Kabóca (Τζιτζίκι)

Telnek az évek és lassan elfelejtem, mi volt az, ami különlegesnek tűnt, tetszett, vagy éppen ellenkezőleg, mikor először az országba érkeztem. Egyik nap egy vendégem mesélte, hogy miután átjöttek a görög határon és egyre beljebb haladtak az ország belseje felé, erre a furcsa, erősödő, éles hangra kezdett figyelni, melyet soha azelőtt nem hallott és eleinte arra gondolt, valami baja lett a kocsinak. Aztán rájött, bizony ez valami tücsökféle lehet. Én meg arra jöttem rá az elbeszélés során, bizony nem minden egyértelmű egy idegennek, azokból a dolgokból, melyeket én már talán észre sem veszek.

A kabócák (Cicadidae) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének, színkabócák (Auchenorrhyncha) alrendjébe tartozó rovarcsalád. Szúró-szívó szájszervű, rendszerint röpképes, kizárólag szárazföldön élő rovarok.

Amit én sem tudtam, hogy bizony a Kárpát medencében is előfordulnak, csak ott kisebbek, habár az énekes kabócák akár 1-4 cm-sek lehetnek. Nagyon szeretik a forróságot. Minél melegebb van, annál erősebben cirpelnek. A fák levelein üldögélnek, cirpelés közben egész testük rezeg és olyan hangerővel csinálják ezt, hogy a fülünk megfájdul, ha éppen a mellettünk lévő faágon esnek neki a panasznak vagy örömujjongásnak:)

A kabócák az egész fölfön elterjedtek, összesen kb. 30 000 leírt fajt tartanak számon. Itt Görögországban, ők adják a nyár egyik legjellegzetesebb hangszínét. A Görögországi faj a „plebejus” kabóca, kb. 3 cm hosszú. Hosszúkás a teste, szélesebb, lapos a feje. 5 szeme van, ezekből 2 az, amit állandóan használ és melyek nagyobbak, a másik 3 szem „segédeszköz”. A színe szürkésfehér, a fák ágain észre sem lehet venni őket, csak ha a hang után menve, keresgélünk. Szárnyaik hártyaszerűek és a testhez képest jó nagyok.

A kabóca a nagyobb bokrok, fák ágain él, azokba beleszúrja az ormány jellegű szívószálát és így a növény nedveit magához veszi. Ebbe a lyukba teszi aztán be a nőstény a tojásait, általában Júliusban és Augusztusban. A nyár végére ezekből a tojásokból kijön a szárny nélküli rovar, mint amilyen a fenti képen látható. Ezek bebújnak aztán a növény közelében, ahol születtek, a földbe, a gyökérhez és ott akár 4 évig is elélnek itt Görögországban (máshol akár 17 évet is!). Miután előbújnak és szárnyat növesztenek, felrepülnek a fák ágaira és folytatják ott, ahol a szüleik abbahagyták.

A trópusi övezetben a kabócák száma annyira nagy, hogy a mezőgazdaságra nézve igazi veszélyt jelentenek. Görögországban teljesen ártalmatlanok. Különösen érdekli a szakembereket a zenélő szerkezetük, mely a hasi részükbe van ágyazva és melynek köszönhetően ezt a hihetetlen erős hangot ki tudják adni. Ez a „zenélő szerkezet” tk. két üreges részből áll, melyet egy vékony hártya választ el egymástól, amikor a hártya rezeg, akkor az egész rovar teste rezeg és ezt a jellegzetes hangot adja ki.

A kabóca süket. Ezt állítólag egy Magdemburgi polgármester bizonyította be, amikor egy ágyút sütött el egy halom kabóca mellett, akik nem hagyták abba cirpelésüket, de nem is mutattak semilyen reakciót a fülsiketítő robajra.

Mitológiai vonatkozás: Tithónosz (görögül: Τιθωνός) trójai királyfi volt. Éósz, a hajnal istennője szépségéért beleszeretett. Éósz az istenektől elnyerte a férfi számára a halhatatlanságot, de örök fiatalságot elfelejtett kérni részére, így a férfi az évszázadok során egyre töpörödött. Végül az istenek megszánták és kabócává változtatták.

A következő videóban egy jellegzetes reggeli kabócakórus ébresztőt lehet hallanni Eviáról.