Az a fránya édesség!

Az a fránya édesség!
Az az igazság, hogy a Fiú és az Apja élete végéig egyetlen zokszót sem ejtene ki a száján, ha csak csokoládét ehetnének, és soha többé semmi mást.
Ez jelen helyzetben több ponton is nehézségekbe ütközik. Minden valamirevaló „gyerekek kedvence” csoki vagy édesség tartalmazza a következőket:

• tej
• répacukor
• valamilyen szója maradvány
• esetleg gabona, pehely vagy egyéb formában

Ezekkel a gond csak az, hogy egyiket sem ehetjük, ugyebár! Tehát a csoki az vagy úgy, ahogy van kuka; vagy megtaláljuk azt a méregdrága 95% kakaótartalmú csokit, amiben a fentiek nem szerepelnek.
Hát… inkább valami más után kellett néznem. Magam elé vettem a kis listámat, belevetettem magam az internet világába. Okosan keresgéltem minden valamirevaló receptes portálon és blogban, hogy olyan sütireceptet találjak, ami minden kritériumnak megfelel. Hát nem találtam, de olyan „vázakat”, amikre rá lehet építeni egy megfelelő receptet, igen.

Leírom a kedvencünket, ami egy muffin.

• 1 csésze rozsliszt
• 1 csésze kukoricaliszt
• 1 késhegynyi szódabikarbóna
• 2 ek méz
• 1 ek-nyi kókuszkrém, vagy 30%-os tejszín (kinek-mit) 1/2 csészényire hígítva
• 1/4 csésze olaj vagy kókuszvaj/olaj (nincs illata vagy íze)
• 1 tojás

Az eljárás a szokásos: sütő 180 fokra bekapcsol. Közben száraz hozzávalókat és a folyékony hozzávalókat külön-külön elkeverni. (szárazat a szárazzal, folyékonyat a folyékonnyal) Összeönteni a két tálat, masszát muffin formába kanalazni (max 2/3-ig legyen egy-egy lyuk), utána sütőbe. 10 perc alatt kész.(a formát nem kell kikenni, ha szilikonból van, vagy papírt teszel bele, én simán kikentem a mélyedéseket, így sem ragad bele)

A ma reggeli változat almás-fahéjas volt, de lehet
– csak natúr, utólagosan mézzel vagy lekvárral öntözve
– mazsolás
– csokis
– kakaós
– aszalt gyümölcsös
– akármilyenes, sósan még nem próbáltam, de annak is eljön az ideje!
Ja, egyébként a fenti adag 6 db muffin, én ennyivel sosem szoktam edényt koszolni, nyugodtan duplázz!

Együnk jót!