A gazdagság receptje
Tetszett? Adnál egy 5-öst? Köszönjük!

Görög helyzet

Sokan sajnálták, hogy nem folytattam a blogot, többen, mint gondoltam volna. A mai görög helyzetről való blogolás olyan erőforrásokat és olyan lendületet igényel, melyekkel én már nem rendelkezem. A “szünet” előtt sikerült a blogba ilyen olyan érdekességeket írnom, de rengeteg időmet és energiámat felemésztette, melyekre most máshol van szükség. Írhatnék a személyes benyomásaimról, személyes életemről a válság alatti Görögországban. Ki vállalkozik azonban arra, hogy leírja napról napra, hogyan szegényedik el, hogyan lehetetlenedik el az élete és hogyan kerül olyan helyzetbe, melybe életében eszébe nem jutott volna, hogy kerülhet? Ki az, aki ilyenkor nem okolja magát lelke mélyén és nem a saját sikertelenségében, tehetségtelenségében keresi az okot, hisz kívülről nézve úgy tűnik, mások megoldják gondjaikat. Az is igaz azonban, hogy mindenki tudja a másikról, amit látunk ma már egymáson, egymás arcán, egymás házában, már rég látszat.
Barátaink, ismerőseink szép autói jobb esetben még rendszámtámlával parkolnak a garázsokban, udvarokban, alig mozognak vele, ki bírja a benzin árát úgy fizetni mint azelőtt? A második autóról – ahol volt ilyen – már rég lekerült a rendszámtábla, ki bír meg manapság két kocsira fizetni adót, biztosítást? Eladni nem lehet, sajnálja az ember a 8-15 eurós kocsikat odaadni ezer euróért..ha..mert még annyiért sem veszi meg senki. A szép lakásokban még minden látszólag ugyanolyan mint azelőtt, hisz nem volt még idő arra, hogy teljesen elfessenek az ágyneműk, abroszok, anyagok, nem törtek el a  porcelánok, kristályok, a takarításhoz sem kell sok pénz, megoldható. A hűtőkben azonban már nem ugyanaz van, mint azelőtt. Vagy ha ugyanaz, a mennyiség változott. Sok helyen, a szép nagy lakásokban, a hónap közepétől gyakorlatilag üres a hűtő és üres a pénztárca. Szerencse még a hagyományos mediterrán étrend nem veszett ki teljesen az újgörög tudataból, így fokozatosan figyelhető meg a visszatérés a sok hüvelyes, zöldség fogyasztására, hagyományos olcsó, helyi alapanyagokból előállítható ételek készítésére. Nagy feladat most a család étrendjének összeállítása és olyan feladat, melyre így, ilyen formában a legtöbb családanya nem volt felkészítve. És a többi, a ruházkodás, a gyerekek taníttatása, sportolása, vagy ne adj Isten, egyéb progjamja, hogy a JÖVŐJÜKRŐL, mely kilátástalan, ne is beszéljek.. Mit is írhatnék én ezekről? Hogyan, milyen formában írhatnék erről? Vagy írjak azokról a kevesekről, akiket ez nem érint? Hogyan is írhatnék ilyesmiről, anélkül, hogy félreérthetően fogalmazzak és ne azzal vádoljanak, nyafogok, hisz máshol emberek, gyerekek halnak éhen.. Hogyan lehet ezekről a dolgokról írni? Túl nagy feladat ez nekem.
 Egyszer, jó pár évvel ezelőtt volt egy barátnőm. Vagyis csak hittem, hogy barátnőm, és nagyon jó volt, amíg volt. Persze hülyeség, jóhiszeműség mondhatjátok, hisz neten ismerkedtünk meg. Eleinte nagyon nem akartam nyitni feléje, aztán meggyőzőtt..telefonok, csomagok, folyamatos levelezés, szép szavak, lelkizések, addig addig, amíg elhittem, hogy megért és mindenről írtam neki. Nem is sejtettem, micsoda torz kép alakul ki benne rólam. Vagy ő torzította el? Végülis mindegy… Mindent, amit leírtam, másképpen értelmezett, kifacsart, kifordított, belemagyarázott dolgokat, olyan színben tüntetett fel önmagam előtt, mint egy szörnyet, a családommal való viszonyomat feszegette és teljesen személyes, belső dolgaimat..és mindezt hirtelen, mint a kitörő vulkán, miért is? Mert NEM ÉRTETT SOHA MEG. Nem ő a hibás, én, hogy nyitottam feléje. Mert sejthettem volna, hisz tudom, igaziból nem érthetjük meg a másikat, ha nem éljük az életét.
Nemrég néztem meg a “Human trafficking” c. filmet..és abban hangzott el egy mondat ami szíven ütött. Az egyik lány mondja a másiknak, ne beszélj erről, ami velünk történt, MERT SENKI NEM ÉRTHETI rajtunk kívül, csak mi értjük, akik benne voltunk. 
Ezért nem tudok írni. Sem az általános helyzetről, sem az életemről. Mert olyan hülyeségeket írnak sokszor megjegyzésekben, meg olyan kárörvendők az emberek, meg annyira félremagyaráznak mindent, hisz ha nem látod a másik szemét, mikor beszél, mikor gondolatait fejezi ki, ha nem látsz bele az életébe, ha nem szereted őt, HA NEM JÁRSZ A CIPŐJÉBEN, akkor nagyon nehéz átérezni azt, amit ő érez.

A görög kaland

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük