Gyámoltalan újszülött

Gyámoltalan újszülött

Dr. Czeizel Endre genetikus szerint mindenki koraszülött, hiszen az embergyereknek nem 9, hanem 18 hónapra kellene megszületnie. Íme a magyarázat, miért olyan gyámoltalan az újszülött, és miért akkor teszünk neki a legjobbat, ha ebben a korban még nem próbáljuk idomítani, elvárásainkhoz igazítani őt, hanem csak önfeledten szeretjük, szeretgetjük. Mint a gorillamama a kis gorillát.

Az alábbi videóból megtudhatod, hogy miért állítja Dr. Czeizel Endre, hogy minden egyes ember koraszülöttként jön a világra:

forrás: www.freepress.hu

Az evolúciós folyamat során, amikor mi, emberek felegyenesedtünk, és két lábon kezdtünk járni, olyan változások következtek be a testünkben, amelyek rendkívüli módon megnehezítették az újszülött világra hozatalát.

Ezért a természet úgy rendezte, hogy inkább előbb hagyjuk el a biztonságos anyaméhet, de még képesek legyünk megszületni. Ennek viszont ára volt. Születés után teljesen gondozóinkra vagyunk utalva, megfelelő ellátás nélkül meghalnánk.

A születés utáni első 9 hónap rendkívül fontos, mivel az agy 60%-a ekkor alakul ki. Ez arra utal, hogy valójában nem 9, hanem 18 hónapra kellene születnünk! És ahogy Dr. Czeizel mondja, ezért fontos az édesanya jelenléte, becézgetése, szeretgetése, ölelése, gondoskodása.

Homloklebenye (amit úgy is hívnak, hogy „új agy”) csak az embernek van, más emlősöknek nincs. Az ember gondolkodó lény, igen.

És egyben kulturális lény is, amelynek azonban nem csak az előnyeit élvezzük, hanem hátrányait is elszenvedjük. Hogy miért, azt Csóka Szilvia (www.kotodes.hu) szavaival szeretném elmondani, mert ez a mondata annyira találó, hogy nem lehet jobban megfogalmazni:

„Egy gorillamamát soha nem lehetne rábeszélni, hogy sírni hagyja gyermekét…”

Elgondolkodtató, nem igaz?

Csóka Szilvia szerint: „Biológiai programjaink – annak érdekében, hogy egész életünkön át képesek legyünk tanulni – elhalványodtak. Így fordulhat elő, hogy egy anya az egyik szobában ülve (esetleg az összezavarodottságtól sírva) hallgatja a szomszéd szobában kétségbeesetten síró gyermekét. Mert kultúránk valamelyik forrásából ezt hallotta, olvasta. Szerencsére sok esetben ezek a halovány, ám még élő késztetések eljutnak a felszínre és „beküldik” az édesanyát síró gyermekéhez és az egymásra találás élményével gazdagodva és attól megerősödve az anya nem próbálja meg többet eltaszítani magától gyermekét.”

Ha a természet úgy intézte, hogy minden ember koraszülöttként jön a világra, akkor biztos, hogy arról is gondoskodott, hogy az anyában működjön az anyai ösztön is, amely arra készteti, hogy gyámoltalan újszülöttjét ellássa, nevelje, gondozza, és felkészítse az életre. Hallgassunk erre az ösztönre, és ne engedjük, hogy civilizációs késztetések elnyomják ezt.

Ismét Csóka Szilvia szavaival: Szeretnénk minden édesanyát biztatni, hogy adjon teret „a bennünk élő, bár kicsit ugyan megkopott emlős ősanyának, és merje szeretni, babusgatni, szoptatni, altatni úgy gyermekét, ahogyan az mindkettőjüknek jól esik.”

(forrás: Csóka Szilvia>>>)

Kezdő anyukák oldala