Ironhead tartósteszt – vigyázz hosszú lesz!
Egyik –szokás szerint- csípősre sikeredett blogom miatt, az abban magukra ismerők találékonyságuk tanúbizonyságául nem engem, hanem motoromat kezdték el ócsárolni.
Férfiak, akik még közelében sem jártak ilyen motorkerékpárnak, nemhogy vezettek volna.
Ezzel a szubjektív, és női szemmel írt tartósteszttel megkísérlem a lehetetlent. Megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Elmagyarázni egy érzést, egy stílust, egy életfelfogást, ami erre az őskövületre feszít egy libát.
Talán sikerül minden kérdésre választ adnom. Ha nem, az sem baj.
Kicsit ismétlem önmagam, de muszáj, hátha valaki újszülött. Fanatikus harlis vagyok. Már óvodában is az volt a jelem. Egyetlen motor álmom volt. Harley. Könnyű, csupasz, brutál hangú. Egy csodálatos napon új családtaggal bővültünk és meglett az öreg vashengeres. Boldog voltam mikor olykor vezettem és döbbenten tapasztaltam, valóban nincs fék és visszaülve integrált fékes Guzzimra, majdnem fejre álltam. Megszoktam, szerettem a 350, majd 650-ssé dagadt sárkányt, amit oda tettem ahova akartam és sportmotoros haverok között sem kellett szégyenkeznem tudásommal akár az Alpok kanyarjaiban.
Aztán egyszer az ÚR, egy pénteki napon lapozgatva a hirdetéseket úgy döntött telefonál. Kész. Sorsom megpecsételődött. Az ár, a vonal végén lélegzetállítóan alacsony volt. Az ÚR bekattant. Én nem annyira. Felemás érzések kavarogtak bennem. Tartottam tőle. Aztán persze maradék eszemet is félredobva döntöttem.
Ezen a pénteki napon kezdődött a kálvária. A név máris megvolt FEKETE PÉNTEK.
A motor üzemképtelen, tehát baráttól furgon el, egy kis izraelita vagyon duzzasztás, és máris kezemben a vételár is. Mehetünk.
Srác, aki az én súlyomnak kábé duplája, kicsit ferdén néz rám. Ne kerteljünk. Hülyének néz, és megkapom a kegyelemdöfést is. A Mártában kanyarogva olykor már nem bírt kuplungozni, így anélkül váltott. Összezuhanok. Ehhez következő adalék, mikor visszavisszük a furgont. Barát: lecseréled a Guzzit? Meg fogod bánni. Harmadik adalék: vashenger guru szerelő haver halk, diszkrét kérdése büszkén feszítő ÚR felé: Kriszta vezetett már vashengerest ugye?
Mire készülök? Megmászni a Mount Everestet?!
A lényeg, hogy az atomjaira szedett motor megkap mindent, amire szüksége van, sőt talán azt is, amire nincs. Köztük a Wiseco kovácsolt spéci dugattyúkkal. A főtengelycsap felkerül Jocó szégyenfalára, ahol elképesztő állagúvá váló alkatrészek várják a borzongókat.
A motor életre lehelése mellett fontos a külcsíny, ami nem mehet a motorozhatóság rovására. Az 1975-ös spori gyönyörű vonalvezetésű, így drasztikus átépítésre nem gondolok. Csak némi rám formálás. Így aztán a fényes feketéből a nekem már jól bevált matt feketére váltunk, a hátsó, átalakított IZS sárvédőt követő, egyre szűkülő ülést még szűkebbre és feszesebbre készíti egy helyi mester nevetséges áron. Ettől a mutatványtól kis rés keletkezik a tank és az ülés között, mely láttatni engedi a vázat, és felülnézetből a blokkot. Gyönyörű.:) A „tacskó” kormányt közepesen széles drag kormányra váltjuk, ami hosszú távon megterheli a csuklót, de nekem mégis ez a szimpatikusabb, miután a majomkapaszkodótól az MZ kormányig többet is kipróbáltam. A kisebb darabokat, um: lámpa sild, sárvédő színtereztetni visszük -ismét jó minőségű, gyors és olcsó munkával lepnek meg bennünket-. A tank kimaradt, így a rosszul záródó tanksapka miatt olyan, mintha motoron játszott volna búvárt egy nem túl jól sikerült ebéd. A spori műszerezettsége alapból sem hasonlítható egy repülőgépéhez, de mi ezt is csökkentjük és egyetlen digitális biciklis órát kap -állítólag 300-ig mér…még nem próbáltam ki :)-. Mivel van kezem, index sem kell. Elől marad gyári harli gumi, hátra 16-os Avon. Ez utóbbi nem volt túl jó választás, mert a kemény gumi már nedves úton is csúszik.
No mindezek után egy szombat délelőtt végre ráülök. Hoppá! A múltkor könnyebb volt. Ja, hogy akkor nem volt benne a blokk?! Megállok a stoptáblánál és megingok a súlytól. Az egy dolog hogy 246 kiló, de a súlyelosztás is hagy finoman szólva kívánnivalót maga után. Hiába alacsony építésű, hiába nem húzok magammal több kiló krómot és rojtot, és ránézésre egy könnyű, csupasz motor, akkor is rohadt nehéz megtartani, álló helyben navigálni. Azért csak elindulok. Szerencsére ezen a modellen már átvezették a féket a jobb oldalra, így legalább azzal nem kell megküzdenem, és önindítót is kapott utólag. Húzom a gázt, élvezem a motort, ami süvít mint a szél! Észrevétlenül 127 km/óra. Mindez bármily hihetetlen egy 57 lóerős motorral, aminek a katalógus végsebessége 180 km/óra. Aztán egyszer csak dadogni kezd. Mi az? Máris megöltem? Nem. Csak éppen a 7 literes tank belsejében olyan magasan van a cső vége, ami a benzint eljuttatja a karbihoz, hogy a tank szemmel való ellenőrzése átvágott. (meg még utána vagy három kínos esetben)
Hazaevicke, a megtett táv minimális. Talán 25 km. Semmi extra, bár érzem, hogy rohadt nehezen, illetve inkább keményen kezelhető, mozdulataim darabosak.
Konok vagyok, mint egy faltörő kos, így az első utat nem aprózom el. 280 km. Oda. Hogy ne legyen egyszerű, zuhogó eső, hátsó lámpám megadja magát. 70 km után érzem rosszul döntöttem. Ropi csuklóm már fáj, hiába gumi karikáztam egész télen. Szart sem ér. Lassan nem tudok vele araszolni, mert „ugrál”, rángat a nyomaték miatt. Ha egy egész kis gázt adok neki, meglódul úgy, hogy a fejem megéri követni a nyakam. A kanyarokba (főleg a balosba) úgy kell lefeszíteni. Nem, ő minden, de ribanc biztos nem, nem fekszik le könnyen, de még csak be sem dől. A várost kerülöm, mert a bekanyarodások, körforgalmak úgy sikerülnek, hogy kínomban röhögök magamon. Nincs üres visszajelző, viszont ennek megtalálása nem egyszerű dolog, főleg hidegen. Na, ezzel a tevékenységgel (és érzékkel) elvagyok jó sokáig, és az sem nyugtat meg, hogy olykor nálam nagyságrendekkel jobban motorozóknak is gondot okoz. Fékje a ’79-es évjáratúénál jobb, de azért szerencsésebb hosszabb féktávot tartani.
Halálomon vagyok mire odaérünk. Nem, én innen tapodtad sem megyek! Itt temessenek el, bevándorlok Marótra! Szerencsére Úrnak is jobban tetszik FP, és már nagyon menne vele. OK, felülök hátra, fogni úgysem tudok, csípőcsontom, összes izmom feszül. Aztán az elkövetkezendő 13 km utasként a saját motoromon, arra az elhatározásra juttat, hogy van rosszabb, mint vezetni. Úgy feszítem le magam, mintha kimentünk volna a világból, és közlöm soha többet. Megértettem az előző tulaj barátnőjét. FP szigorúan csak egy személyes, vagy szado-mazo eszköz. Visszatérve klasszik arcok állják körbe a DÖGÖT. Elismerő csettintések ÚRnak (!). Ez igen! Ez kemény, kapkodós motor, nem egyszerű vezetni! Mondják mindezt saját tapasztalattal. Én csendben szenvedek, és bár benzintyúkként manifesztálódtam, tudom, hogy én hoztam el eddig, tehát kis fájdalomcsillapító melegség önti el lelkem.
Hazafelé Nyergesújfalu táján kezdek aggódni. Azonos sebességen is aprókat rángat a motor. Baj van! Aggódva motorozunk egymás mellett, vajon hazajutok-e vele. Pár perc múlva hangos röhögésbe fulladok. A kezem remeg! De úgy, hogy azzal rángatom a gázkart.
Az utolsó 50 km-en minden kuplungozásnál könny szökik a szemembe. Hazaérünk. Összeomlok. Kell ez nekem?! Eddig azt hittem tudok vezetni.
Az első szezon szenvedve, frusztrálva telik. Keményen dolgozok, hogy a motor legalább körülbelül úgy viselkedjen, ahogy én szeretném. Egy viszont biztos. Megy, mint az állat! 150-nél még félgázon sem vagyok, de többet nem bírok fizikailag. Ráz, remeg, lefeszít a menetszél, megfulladok a sisak pántjától.
Aztán –még az első szezon alatt- bekövetkezik az, amikor másodszor születtem. Előzési lehetőség híján baktatunk a kamionok között, néha egyet-egyet megelőzve. Hogy ne melegedjen túl a vashenger a pénteki dugóban, elkerülő pályaszakaszra megyünk, és megtekerjük a gázt. Digitális órának hála, látom a számot huzamos tempóm 147. Majd mintha valaki behúzta volna a vészféket. Visszapillantóból érzékelem seggemben az audit, mellettem a kamion kereket, és reflexből behúzom a kuplungot. Ezután gyorsulni kezdek. Most 86 km/ óra a sebességem és bevágok az audi elől két kamion közé, majd a leállósávban haladok a közben újra beinduló motorral, de tudom, hogy baj van. No és mákom. Megúsztam a full blokkot. Wiseco. Újabb tanulság, ne akarj utcai vashengerest tuningolni. Másképp tágul a vas és a kovácsolt alul (kilincs alu -copy by Jocó). Katakolva, nyolcvannal elérünk Tatára, hogy barát furgonjában hazavihessük a korpuszt. Számomra véget ért a szezon. Fosok a motortól, mint örömlány a zárdától.
Ez utóbbi generál óta gyári alkatrészek vannak benne, és működik rendesen, megbízhatóan. A gyerekbetegségeit kinőtte 120 körül ugrik egy nagyot és meglódul. Csak bírd ki fizikailag, mert rugózás az gyakorlatilag nincs. Kvázi merev váz. A sebességből az első 1-2 év után visszavettünk kicsit. Most 110 utazóval használom, így a fogyasztás 4,5 liter körüli, de jól is esik pihenni öt percet 130 km-enként. Az Avon gumi kemény volt, így esőben csúszott, és a fogyasztás is nagyobb volt, mint az új Firestone-nal. Ráadásul ez gömbölyűbb, könnyebb borítani, és még szebb is. Közben hála mannheimnek, különleges formatervezésű olajhűtőt kap, ami ráadásul még jól működő is. 
A váltókar, a tengelynél ami egy 14 mm-es köracél, egy út során nemes egyszerűséggel tőben letört -valamikori reparálás eredményeként-, viszont javítása óta sokkal könnyebb váltani!
Nemrégiben berúgókart kapott, most az jelent elfoglaltságot (erről már írtam).
Ma már semmi pénzért nem válnék meg tőle. Összecsiszolódtunk. Eljutottunk addig, hogy egyenrangúak vagyunk. Legalábbis azt hiszem
Gyönyörű kecses formája, szépséges blokkja és semmihez sem fogható hangja jelenti számomra a MOTORt. Sok munka van benne. Kemény munka, de talán épp ezért van köztünk olyan kapcsolat, ami egy vajpuha kuplungú, pillesúlyú, lefojtott hangú bolti extrás, magát könnyen adó motorral sosem alakulhat ki. FP nem megy a háztól, ha jön egy új típus, új forma, márka. Ő időtlen és örök. Valami, ami konzerválja számomra azt a kort, aminek szelét még elkaphattam.
Nem akarok senkit rábeszélni erre a korú és típusú motorkerékpárra, a rendkívül sportszerű versenytársak által gerjesztett utálat és fikahadjáratot sem akarom megállítani, megcáfolni. Sőt! Ne vegyetek harlit! Pláne öreget ne. Ne vegyetek, ha bárki le tud róla beszélni, ha csak azért akarod, hogy a szomszédot dühítsd, vagy felvonulhass Alsóörsön, ha számodra a V-Rod (és nem Road!) az egyetlen harli. Vedd azt, ami Neked kell, ami neked tetszik. De tarts tiszteletben a másik választását, fanatizmusát!
Vagy álld a pofonokat! 🙂
