Bajban vagyok

Bajban vagyok

Bajban vagyok. Mint „ecetnek”, nem jut semmi eszembe, nem történik velem semmi olyan negatív -motorozással kapcsolatos- amiről jó kis fikázó blogot írhatnék.
Történik viszont rengeteg jó. Ér sok-sok pozitív élmény. Ez miért nem ér meg egy blogot?! Mert annyira belterjes a dolog, hogy azon a pár emberen kívül, akikkel átélem, úgysem értené más miről beszélek.
No és persze a jó hír nem kelendő. Sajnos.
Így nem írok az elmúlt blogmentes időszakról, ami motorozásról, baráti beszélgetésekről, jó hangulatú koncertekről és bulikról, világmegváltó gondolatok cseréjéről szólt.
Történik persze más is. Olykor nevető görcsöt kapok, vagy csendben bosszankodom, de mindezeken nagyon hamar túllépek a körülvevő barátok, feltöltő élmények hatására, és mire gép elé ülök, hogy levéssem, már nem is ér meg egy blogot az egész baromság.
Majd késő ősszel. Mikor rövidülnek a nappalok. Akkor majd jöhet a fika, a negatívum ezerrel. 🙂
Addig kénytelen vagyok beérni a motorozással, baráti beszélgetésekkel, jó hangulatú koncertekkel és bulikkal, világmegváltó gondolatok cseréjével. Ezektől gyorsan élét veszti a teljesítménykényszeres, bizonyítani akaró és ezért minden megtett kilométert fóromon közzétevő, egymással km és rendezvény részvétellel versengő, de eközben nem LÁTÓ, nem ÉLŐ, motorral közlekedők csapata. A fordítógépért kiáltó újmagyarul írók. A divat segítségével önmagát megtalálni vélő, de közben -tőle- talmi értékeket magára aggató. A nevetségesen szigorkodók. Erősen izolálódó szubkultúránk külső jegyeit elrablók. A hiteltelenek, és a látszólag ok nélkül kötekedők, beszólók, ráadásul abból a rétegből, mely eddig mosolygós, barátkozó embercsoportként élt bennem. És akikre jobban odafigyelve rádöbbenek, saját szubkultúrájukban ugyanazt élik át, amit mi élünk át erősebb-gyengébb intenzitással 10-15 éve a motorozással kapcsolatban, és ettől lesz mindenki ellenség, aki mozog.
Így tehát megyek. Most például egy olyan TITKOS klasszikus, „platónzenélős” baráti jellegű motoros találkozóra, melynek nevét véletlenül sem árulom el. Legalább ez maradjon meg vurstli mentesen. Sokáig.
Majd jövök. Egyszer. Lehet, hogy holnap. Lehet, hogy egy hónap. Még az is lehet, hogy valami pozitívval. 🙂

Rózsaszín motoros