Magyarok és görögök, 4. nap

A 4. napon nem kaphattuk meg az önkormányzati buszt,  így a görög tánccsoport szervező-felelőse, Jorgos Flokos,  Limni körüli programot javasolt, mely részben gyalog elérhető látnivalók meglátogatásából, valamint kiskocsikkal hamar elérhető célpontokhoz való kikocsikázásokból állt. A kellemes reggeli előtt, még zuhogó esőben, a csapat meglátogatta a kis városházát, mely Limni egyik partmenti, klasszikus úri házában székel ma. A polgármester, Anestis Psarros, egy rövid beszédben megköszönte a csapatnak a  látogatást és fellépést, átadott mindenkinek egy emlékcsomagot, majd szélnek eresztett bennünket, amit mi a legkevésbé sem bántunk:)
A csomagok főszereplője egy üveg olíva volt, mely egyeseknek mandulával töltött zöld olívát, másoknak sima fekete Kalamatai olívát jelentett ecetes vízben eltéve. Mindkettő nagyon finom, így gondolom senki nem bánkódott a hozzá került csomagért. A látogatás után volt egy bő óránk reggelizni, közben az eső is szépen elállt. Reggeli után első célpont a néprajzi múzeum.

A múzeumot nem is olyan régen alapították. Igazgatója az a Dimitris Apostolou, aki „O Elimnios” fedőnév alatt hosszú évtizedek óta cikkezik a vidék sajtójában néprajzi kutatásai eredményeiről. Valamikor 1988-ban írt a Limnibeli Flokos tengerészcsaládról, kiknek tagjai generációkon keresztül jelentős és aktív tagjai voltak a helyi közösségnek. Ezen cikksorozat után döntött úgy a Flokos család, hogy az őseiktől fennmaradt úri-házat az Önkormányzatnak adományozzák, abból a célból, hogy benne múzeumot alapítsanak. A Flokos család legutolsó képviselői ma is Limni vezető személyiségei, Jorgos Flokos a mi tánccsoportunk helyettes elnöke, egyéb tisztségei mellett. A múzeum létrejöttekor az épület restaurálásán kívül össze kellett gyűjteni a ma kiállított tárgyakat is. D. Apostolou évek hosszú munkája során szedegette össze a felbecsülhetetlen történelmi értékkel rendelkező tárgyakat, családok tulipánládáit nyittatva fel meggyőző szavaival. Az írott  történelem előtti időktől a Bizánci korokon át, minden korból találhatók tárgyak az épület 4 nagyobb termében. Az idegenvezetést maga Apostolou végzi és a házat majdnem otthonának tekinti.

A múzeum mindenkinek tetszett, én nagyon örültem, hogy eljöttünk ide, mert tudom nagyon jól, az igazi modern kori Görögországról az idelátogatóknak sejtelme sincs. A kis fehér házakon, a gyroson és a pénzügyi válságon kívül sajnos a többiről semmi információ nem jut el másfelé, vagy eljut, de érdektelenségbe ütközik…

A néprajzmúzeum után jött az érdekesség, a néprajzi viseletek magánmúzeuma. Hát ez egy fantasztikus magánkollekció, amit a  mi néptánctanárunk, Andreas Papageorgiu gyűjtött össze. Egy élet munkája, kb. 250 teljes, komplett viselet, melyből jelenleg hely-híja miatt 92 darab van kiállítva. A. Papageorgiu jól ismert személyiség művészi körökben, 1957-ben elvégezte a híres Manou Rallou koreográfus iskoláját, majd ott lett idővel tánctanár és művészeti igazgató 1988-ban, R.M. halála után. Időközben táncosként, szervezőként, endimatológusként részt vett rengeteg munkában, melyek felsorolása nem a mostani bejegyzésem célja. Tagja rengeteg belföldi és külföldi egyesületnek (CID, stb.). Miután nyugdíjba vonult, átvette a szülei örökséget, egy arisztokrata házat itt Limniben és miután ideköltözött, megalapította a Limnibeli Néptáncegyesületet. A 2002 óta eltelt évek alatt az egyesület több mint 120 tagot számlál, a Papageorgiu ház alagsora és földszintje pedig saját költségén magánmúzeummá lett átalakítva. A munkában az egyesület is kivette részét, a nyáron talán írtam arról, hogyan mostuk a vitrineket, takarítottuk a termeket a babák beállítása előtt. Andreas bácsi, ” a tanító”, ahogyan szólítjuk, ma nagyon gazdag ember lehetne. Minden vagyonát arra költötte, hogy a 250 darab eredeti viseletet beszerezze a hozzá való ékszerekkel együtt. A házat melynek emeletén él és melynek alagsora és földszintje múzeum, végrendeletében az Egyesületünkre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a múzeumot karban tartsuk.

Ha jól számolom, az idegenvezetés eltarthatott kb. 2 órát. Andreas bácsi minden egyes darabról órákig tudna mesélni, minden egyes fejkendőnek, ékszernek, gallérnak megvan a maga jelentősége, a maga fontossága és a magyarázat miért kellett akkor és ott hordani. Bármit kérdeztünk, mindenre tudta a választ, hát hogyne, egész életében ezzel foglalkozott. Meglepetten hallottam (sokat hiányzom az egyesület találkozóiról), hogy a tervezett 8 kötetes könyvének már megjelent 2 kötete. Csak 12 darab fog megjelenni a 8 kötetes albumból, melyből az első 2 kötet tiszteletpéldányát megmutatta nekünk. Elmondása szerint legalább 10 éve folynak az előkészületek, minden egyes viseletet valaki felvett, lefényképezték minden szögből, majd egy festővel megfestették a képet úgy, hogy a ruhák teljes színükben tudjanak pompázni az albumok lapjain. És természetesen az albumban, Ghshs Papgeorgiu rokonával és szerzőtársával, részletesen ír a 8 bemutatott vidék népviseletéről.

Nagyon sajnáltam, hogy Sturcz Anna, a magyar néptánccsoport profi vezetője és tánctanára nem lehetett ott. Az elmondott szöveget nem lehet visszaadni, nem tudtam videózni, hogy meglegyen, az meg nem jutott eszembe, férjemet belevonjam a dologba, utólag sajnálom, hisz az egész idegenvezetést levideózhatta volna.

A 2 múzeum után, bármennyire is élveztük a látnivalókat (a nők jobban bírták, a férfiak kidőltek hamar és a népviseletektől zsúfolt termekből lassan lassan kiszállingóztak..) kiszáradt a torkunk, főleg nekem, akinek be nem állt a  szája:) Mivel napok óta az ouzo volt a téma, lementünk a tengerparti ouzeri-be, vagyis ouzo-ivós-kocsmába:) egy kis kóstolgatásra. El kellett dönteni, melyiket vegyék ajándéknak, nem maradhatott ki egy jó kis ouzos csipegetős déli semmittevés:) Két fajtát kóstolhattunk meg, a MINI-t és a PLOMARI-t. Én minivel kezdtem, és nem is váltottam, a többiek mondták, a Mini ánizsosabb, így ez az én kedvencem:) Eleinte a csapat közölte, nem ennének csak innának. Miután mondtam nekik, hogy OK, de én senkit nem cipelek haza:), úgy döntött mindenki, legyen egy kis csipegetés. Az ouzo rettenetesen hamar a fejekbe tud szállni, még evés mellett is, nemhogy éhes gyomorba döntve!

Hosszú lesz ez a post, szenvedek vele órák óta, de muszáj leírni becsülettel a történteket, mert ha nem, el fog maradni és kár lenne az enyészetbe veszni hagyni az eseményeket.. Szóval a lényeg, hogy biza hirtelen mindenki nagyon boldognak érezte magát:) Táncolni nem nagyon tudtunk volna szerintem:) Aztán valamikor 2 után én hazarohantam, hogy úgy ahogy a családomban szétosszam a pofonokat:), majd du. 5-kor megint találkoztunk a molónál. Ekkor 5 kiskocsival elkirándultunk a már szép, meleg, napos időben a Galataki kolostorhoz. Milyen jó, hogy erről már van becsületes leírásom az evia-s honlapomon, így nem kell itt külön írnom róla, akit érdekel, csak kattintson rá a linkre.

A kolostori látogatás után, görög táncosaink képviselői megvendégeltek mindenkit egy kis tsipuroval (törkölypálinka) és kávéval, teával. A kávézgatás közben sor került a mi Magyarországi programunk megbeszélésére is, majd következett a nap fénypontja: delfinek vonultak az öbölben. Sajnos senkinek nem sikerült őket lencsevégre kapnia.

A kávézás lassan estébe nyúlt, így elindultunk a 2 km-re lévő Limnibe, az „utolsó vacsorára”:) Az idő szeles volt, de ezek ellenére kint terítettünk, ez alkalommal egy gyrosos tavernában.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/