Az milyen?

Mindenben helyt állsz a munkahelyeden, tehetséges és megbízható vagy, és ha megkérnek egy soron kívüli plusz feladatra, szó nélkül és örömmel elvégzed. Mégis átnéznek rajtad.

Az milyen?

Szorgalmasan és jóindulatúan végzed a munkádat, nyitott és széles látókörű ember vagy, sokat tanultál. Mégis mások döntik el, alkalmas vagy e. Az milyen?

Speciális és aktív szakmai tudással rendelkezel, és évek, évtizedek telnek el minden előrelépés, fejlődési lehetőség, komolyabb elismerés nélkül. Az milyen?

„Titokzatos erők” hatására többnyire más kapja a vállba veregetést, kinevezést, több pénzt. Az milyen?

Tegnap még elismert munkatárs voltál, biztattak is, feladatokkal láttak el, meghallgatták a jó ötleteidet, és mégis, ma azt mondják neked, holnap már nem kell bejönnöd. Az milyen?

Tudomásul veszed, nem hisztizel, írsz egy remek pályázatot, és elküldöd száz meg száz helyre. És rád se bagóznak. Az milyen?

Behívnak egy állásinterjúra, jót beszélgettek, végül kiderül, te „túl kreatív, túl jó vagy” erre a munkakörre, nem rendelkezel a „gondolat nélküli futószalag mentalitással”, ezért nem téged alkalmaznak. Az milyen?

Tenni akarsz, benne lenni a munka, gondoskodás, jövedelem, élet energia folyamatba, és mégis, külső kényszer hatására otthon kell hogy ülj. Az milyen?

A DÖNTÉST viszont, hogy élsz e valamelyikkel, a kezedbe teszi.

Petőházi Mónika, facebook, twitter