Az én váram a klubházam

Az én váram a klubházam

Minden csapatnak kell egy hely, ahol a tagok rendszeresen találkozhatnak, dumálhatnak, bulizhatnak. Lehet ez egy szórakozóhely, vagy a művelődési ház egyik kisterme is, optimális esetben azonban a klub tulajdonában van az a helység, ahol az összejöveteleket tartják.

Ha egy motoros baráti társaság klub (MC – azaz Motorcycle Club) szeretne lenni, annak egyik feltétele a saját klubház. Ez egy nemzetközileg elfogadott, íratlan szabály, így aztán Magyarországon is így van. A fő ok az, hogy az amerikai klubok, amelyek még az ötvenes évek végén kezdtek megalakulni szintén így csinálják.

Ezek közé a klubok közé tartozik a Hells Angels MC is. Sok motoros méri hozzájuk magát. Amikor egy fiatal srác először kismotorra pattan, biztos ott lebeg a szemei előtt, hogy ha nagy lesz, olyan szeretne lenni, mint az Angyalok.

A Pokol Angyalaira sokan figyelnek, sok mindent hallunk róluk. Az esetek nagy többségében semmi jót. Pedig vannak dolgok, amikben példát is vehetnénk róluk.

Az elmúlt hétvégén Lipcsében jártunk, és mivel péntek este épp nyílt nap volt, volt szerencsénk eljutni a helyi Hells Angels charter klubházába is. A klubház egy régi gyártelep területén fekszik, ami praktikus a hangos motorokkal közlekedő, éjszakai életet élő motorosok esetében. Itt biztos nem zavarják a lakókat.

A három szintes épületet még felújítás alatt áll. A klubtagok saját kezükkel, illetve barátaik segítségével dolgoznak rajta. Már most látszik, hogy nagyon profi munkát végeznek. A hely tiszta, rendes, annak ellenére, hogy a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha a pokolban mulatnának.

Először arra kértem engedélyt, hogy az egyik kisebb helységben kiállított veterán Moto Guzzi-t és a Simsont lefotózhassam. A klubtagokat nem mertem, mert nagyon félelmetesek, nagyok, és szigorúak voltak. Viszont az életérzést, amit a klubház nyújt, tökéletesen átadja az a kandalló, amely az emeleti klubhelységben itong-téglából van művészien kifaragva.

Rózsaszín motoros