Ami a Vida Áginak a piackutatás, az nekem az egészséges életmód.

Mondhatom, hogy ez a mániám.

Akkoriban kezdődött, mikor a gyerekeim megszülettek 1979, 1981 – azért írom az évet, mert aki akkor élt tudja, hogy egy kicsit más világ volt.

Nagyon szerettem azt az időt, bár fiatalon 18, 20, évesen szültem nem volt gondom az anyasággal, szinte gyerekként tudtam játszani velük, ezekre az évekre szívesen emlékszem vissza, de az élet is sokkal nyugodtabb volt nem ez a mai esztelen rohanás.

A divathullám az aerobik volt és ez megtetszett nekem.

A nővérem Rakéta regényújságjaiból gyűjtögettem ki a kezdő és haladó edzésterveket, és szépen módszeresen – amíg a gyerekek aludtak – végigcsináltam. Nagyon jól esett és a rendszeresség miatt annyira hozzászoktam, hogy ha valamiért kimaradt, akkor nem tudtam mi a bajom, csak megéreztem, hogy hiányzik. Végül is csak a természetes mozgásigényemet elégítettem ki.

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

Örülök, hogy ez így alakult és meg is maradt, bár a mozgásfajták változtak. Mikor a Lányom középiskolás volt, egy tanárnő szervezett hétvégére kirándulást a gyerekeknek. Erre elmentem én is, hogy többen legyünk, hát kiderült, hogy csak hárman voltunk, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat összebarátkoztunk. Itt kezdődött, hogy megszerettem a túrázást, ezt követően szervezett túrákra is kezdtem járni, sportnak tekintettem, 30-50 km-es távokat gyalogoltunk.

Az akkori baráti társasággal a barlangjárást is megismertem, kúszni, mászni a sziklák között nagyon izgalmas félelmetes, de érdekes látni a föld alatti szépséges világot.

1997-ben egy kósza ötlettől vezérelve beneveztünk egy futóversenyre. 6.5km, gondoltuk, csak le tudunk futni ennyit, ha gyalog sokkal többet is megteszünk, így hát nem is készültünk rá lesz, ami lesz! Az lett, hogy nagyon jól sikerült én nagyon jól éreztem magam elragadott a tömeg jó volt több ezer emberrel együtt lenni, ennek van valami különleges varázsa. Újabb szokásom alakult futóversenyekre járás, akkor már rendszeresen futottam és készültem nagyobb távokra is, 1999-ben futottam az első maratonomat (42km).

Ez a két dolog a túrázás, futás, mai napig megmaradt, sőt hobbimmá vált, és persze érdekelt általában is a testi, lelki problémák kezelése is. Tudtam, éreztem, hogy mennyivel egészségesebb vagyok az átlagos nem mozgó embereknél. Páran elkezdtek futni, pedig csak beszéltem róla, örülök, hogy tudtam rájuk hatással lenni! Szerencsésnek érzem magam, tudom, hogy az én életemben van valami, ami kiegyensúlyozottá tesz, mindig készülök valami versenyre, rendezvényre és ez motiválttá tesz az edzéseimben, de általában az életemben is. Úgy érzem a sport egyfajta tartást ad, fegyelmet, rendszerességet, és ez megtérül a sikeres teljesítésben, de az élet akadályain is mintha könnyebb lenne átesni.

2008-ban pedig találkoztam egy dologgal, ami teljesen beleillik ebbe az egészséges életmód-mániám rendszerébe, ez pedig a táplálkozással függ össze. Persze eddig is oda figyeltem mit eszek, hogy az jó hatással legyen rám, elfogadtam amiket olvasgattam ezzel kapcsolatban, de azt el se tudtam képzelni, hogy gyökeresen megváltozik a gondolkodásmódom.

Megértettem, az emberi szervezet működését, tudom mi a legjobb a szerveimnek ahhoz, hogy optimális legyen, az pedig elengedhetetlen, hogy ha megterhelem, nem szeretném, hogy káros hatása legyen. Mindebben az szinte nevetséges, hogy mennyire egyszerű a megoldás ahhoz, hogy tudjam, jó kezekben vagyok, biztos lehetek benne, hogy nem betegszem meg. Ezt nehéz elhinni a mai ártalmas világunkban, de én ebben 100%-ig biztos vagyok, és a – nem csak az én – tapasztalatok bizonyítják. Nem nehéz hinni egy sejtbiológusnak, aki 30 évig azon dolgozott, hogy segítsen az embereknek egészségeseknek maradni, de gyógyított meg betegeket, akikkel az orvos és gyógyszeripar nem tud mit kezdeni.

Ez a tudás formált rajtam, az egészség került előtérbe, és utána jön a sport, ezen én lepődtem meg legjobban, de cseppet sem bánom, hogy ez így alakult.

Nem gondoltam, de küldetésnek érzem ezt megosztani másokkal, és örömöm, ha tudok segíteni!

Köszönöm, hogy megoszthattam:

Hangyási Anikó

http://www.innerlightinc.com/231664