Családi napok

Általános műveltségünk beszerzése idején megtanultuk, a mediterrán országokban, az egyén életében nagyon fontos szerepet kap a család. Ezt én azóta tapasztalom, mióta itt élek és minden ezzel járó nyűg és fáradtság ellenére, szeretem. A család sok bosszúságot is tud okozni és sokszor sok olyan „kötelező” dolgot, ami untathatja az embert, viszont cserébe olyan örömöket ad, amiket csak az ismerhet meg, akinek van egy szerető családja, ahol a családtagok jó kapcsolatban vannak. Az én görög családom ilyen. Nem bosszúságmentes, nem mérgelődősmentes, nem probléma mentes, de azt senki sem állíthatná, hogy nem összetartók és nem egymás iránt szeretettel viselők..

Az ami azóta is elképeszt, mióta idekerültem, mennyire odafigyelnek az általunk sokszor látszatnak ítélt, apró dolgokra: születésnapkor, névnapkor vagy más jeles eseménykor felhívják egymást. De most nem bonyolódom bele egy ilyen általános leírásba, inkább a saját családi napjainkról szeretnék pár szóban..

Itthon voltak a nagyfiúk, a két fogadott fiam, akik egy új élet kezdete és a nagy út előtt, nálunk töltöttek 3 hetet. Mindketten orvosok, a kisebbik harmadszor költözik külföldre (Románia, Amerika és most..),a  nagyobbik másodszor (Románia és most..). Románia úgy jött a  képbe, hogy Kolozsváron végezték az egyetemet. A rettenetes görög viszonyoknak köszönhetően 6 évet kellett volna várniuk az egyetem elvégzése után a szakosodásra. Egy ideig elvoltak, bírták is, elvégezték mindketten a gyakornoki éveiket kétszer is, aztán jött a válság és az ezzel járó problémák és a cérna elszakadt..feladták. A mai nappal megkezdik új életüket Svédországban, szakosodást és a többit, ahogyan majd alakul.

Szeptember 20-a körül érkeztek és ez volt eddig a legbékésebb, legjobb együtt eltöltött időszakunk. Soha eddig egyhuzamban ilyen sokat nem voltak itthon, de nem is ültek ennyit itthon. Valahogy kinőttek a huszonéves folytonbuliznék időszakból és nem igazán mentek sehová. Persze ehhez az a tény is közrejátszott, hogy egy éve spóroltak és gyűjtöttek a svéd életük megkezdéséhez a pénzre, természetesen nem arra használnák ezt fel, hogy elbulizzák.. Azért voltak barátokkal is szórakozni, de legtöbbet itthon ültek.

Délelőttönként a laptopjaikon dolgoztak/olvastak stb.. vagy a hangszereiken próbáltak. Mindketten gitároznak és buzukiznak, a buzuki hagyományos görög, gitárhoz hasonló hangszer – hoztak egyet ajándékba a kicsi fiamnak is. Sokat főztünk, besegítettek  –  a mosogatásba már nem:), de nem is kívántam, örültem, hogy jól érezték magukat és szerettem volna nyugodalmas légkört biztosítani nekik a nagy út előtt, hogy kellemes emlék legyen ha visszagondolnak az itt eltöltött időszakra. Azt hiszem ez sikerült is. A konyhablogba majd felteszek pár kaját az elkészítettek közül.

.. és még a  két fiú szülinapját is meg tudtuk ünnepelni, kissé előrehozva. A legnagyobb és legkisebb egy napon születtek. A torta is beért és másnapra már nagyon finom lett.

Sok sikert srácok, az új kezdethez!