A 3. nap egy kirándulással telt, amit jobban is levezethettem volna, de egy dolgot elbakiztam. De mivel ezt csak én tudom, nem is írom le, mert semmi szükség utólag a „lehetett volna másképpen, jobban” csapdájába esni. Egy tartalmas, szép nap volt és merem remélni, másnak is. Már reggel jól kezdődött, mikor bebizonyosodott, hogy görög társaim közül senki nem fog velünk tartani a kirándulásra, csak a buszsofőrrel kell majd néhány szót váltanom. Ez eleve jóval pihentetőbb napot ígért, mert a folytonos váltás és két nyelven történő folyamatos beszélgetés mindig nagyon lemerít.
Reggel 10-kor indultunk Limniből és az első megállónk Rovies faluban volt, a most nemrég megnyílt kézműves boltban. Kicsit szégyenkeztem magamban, mert alig lehet valami ajándékot találni ilyenkor a környéken, azok meg nem „görög specifikusak„, ahogyan azt egy turista kívánná. Itt ilyenkor fellelhetetlen pl. a Greece feliratú póló és egyéb ilyenfajta huncutságok. Nyáron sem igen akadni ilyenekre, mert itt zömével görög turizmus van és a görög nem fog ilyesmit vásárolni, úgy, ahogy a magyar sem bukik otthon az agyag, tulipánmotívumú üvegben 30 euróért árult pálinkára, ami viszont nekem pont az volt, ami ajándéknak kellett.. Szóval e hosszú szóf.. lényege, hogy megálltunk Rovies-ben, ahol a helyi nők kézműves szövetséget hoztak létre, mely április 10-n nyitotta meg üzletkéjét. Itt nagyon lelkesen vártak, hisz még alig térnek ide be vevők, a bejárat előtt a szabadban fehér asztalterítővel leterített, kis kempingasztalkán 3 féle házi-likőr és kis csokik kacsintgattak ránk.
A likőrrel megédesítve eme ígéretes nap reggelét és bevásárolván a fellelhető apróságokból, egész jó kedvvel indultunk neki, illetve a buszunk, a Boldog Dávid kolostor felé haladó kaptatónak.
A Dávid kolostornál még semmi élet nem volt, értem ezt a kapu előtt folyó bazári kiárusításra. Még alig lézengenek turisták, idegenek majdnem egyáltalán, belföldiek meg csak hétvégeken. Azért a templom megtekintése után itt is megerősítettük magunkat egy kis görög zaccos kávéval, valamint „lukumjá„-nak nevezett keleti édességgel, amit az erdélyiek nagyon jól ismernek rahat néven. Még a gyógyító csodavízből is ittunk, ne haljunk szomjan a negyed órás szakaszon, melyet a következő megállónkig kellett megtennünk.
Miután mi nők ledobáltuk a kötelezően, farmernadrágunk fölé felhúzott, ronda kölcsön-kolostori szoknyákat, meg sem állt a kis önkormányzati buszocska velünk a Drimonas-i vízesésekig.
Bátraké a világ, S. a világ (vízesés) tetején
P. nem bánja a hidegtől pirosra csípett lábujjait, profi fotókat készít minden szögből.
Kicsi szigetről vissza a nagyobbra:)
Indulás előtt azért még együtt egy fotóra..
A meredek lépcsők után rövid pihi..
Drimonas után Kerasia faluba csorog le a busz valami hihetetlen keskeny és meredek utcácskákon, 800 m tengerszint fölötti magasságban.
Vajon egyenesen a templomudvaron landolunk?
Szép nagy fa..
Kővé vált többmillió éves fatörzs
Megnéznénk a megkövesedett rinocéroszokat és elefántokat, melyek több-millió éves maradványait itt találták, de a kis múzeum zárva. Mea culpa, szólni kellett volna előre, hétfő is van, a múzeum és a falu oly pici, hogy a múzeumért felelős családot mindig előre kell riasztani, mert a múzeumot állandó jelleggel nem tartják nyitva, csak a főszezonban. Tovább megyünk, én már nem tudom eldönteni bánkódás vagy megkönnyebbülés van az arcokon, talán mindkettő:). Már jó ideje kacskaringózunk a hegyek tetején és jó sokat dumáltam is nekik a mikrofonban. Ahogy végre átdöccenünk a sziget keleti partjára a hegyeket átszelve, lassan én is halkabbra veszem, a fontos dolgokat elmondtam nagyjából. Megállunk a még magasabban fekvő hegyi turistafaluban, ahol nem túl jó minőségű ebédet eszünk a teljesen üres helyen, viszont sikerül a párás levegőben mégis meglátni szemben Skiathos és Skopelos szigeteket, ahol a Mamma Mia-t forgattákm, és Evia előtt, még két picuri, zsömlére emlékeztető kerek sziklaszigetet. Ettől és a kisütő naptól jobb lesz a kedvünk.
Még minden faház üres.
Egyedüli látogatók vagyunk, az asztalok, székek porosak,a személyzetből csak páran unatkoznak még a szezon előtti üresjáratban
A poron kívül a többi nagyon szép, a levegő majdnem alpesien friss
Hozogatják az előételeket
Minden meglátogatott pontot szépen bekarikázunk, aztán a széles jókedvben szépen leesszük az asztalra terített térképet
Alig alig látszanak a szigetek a párás levegőben
Ellustulva és ellakva levezényeljük a buszt az Agia Anna-beli strandra. Sajnálom, hogy előre dicsértem, mert a kihalt, tenger által partra hordott szeméttel tarkított part a szürke, párás, hidegecske időben nem mutat túl jól és nem érthetik, miért áradoztam róla. Nincs is kedvük itt fürdeni, kinek lenne a nagy ürességben, viszont ahogy mesélni kezdem, hogy van egy kis öböl kissé odébb, hirtelen mindenki megnézné. Meglepődök, mert van hozzá kis ösvénymászás, amit közlök velük, de mindenkit érdekel. OK, vonogatom a vállam és nekiindulunk. E.-nek a bokorágak szétszedik a harisnyáját, de lelkes. K. lecseréli szép topánkáját sportosabbra és jön. Mindenki ügyesen mászik, én vagyok a leglustább, nahát! Irgum burgum összeszedem magam és pár perc múlva levezetem őket a kis öbölbe, ami már árnyékos, az ég is borús. Magamban rettenetesen bosszankodom, de hazámfiai valami óriási lelkesedésre kapnak, ami csak úgy a semmiből jön és kezdenek a hűvösben fürdőruhára vetkőzni.
Nem mehetünk haza anélkül, hogy a tengerben fürödtünk volna!!
Ösvényről..
Hősies és lelkes mászás
Öbölesemények
A bátrak csobbantak
A fürdés után felfrissülve, mi, a lustábbak is megvidámodva tértünk vissza a buszhoz. Innen már egyenesen Limnibe, „haza”, a szállásra.
Az esti vacsora ez alkalommal egy vendéglő jellegű étkezdében volt, egy nagyon kedves tulajdonosnővel és szép dekorációs teremben, gyors kiszolgálással és európaibb jellegű ételekkel: gombás tejszínes mártásos csirkemell, zöldséges paradicsomos spagetti, tejszínes ragu és sült feta, valamint saláta előételnek. Ma nem volt tánc, mert a görögöket csak férjem képviselte, aki először találkozott a csapattal, valamint aznap érkezett Karpathos szigetéről, így nem volt kedve felállni, a többiek meg addig addig, amíg csak beszélgetéssel telt az este. Még egy szép, tartalmas, kellemes nap!
Egyesek kissé éhesek voltak:) ..aztán meg mindent otthagytak és elmentek gyrost venni…grrrrr
