Kutyasztori

Az álmos vidéki életünket mindig a kutyák kavarják fel. Már nagyon régen nem volt semmiféle kutyasztori, mert szép lassan ők is felnőttek lettek (Thomas 3 éves, Bizsu 4) mi pedig megtanultuk, hogyan védjük ki a bonyodalmakat. Az egyik ilyen védekező hadművelet az, hogy olyan helyekre megyünk velük sétálni, ahol tudjuk előre, hol van kutya és az miféle fajta. Persze a csomagba bele van kalkulálva, hogy esetleg valamiféle kóbor állattal találkozunk, de azok általában a farkukat a lábuk közé szorítva elmenekülnek ha kicsit erélyesebben lépünk fel. Most 2 napja egy olyan helyre megyek a kutyákkal, ami nem éppen bejáratott hely, de mivel napos idő van, jólesik a napon sétálni. A kora délutáni órákban, mikor erre ráérek, a megszokott útvonalamon már árnyék van. Ezen az új útvonalon el kell mennem a szomszéd előtt, akinek van egy 1 éves pitbull-ja, amit megkötve tartanak és naponta 2szer sétáltatnak. Ma éppen akkor mentem el előttük, amikor az asszony készült kivinni Fidelt. Más úton mentek ők, de egy adott pillanatban hátulról rálátása lett a kutyának ránk.

Más sem kellett, egy másodperc alatt kitépte magát a szomszédnő kezéből és teljes vágtában rontott nekünk. Az asszonynak annyi ereje volt, hogy kiabálja a nevünket, mire megfordultunk (fiammal voltam) és csak annyit láttam, hogy a pitbull teljes sebességgel és vicsorítva közelít. A kutyám belendült, én egy másodperc töredékéig gondolkodtam, aztán elengedtem a kötőt, úgy ahogy volt, a nagy mechanikus részével rajta. Mivel már tavaly januárban ugyanígy nagyon csúnya sebre tettem szert, amikor a kutyám nekilódulva felszántotta velem az aszfaltot, most úgy döntöttem, öljék meg egymást minthogy a karom megint kirántsa, eleget szenvedek lassan egy éve a kézproblémáimmal. Abban is reménykedtem, a nagydarab orsó része, amire a kötél mechanikusan csavarodik, zavarni fogja a kutyámat és visszafordul..ha túléli. Hát kérem..erre nem számítottam. A kutyám elém állt, nekilendült és teljes súlyával rátámadt a pitbullra, forgolódva harcoltak, aztán már csak némi fehér szőrcsomó repült a levegőben (a pitbull fehér fekete), majd az idegen kutya farkát behúzva visszairamodott a gazdi felé. Thomas kutyám pár lépésig kergette, aztán a hívó hangunkra meg a nehéz orsó zavaró aszfalton való kopogására megfordult, kitisztult a szeme és visszajött hozzánk. A séta hátralevő részében végig ideges volt és pöffeszkedően energikus:)

Miután szerencsésen hazaértünk és átszomszédoltam magam, megtudtam, hogy szerencse a Fidel kutyának nem lett nagyobb baja, mint hogy egy kis helyen szőr nélkül maradt:)