Erdészeti alapismeretek, 1. rész, Kemény fizikai munkák helyes végzése

Egy vállalathoz egy új, fiatal favágó érkezett, akit egy tapasztaltabb, öreg favágó mellé osztottak be. Az első napon a főnök nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy kiváló munkatársra tett szert. Ugyanis az ifjú favágó csaknem kétszer annyi fát tudott kivágni, mint az öreg. Másnap kiment, hogy megnézze, hogy dolgoznak.

Örömmel tapasztalta, hogy az új munkaerő egész nap megállás nélkül vágja a fákat, még csak ebédidőt sem tart. Ezzel szemben az öreg favágó minden negyed órában leült két percre. Mégse szólt semmit, hiszen már régóta neki dolgozott az öregember. Inkább örült a jó fogásnak.

Hamarosan azonban nagy meglepetés érte a főnököt: a kiváló fiatal favágó teljesítménye szépen lassan csökkenni kezdett. Hamarosan épp ugyanannyi fát vágott ki egy nap alatt, mint az öreg. Amikor eljött a nap, hogy az esti összegzésnél kevesebbet tudott felmutatni, a főnök úgy döntött, ismét megnézi, hogyan dolgoznak. Talán eltanulta az öregember módszerét, és ő is mindig leül pihenni? De hiszen fiatal még ahhoz!

Kiment az erdőbe, és megint egy napig figyelte, mit csinál a két férfi. Legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy a legutóbbi alkalom óta nem változott semmi! Az öregember továbbra is mindig leült pihenni, az ifjú pedig talán még nagyobb erővel küzdött a hatalmas fák ellen.

Az ő eredménye mégis kevesebb lett!

Félrevonta az öreg favágót, és megkérdezte tőle: „Hogy lehet az, hogy az a kölyök sokkal nagyobb energiával vágja a fát, ráadásul megállás nélkül, miközben te állandóan megpihensz, mégis nap végére te vagy az, aki nagyobb eredményt tud felmutatni?”

Mire az öreg így felelt: „Édes fiam. Én minden pihenőm alatt megélezem a fejszémet!”

Elnézést, hogy csak így, minden bevezető nélkül elkezdtem a történetet, de szerintem olyan erős mondanivalója van, amit kár tompítani holmi „nézd én már előre tudtam a poént” felvezetéssel! 🙂

Azért remélem ütött!!

Mert miről is szól a történet? Általánosítva valahogy így néz ki:

Van egy ember, akinek van egy célja. Folyamatosan küzd érte, erejét megfeszítve, maximális fordulatszámon pörögve. Akarja, nagyon, de nagyon akarja, ha jobban belegondolunk, már mi magunk kezdünk el izzadni, mert annyira dolgozik érte.

Egy normális, teljesítményalapú világban ez azt jelentené, hogy a pasas minden csúcsot megdönt, mindenkit odaaláz, DE NEM!

Az elején be is jön a számítás, de ahogy az idő telik, nem jönnek az eredmények! Pedig megvolt a jó szándék, az önfegyelem, a kitartás, minden mi szem-szájnak ingere. Egy tényezőt azonban kihagyott a számításból, de az öreg odafigyelt: Hogy a fejsze, vagyis a munkaeszköz állapota sem mindegy.

És hadd tegyek hozzá még egy gondolatot, bár ez a történetben nem szerepelt: Ha túl sokáig vágja a fát életlen fejszével, annak nem az lesz a vége, hogy két perc helyett fél óráig kell éleznie majd az eszközt. De nem ám. Az lesz a vége, hogy fejszéje teljesen tönkremegy.

Legyünk bármilyen harcos amazonok, és legyen bármilyen vad a nagyvárosi dzsungel, favágási alapismeretekre talán nem nagyon lesz szükségünk. Miért olyan hasznos mégis ez az egyszerű kis sztori?

Ezer, és ezer esetben lehet jó, ha a szemünk előtt lebeg ez a tanítás!

Érezted már, hogy taposol, taposol, csinálod teljes szívvel lélekkel, és mégsem megy? Hogy akarod, küzdesz, energiát fektetsz be, a saját határaidat súrolod csillogó fényesre, és MÉGSEM?!

Előfordulhat, hogy nem benned van a hiba, hanem az eszközödben.

Hiszen az természetes, hogy rendszeresen karban tartod az autódat, a számítógépedet, elmosogatod az edényeidet, kitakarítod a lakásodat, felteszed töltőre a mobiltelefonodat, mert szeretnéd, ha ezek elvégeznék azt a feladatot, amire szánod őket, és szeretnéd azt is, ha nem mennének tönkre teljesen. Legalább az elhanyagoltságtól ne, ha már a szerencse, és a gyerekeink nem is mindig állnak a cél mellett.

És mi a helyzet veled?

Láttál már végkimerültségig hajszolt kismamát? Érdekes módon a baba iránti felelősség teljesen le tudja vágni a vészkapcsolót. Hiszen ott a pici baba, csak nem teheti meg, hogy önző módon magával törődik!

És itt kezdődnek a gondok. Elindul egy ördögi spirál, mert az anyuka ideges, fáradt, nyúzott, aztán már azon húzza fel magát, hogy mennyire idegesen, fáradtan, nyúzottan viselkedett a kisfiával, és jajjmostmilesz, növekszik a feszültség, érzi, hogy pihenő kéne, de már a gondolatától is bűntudata van, ami még rátesz egy lapáttal…

Ó jajj. Leírni is rossz, hát még látni, vagy átélni.  Pedig csak egy pici pihenő kell ahhoz, hogy megálljon ez az öngerjesztő-önsorsrontó rossz folyamat. Szerencsére mostanában már sokat lehet  olvasni  arról, hogy mennyire fontos a kismamának is  feltöltődnie.

De nem csak ebben a kényes szakaszban kell néha idő arra, hogy megállítsuk a zuhanást.

Bizony, szükséged lehet egy kis élezésre, nem érdemes megvárni, amíg az okozott kár visszafordíthatatlan lesz:

• Testileg: egy kis testedzés fizikailag terhelhetőbbé tesz hosszú távon, pedig rövid távon látszólag csak elvesz az energiáidból! nem is beszélve az egészséges táplálkozásról.

• Lelkileg: egy jó könyv, egy zuhany, egy kis idő, amit magadra szánsz, feltölthet, és képessé tehet arra, hogy másoknak is adj!

• Érzelmileg: főleg, ha energiavámpírok vannak a környezetedben. De ha úgy érzed, merül az érzelmi akkumlátorod, sürgősen keress valakit/valamit, ami feltölt, és felemel!

És még….

• Az idegeidnek

• A kapcsolataidnak

• A tudásodnak

• Az önérzetednek, magabiztosságodnak

• A motivációdnak

• A munkádnak

• Pont-pont-pont…

Röviden összefoglalva tehát:

Ha a túlhajszoltság jeleit tapasztalod, már kezdhetsz is gyanakodni: előfordulhat, hogy nem az elszántságoddal, vagy a küzdelmeddel van a baj, hanem túlhasználtad saját magad! Ilyenkor megszakítani a rutint, és egy kicsit magadra koncentrálni. Hidd el, ez nem önzés, mert ha Te jobban működsz, másoknak is többet tudsz adni!

Melyik az a terület, ahol Neked a leginkább szükséged van élezésre? Mit, és milyen gyakran szoktál tenni ennek érdekében?

Ismersz olyan kiugró esetet, aki látványosan elhanyagolta magát valamilyen szempontból?

További szép napot kívánok Neked!

Zsú – Csodanő
http://www.csodano.hu