A helyes mellretétel

Sokszor hallani, hogy a szoptatás – legalábbis eleinte – nagyon fáj. Pedig az igazság az, hogy a szoptatás csak akkor jár fájdalommal, ha valamit nem jól csinálunk. Ha a kisbaba helyesen van mellre helyezve, akkor a kismama nem érezhet fájdalmat. Az első napokban-hetekben még érzékeny lehet ugyan a mellbimbó, de ennek idővel el kell múlnia. Lássuk pontról pontra, hogy milyen a helyes mellre helyezési technika.

A szoptatás alapjai: pozitív hozzáállás, helyes mellre tétel és kitartás. A helyes mellre helyezés azért kulcsfontosságú, mert vele megelőzhető a mellbimbó fájdalmas kisebesedése, ezen kívül a baba is így tud leghatékonyabban szopni.

Kezdjük a kellékekkel. Azt szokták mondani, hogy a szoptatáshoz nem kell más, csak a baba és a mama. De azért nem árt, ha van ezen kívül:

– egy kényelmes ülő- vagy fekhely
– sok párna
– egy textilpelenka,
– sőt adott esetben egy mellszívó.

(Sorban ki fog derülni írásunkból, hogy melyik miért fontos.)

Természetesen később, amikor már profik vagyunk, nem fog gondot okozni, hogy jártunkban-keltünkben bárhol megszoptassuk a babát, akár az autóban, vagy egy padon ülve is, de az első hetekben, az összeszokás időszaka alatt, amikor az egész nap egy végtelen szoptatásnak tűnik, még nagyon fontos a kényelem.

Ezzel el is érkeztünk az első ponthoz: kényelem. Kezdjük azzal, hogy saját magunk elhelyezkedünk egy olyan pozícióba, amit akár órákig is meg tudunk tartani. Dőljünk hátra egy kényelmes fotelben, felpolcolt lábakkal, vagy heveredjünk végig az ágyon. Születésük utáni első napokban a babáknak még megerőltető dolog a szopizás, ezért sokszor megállnak pihenni. Egy szoptatás 30-40 perc, vagy akár 1 óra is lehet, ez babafüggő. Ennyi időn keresztül ugye nem szeretnénk valami kényelmetlen pózban görcsölni? Többféle szoptatási pozíció van, próbáljunk ki többet is, és igyekezzünk megtalálni a nekünk legmegfelelőbbet.

Használjunk párnákat, ahova csak kell: hátunk mögé, fejünk alá, és a baba alá is, ha így kényelmesebben tudjuk őt a mellünk magasságában tartani.

Ha kényelmesen elhelyezkedtünk, vegyük a babát az ölünkbe és tegyük szabaddá a mellünket. A baba egész teste legyen szemben a miénkkel, és szabad kezünkkel fogjuk meg a mellünket, úgynevezett C-fogással (azaz ujjainkkal C-betűt formázva, alátámasztva alul, érintve felül.)
Fontos, hogy ne a mellet dugjuk a baba szájába, hanem – amikor a baba nagyra tátja a száját – őt húzzuk rá a mellünkre. Lehet, hogy nem fog elsőre sikerülni, nem gond, próbáljuk újra.

Ha a mellünk túlságosan tele van, és duzzadt, akkor a csecsemőnek nehézséget okozhat a szájába venni, ezért ilyenkor lehet szükség a mellszívóra: fejjünk le 5-10 ml tejet – éppen csak annyit, hogy egy kicsit lazább legyen a mell, és a baba be tudja kapni a mellbimbót.

Amikor a csecsemő szopizni kezd, a tej egy-két percig még nem folyik, csak néhány csepp ürül, majd egyszer csak megkeményedik és duzzadni kezd a mell, és az anyatej hirtelen több csatornából is folyni, spriccelni kezd. Még abból a mellből is, amelyikből nem szoptatunk – ezért jó, ha kéznél van a textilpelus.

Ha jó technikát alkalmaztunk, akkor a szoptatás közben nem fogunk fájdalmat érezni. Ha mégis, akkor óvatosan dugjuk a baba szájába az egyik ujjunkat, és így vegyük el a mellet, majd kezdjük elölről a mellre helyezést.

Figyeljünk, hogy a baba lehetőleg az egész bimbót kapja be, és alsó és felső ajka egyaránt kifelé álljon. Ha a csecsemő beszívja az ajkát, akkor nem fog tudni hatékonyan szopni, ráadásul a mellbimbónk is ki fog sebesedni. Ezért vagy vegyük el tőle a mellett és helyezzük újra (most már helyesen) mellre, vagy pedig ujjunkkal egyszerűen fordítsuk kifelé az ajkait, a megfelelő pozícióba.

Ha jól van mellen a baba, akkor nem kell attól tartanunk, hogy kisebesedik, vagy felázik a mellbimbónk, ezért nyugodtan engedjük, hogy a kicsi addig szopizzon, amíg csak szeretne.

A babák többsége tovább cumizik, miután már jóllakott, ez az ún. komfortszopás, és ezt is nyugodtan engedhetjük neki, hiszen jóleső az anyai közelség. A szoptatás ugyanis több, mint táplálás: megnyugvás, biztonság és vigasz is egyben.

Kezdő anyukáknak sokszor érzékeny a mellbimbójuk még akkor is, ha jól van mellre téve a baba – ez az érzés pár nap alatt el fog múlni, ahogy „megedződik” a mellbimbó. Mindazonáltal szoptatás után hagyjuk szabadon a mellbimbót, és hagyjuk, hogy a baba nyála rászáradjon. Ha nagyon fáj, vagy úgy érezzük, sebesedik, egy kis anyatejet is hagyjunk rászáradni.

A gyermekágyas időszakban az édesanyának – jó esetben – csak annyi dolga van, hogy ellássa a babát, és szoptasson, szoptasson. Minden baba más, eltérőek a szopási igényeik. Van, aki nagyon ügyesen szív már az első napoktól kezdve, és vannak, akiket nagyon elfáraszt, és még bele kell jönniük. Egyes babák állandóan mellre kívánkoznak, mások remekül elvannak, és akár 3-4 órán keresztül nem éheznek meg. Nincs szabály, nincs helyes út, csak a baba van, és a mama, akinek az a dolga, hogy kifigyelje és kielégítése a kicsi igényeit!

A fő tanács: mindahányszor a baba kéri, tegyük nyugodtan mellre. Mindkettőnk érdeke ez: a kisbaba így biztosan eleget szopizik (és nem fog besárgulni), a tejtermelés pedig megindul, és idővel beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, azaz pontosan annyi tej fog keletkezni, amennyi az újszülöttnek kell. Ez természetesen azt is jelenti, hogy éjjel is szoptatni kell. A teáztatás felesleges, a babának nincs rá szüksége, ráadásul, ha felébred és sír, annak az éhség az oka, így a teával csak az időt húzzuk. (Míg ha jól lakik, könnyebben visszaalszik.)

Ha a baba hajlamos arra, hogy elaludjon a mellen, kicsit cirógassuk meg az arcát, vagy dörzsöljük meg a tenyerét, simogassuk a hátát – azaz gyengéden ébresszük fel.

Kapcsolódó cikkeink:

Felkészülés a szoptatásra 5 lépésben

Hogyan kell jól szoptatni?

Fejni vagy nem fejni?

A csecsemők súlygyarapodása