Tehetséges a gyerekem!

Hurrá!

Akinek gyereke van, előbb-utóbb eljut oda, hogy elkezdi azt lesni, miben más, miben több, miben tehetségesebb, mint a többi hasonló korú csemete. Minden szülőnek elemi igénye van erre. Sok dolog már a homokozóban nyilvánvalóvá válik, persze ilyenkor még nem kell mérget venni arra, hogy aki a legszebb homokvárat építi, annak ingyen belépője van az építészkarra, vagy aki sorra leveri a többieket, az a szorítóban köt majd ki…

Bizonyos adottságok azonban valóban korán felismerhetőek. Ilyenek pl. a zenei képességek, a logikai-matematikai képesség, vagy a verbális intelligencia, amelyek valóban korán irányt mutathatnak a  későbbi fejlesztések felé. Ha nyitott a szülő, és van némi affinitása is a fejlesztéshez, akkor az otthoni játékokba beépíthetőek a fejlesztés alapvető elemei. Egy sokat és észrevehetően tisztán énekelgető kisgyermeknél pl. egyértelműen kiderülhet, hogy érdemes foglalkozni ezzel a témával. Egy magát különösen választékosan kifejező gyermek esetében gondoljunk arra, hogy kapjon további inspirációt erre, és adjunk neki minél több verbális megnyilvánulási lehetőséget!

Az otthoni fejlesztés első eleme mindig a szülői példa legyen! Az éneklés, mondókázás, a mesélés, verselés a legalapvetőbb segítség, hiszen ezekből olyan mintákat kaphat, amelyekből később építkezni tud. A tanári, „külsős” fejlesztés az esetek nagy részében azonban nem ilyen sűrgős, bár tudom, most az a divat, hogy minél korábban, de higgye el minden édesanya, hogy iskolakezdés előtt nem marad le semmiről!!!

Néhány konkrét példa, segítség az otthoni fejlesztéshez:

• Ha gyanús, hogy a csemeténk zeneileg érettebb a koránál, első lépésként érdemes keresnünk egy hozzáértő pedagógust, lehetőleg olyat, aki nem csak a zenei-szakmai részét, hanem a gyermek életkorának megfelelő fejlesztést is érti. A legkisebbeknek már sokféle zenés-mondókázós foglalkozás található az országban, válogathat a szülő kedvére. És ebben az esetben a válogatást kérem komolyan venni: el kell menni több helyre, körülnézni, nem az elsőnél, a legközelebbinél leragadni, hanem a valóban legjobbat megtalálni! Érdemes jól megnézni, hová, kihez megyünk, hiszen sokan sokféleképpen csinálják ezeket a foglalkozásokat, vannak remek szakemberek, de sajnos vannak kevésbé hozzáértők is! Hangszertanulást iskolakezdés előtt nem nagyon érdemes elkezdeni, hiszen ehhez egyéb értelmi képességerknek is megfelelő fejlettségi szintre kell érniük. Persze mindig van egy-egy kiemelkedő tehetség, akinél kivételt tesznek. A nagyfiamnak volt egy osztálytársa, aki három (!!!) évesen kezdett zongorázni (hozzá kell tennem, hogy zongoratanárnő anyukájával nem volt nehéz dolga), abszolút hallással bármikor megmondta, hogy milyen hangnemben zümmög a hűtő, na ő például tökéletes példa arra, amikor nem szabad várni a fejlesztéssel!

• Két és fél-három éves kor környékén érdemes elkezdeni koncertekre járni. Fontos megemlíteni, hogy ezekre a rendezvényekre a család KÖZÖSEN menjen el, hiszen a közös élmény fogja továbbvinni annak a feldolgozását is. Első komolyzenei élményként például a BonBon Matinét ajánlom. Lukácsházi Győző igen élvezetesen vezeti a matinékat, igényes, színvonalas művészek lépnek fel, minden kisgyereknek kötelező volna megismerkedni ezzel a koncertsorozattal. A BonBon Matiné az ország egyre több nagyobb településén elérhető már.

• Ha úgy vesszük észre, hogy gyermekünk ügyesen mozog, jó az egyensúlyérzéke, akkor könnyen találhatunk olyan helyet, ahol mozgásfejlesztést végeznek. Babatorna, manó-torna már sokfelé található. De ezen a területen is fontosnak tartom jól megnézni, hová, milyen pedagógushoz járunk, hiszen nem mindegy, milyen fejlesztést kapunk a pénzünkért!

• Fontos tudni, hogy a zenei és a logikai-matematikai képességek gyakran szorosan összefüggenek! Az én kisebbikem két évesen kiváló ritmus- és matematikai érzékről tett tanúbizonyságot. Esténként a fürdőkádban szinkópákat, nyolcadokat-tizenhatodokat tapsolt vissza lelkesen, négy évesen fejben sorozatban számolt, ronggyá verte a családot memóriajátékban (sosem engedtük szándékosan nyerni, mégsem sikerült megverni). Azt hittük, matekzseni lesz. Ehhez képest jó, de nem kiemelkedő matematikából (azt hiszem, ezt az iskolarendszer rovására írhatom), ezzel szemben kiderült, hogy kifejezetten tehetségesen hegedül! A zeneiskolában ő egy Hőstehetség ! 11 évesen már a vonószenekarban, kiemelt helyen játszik, már több versenyen ért el első helyezést.

• Ha gyermekünk már kicsi korában szépen, kerek mondatokban, igényesen, választékosan beszél, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt minél eredményesebben fejleszteni. Mivel mással, mint MESÉVEL, VERSSEL!!! A gyermek eleinte „csak” hallgatja, később velünk együtt mondja, és egy szülő sem lepődjön meg, ha a félreolvasott szöveget kijavítja! Ha a későbbiekben sem szűnik meg ez irányú érdeklődése (és ha kellő figyelmet és pozitív visszajelzést kap, ugyan mitől is szűnne meg?), akkor kisóvodás kora körül kereshetünk neki olyan lehetőséget, amely játékos formában fejleszti azt a képességét. Vigyázat, az úgynevezett „színészképzőktől” óva inteném az érdeklődőket, ez sok esetben nem más, mint betanítás, idomítás, ilyen kicsi korban még az önkifejezés volna fontos, nem egy betanult szöveg többé-kevésbé aranyos előadásmódja. Viszont egy éneklős-irodalmi foglalkozásra beíratni egészen biztosan hasznos lesz!

Különbözik ezektől Földessy Margit Színjáték és Drámastúdiója, ahol a gyerekeknél nem  a színészet, hanem a személyiségfejlesztés kap fő hangsúlyt. Ezért nem is színészképzőnek, hanem személyiségfejlesztőnek nevezi magát, nem is az a cél, hogy gyermekszínészeket képezzen. Ennél sokkal többet, sokkal értékesebben kapnak az ide járó gyerekek, a „margitosok”. Ide több éves várólista után lehet bekerülni, (azt hiszem 4 éves kortól) felvételi nélkül(!), de ki kell várni a sort. A kiemelkedően tehetséges gyerekek kapnak lehetőséget arra is, hogy megmutassák magukat, akár a félévente megrendezendő házi Ki Mit Tud-on, akár egy-egy film-, színdarabban való szereppel. Azonban nincs színdarab betanulása, nincs év végi vizsgaelőadás, csak a nagyoknál, akik valóban a színészetre készülnek.

A tehetség azonban önmagában semmit sem ér szorgalom, gyakorlás és elkötelezettség nélkül! Tovább megyek: még ezek együtt sem érnek semmit, ha nem áll a gyerek háta mögött egy támogató család, egy viszonylag sok szabadidővel rendelkező felnőtt, hiszen sokáig még hozni-vinni kell őket, csak 12-13 évesen tudnak (és engedjük őket) egyedül közlekedni.

Nekem két tehetséges gyerekem van. Szorgalmas gyerekem sajnos egy sincs… így nem marad más, mint a piszkálás, hogy „Gyakorolj édes gyerekem, mert…!”

Van velük dolgom elég…

A nagyobbikom, Barna (14) a verbális területen mutat kiemelkedő teljesítményt. Elsős kora óta nincs nélküle iskolán-városon belül mese- és prózamondó, szavalóverseny, emellett Pest megyei és országos versenyeken szerepel, gyakran első, ritkábban második helyezést érve el. Több éve „margitos” ő is, ennek köszönhetően láthattuk korábban a Radnóti Színpadon, a Vidám Színpadon, tévében. Stúdióban is járt már, egy korábbi meselemezemen mesélőként, a nemrégiben megjelent altatódalos-válogatásunkon versmondóként vett részt. Egy-egy megmérettetés előtt felkészítőként általában mi, a szülei segítünk neki, ami bizony sok órát vesz igénybe. Segítünk neki értelmezni a szöveget, rávilágítunk a fontos összefüggésekre, így késztetve őt az önálló gondolatokra, a hangerő, a hangsúlyok, a tempó helyes megtalálására. Miután már elég nagy és önálló, a mi feladatunk egyre kevésbé a konkrét tanítás, inkább csak az útmutatás, a terelgetés, a versenyeken való támogató jelenlét felé tolódik el. Egyre világosabban látszik, hogy ez az ő útja, és az a mi feladatunk, hogy segítsük őt ebben. Ha vidékre kell utazni, akkor visszük. Ha szabit kell emiatt kivenni, hát kivesszük (na, most jön jól, hogy önálló vállalkozó vagyok!)

A kisebbikem, Zsombor (11 és fél), hegedűs, róla már a fentiekben írtam. Elsős korában, amikor a zeneiskolába mentünk felvételizni, két hét alatt önállóan megtanult furulyázni. Így ment a felvételire, ahol előadta furulyatudományát. Az összes zenetanár padlót fogott, azonnal felvették a hegedű tanszakra. A későbbiek során kettesével vette az osztályokat, kiderült, hogy abszolút-hallás-gyanús (komolyabban nem érdemes foglalkozni vele, ezt a vonalat hagytuk, mert mi van, ha kiderül? semmi… de fülre behangolja  a hegedűt…) Neki egyelőre még jó helye van a zeneiskolában, a zenekarban, szerencsére helyben megoldható az ő fejlesztése, nála inkább az idővel való sakkozás okoz gondot. Hiszen a heti három hegedűóra, egy szolfézsóra, a zenekari próbák, a fellépésekre való készülés, no meg persze a fellépések, vizsgák, és néha  a versenyek összehangolása komoly logosztikai munkát igényel. Emellett még sportolni is kell egy fiúnak, hetente legalább kétszer, és hát egészen mellékesen iskolába is jár…

Mondom, van két tehetséges gyerekem…

Hurrá!

Nem unatkozom…

Melicher Cili

www.cilizenebolcsije.eu