim, adózási bevallásaim, céges ügyeim, gyerekem iskolás bajai nyomasztó terhei, nem volt semmi csak én és a gondtalanság és minden arcról ugyanazt láttam visszaköszönni.

Még nem telt el egy nap, de már úgy tűnik, nem volt csak egy futó álom, futó kaland, futó kacérkodás valamivel, ami már nincs..

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/