A gazdagság receptje

A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…

Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…

Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.

Ötven év körüli lehetett, de olyan  volt  mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.

Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…

Ezek itt mind  „ reményt adó tanfolyamra” jártak…

Aztán mesélt, mesélt, mesélt…

Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig  csináltam  a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…

Nem magamért, Ő érte és a lányomért…

Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.

Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam  Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam  azoktól tanulni, akik  az önértékelésemen javítani tudtak..

Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.

Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…

A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…

Mindhiába…

Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…

Egyedül maradtam.

A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.

Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.

Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.

Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…

Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…

Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.

Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…

Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot…  elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…

Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…

Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…

Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…

Habzsolni fogom Magyarországot…

Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.

Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát  🙂

Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett  parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról…  megtanulta használni a számítógépet…

Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…

2004-ben halt meg egy autóbalesetben…

Befejezésül egy leveléből idéznék:

…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire!  Dehogy  nem!!

Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.

– ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket  halászni

– légy tisztában a családoddal

– fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz

– csináld azt, amit szeretsz

– ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet

– tudd, hogy magyar vagy

– mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !

– minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy

– élvezz minden percet, órát

Szeretettel ölellek  alias Gida  ”

Mátyás Anita

http://www.anitalelkifroccs.blogspot.com

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

7 thoughts on “A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…”

  1. Hűha…

    Szíven ütött ez a történet. Néha mennyire nem vesszük észre, ami körülöttünk, bennünk van… Mindig csak messzire nézünk, pedig a valódi szépségekhez nem Hawaiira kell utazni. Hanem itt van.

    Tanulságos! Azt hiszem, még újra fogom olvasni!

  2. Én rendesen megkönnyeztem! Még lúdbőröztem is.
    Csodálatos történet, a maga szomorúságában is felemel.

  3. Megrázó, egyben tanulságos történet.

    Az emberiség legnagyobb hányadáról el lehet mondani, hogy sajnos nem tudnak egy jóízűt nevetni, nem tudnak mosolyogni,nem tudnak örülni semminek és senkinek.
    Fásultság,egykedvűség uralkodik legtöbbjükön.
    A totális érzelmetlenségben élik mindennapjaikat, aminek egyetlen oka,hogy nem tudják tartani a lépést a fogyasztói társadalommal.
    Nem találják a helyüket ebben a világban,hol azt akarják velünk elhitetni hogy az anyagiaknál nincsen fontosabb,senkinek érzik magukat, ha nincs egy jó autó,plazma tv,mobiltelefon.

    A fogyasztásra ösztönző társadalom elképesztő pusztítást hajtott végre az embereken,olykor már ott tartunk, hogy az emberek egymást is tárgynak tekintik.

    Így az sem meglepő, hogy a nagy rohanásban nem figyelnek sem magukra, sem az élet apró örömeire, csak akkor eszmélnek fel, mikor már sok esetben sajnos késő.

    Gilda utolsó mondata legyen mindenkinek a legfontosabb “élvezz minden percet, órát” … és vedd észre az élet apró örömeit is!

  4. Hú, nem semmi történet! De azért a pénz fontosságát ne kicsinyítsük le csak azért, mert vannak emberek, akiken nem segít! Nem lehet mindenkinek az életére ugyanazt a sablont ráhúzni, mert mindenki más életfeladattal születik. Ami nekem jó, nem biztos, hogy másnak is az. Képzeljük el, mennyivel pocsékabbul érezte volna magát a hölgy, ha éhezve, nyomorogva kellett volna tehetetlenül végignéznie, ahogy a férje haldoklik. Egy ponttal nem teljesen értek egyet: ne adj halat, tanítsd meg halászni. Szóval az lett volna a frankó, ha zsugorgatja a pénzét, és hagyja a családját nyomorogni? Mondta volna nekik, hogy örököljetek ti is?! Neeeem! Az, hogy a családja buta emberekből állt, akik nem tudtak az anyagi javakkal mit kezdeni, az nem a hölgy hibája volt! A pénz eszköz, csak addig cél, amíg nincs. Pénz nélkül élni olyan, mint egy végtelen sivatagban vánszorogni ólomcipőben. Én igyekszem élvezni minden szabad percemet…Napi 12 órát dolgozom,(tényleg dolgozom, nem körmöt reszelgetek egy íróasztal mögött!) 3 órát utazom a munkahelyek ill. az otthonom között, és marad magamra kétszer egy órám, ebben benne van a tisztálkodás, az evés, pici tévézés. Buszmegállókban írom a naplómat. És az az érdekes, hogy soha nem éreztem még magam ennél élőbbnek! Mert ahogy Madách írta: “Mert az élet célja e küzdés maga.”
    Erőt, egészséget, kitartást kívánok minden Hősnőnek!

  5. …az élni akarásra nem tudta megtanítani őket…a lelküket nem táplálta…s így az anyagi nem volt elég…

Vélemény, hozzászólás?