Szelli és a kerítés - avagy a kihívás

A kutyánk Szelli, egy hihetetlenül bájos, bohókás, örömkutya. Szó szerint örömmel éli az életét, és amikor gondot okoz számunkra – mert mondjuk, ellopja és szétszedi a fiam legújabb transformers játékát -, akkor is szolgál valamilyen tanulsággal, mert ő azért került a családunkba, hogy tanítson bennünket.

Például kiskorában megtanított arra, hogy a kutyák okosabbak, mint az embergyerekek, mert pár hetesen más ott nyüszögött az ajtó előtt, ha kisdolga támadt. Ha meg nagydolga, akkor még vakkantott is.

Már onnan látszott, hogy jó házőrző lesz, hogy ha a tévében kopogtak egy ajtón, akkor rögtön ugatott, és nézett ránk, hogy vigyázzunk, jön valaki!

Mikor télen beteg voltam pár napot – magas láz, alig bírtam mozogni – és pont mindenkinek el kellett mennie itthonról, akkor ott ült az ágyam mellett, a kezem a fején volt, és ő tartotta bennem a lelket. A pofáját néha odatette az ágy szélére, de csak finoman, mert tudta, hogy azt egyébként tilos…

Minden alkalmat megragad arra, hogy a közelünkben legyen, és ennek érdekében bizony még kellemetlen trükköket is bevet. Legalábbis eddig úgy voltam vele, hogy kellemetlen trükkök, de a minap rájöttem, hogy ezek nem trükkök részéről, hanem problémamegoldások.

Elmesélem!

Az udvarunk egy részét lekerítettük, hogy ha jön valaki, Szelli ne bírjon rögtön az illető nyakába ugrani, és nyalogatni az arcát, hadd beszélgessenek már az emberek nyugodtan, anélkül, hogy közben Szelli szeretné őket.

Szelli elmélyülten figyelte, hogyan készül a kerítés, és nagyon élvezte a műveletet, mert közben ellophatta a kalapácsot, húzhatta maga után a hosszú lécet, és ott veszélyeskedhetett a festékes doboz körül. (Veszélyeskedés = Elméletileg jól kiszámított mozdulatokkal ugrabugrál, de a gyakorlatban ide-oda csapkod a farkával, és felbukik a saját lábában, vagy odaveri a fejét valahova.)

Aztán egyszer csak, teljesen készen lett a kerítés, és Szelli meglepődve konstatálta, hogy a másik oldalon ragadt. Aznap a lányom volt csak itthon vele, ő mesélte, hogy a kutya hihetetlenül nyugtalan lett! Összevissza rohangált az udvaron, morgott, ugatott – beszélt magában? – és nem nyugtatták meg az emberi szavak sem.

Néhány óra elteltével a lányom azt vette észre, hogy a kutya megint itt ül a bejárati ajtónál, és elégedetten néz befelé a házba.

Ez így ment két napig.

A projekt

Kutya kicsukás, néhány perc eltelés, kutya átjövés, ajtó előtt leheveredés.

Kifigyeltük, mit csinál:

  • Először megpróbálta a kaput kinyitni, az persze nem ment.
  • Megpróbálta magát a lécek között átnyomni – egyszer majdnem be is szorult a feje.
  • Aztán jött a mindig győztes ötlet: a kerítés alatt átásta magát.

Bár nem kicsi kutya, meglepően kis helyeken átfér, ha pedig egy kerítés alatt egy pici mélyedést csinál, akkor már nekifutásból is átsuhan, pedig ránézésre kizártnak tartanánk ennek lehetőségét.

Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy helytelen, amit művel, és neki bizony a kerítés mögött van a helye, nem pedig a teraszon, az ajtó előtt fekve. Szelli röhögött. (Igen, van az arcának olyan kifejezése, amely egyértelműen a sátáni kacajra emlékeztet.) Aztán leült szépen, ahogy tanítottuk, és úgy csóválta a farkát, hogy majdnem felborult.

Elkezdtük nagy kövekkel kirakni a kerítés alatti részt, hogy ne tudja kimélyíteni a talajt. Szelli ezt is érdeklődéssel figyelte, és közben jóízűen csócsálta a kerítést. Igen, azt. A frissen festettet. Biztos még finomabb is volt így.

Akkor döbbentem rá, hogy a kutya sosem fog megbékélni azzal, hogy ott a kerítés, és neki a másik oldalon a helye. Egyszerűen ő nem így értelmezi ezt a szituációt.

Ő így értelmezi: Akadálypálya előttünk – feladat: átjutás.

De így is fogalmazhatnánk: probléma előttünk – feladat: megoldás.

Azt gondolhatnánk, hogy az emberek jóval okosabbak, mint egy 7 hónapos kutya. De a helyzet az, hogy egyáltalán nem okosabbak az emberek.

Szelli és a kerítés - avagy a kihívás
Szelli és a kerítés – avagy a kihívás

Ha problémával, feladattal találkozunk, az agyunk azonnal elkezd a megoldáson gondolkodni. Ha nincs megoldás, akkor úgy járunk, mint Szelli az első napon: összevissza rohangálunk, morgunk, ugatunk, mert frusztráltak vagyunk. Aztán vagy belenyugszunk, hogy nincs megoldás, vagy addig kaparunk, míg meg nem találjuk. Az igazság az, hogy az emberek nem szoktak kaparni. Feladják a harcot, és a frusztrációt „választják”.

 

Hogy kerül a kutya az asztalra?

Biztosan találkoztál már olyan történetekkel a női lapokban, amelyek valamilyen nehéz sorsú családot, embereket mutattak be. Sőt, olykor hírességek problémáit is bátran kiteregetik az olvasók elé, mondván, erre van igény.

A dolog veszélyes: a helyzet az, hogy megoldhatatlan problémák elé állítják az agyadat. Az agyad nem válogat, hogy most kié is a probléma, vagy kié nem!! Probléma? Hajrá, oldjuk meg! Jaaa, nincs is rá lehetőségem…

És máris frusztrált vagy.

Nyilván nem érzed ezt egyetlen, problémákról szóló cikk olvasása után.

De amikor a tizennyolcadik ilyet olvasod – rendszeresen, akár neten, akár bármilyen magazinban -, akkor azt veszed észre, hogy egyre rosszabbul érzed magad. Te nem tudod átásni magad a problémakerítés alatt, Te ott fogsz ragadni. Közben persze fogalmad sincs, hogy mi a bajod, egyszerűen csak minden rossz, és a saját életed kihívásai egyre nagyobb falatnak tűnnek, mígnem azt érzed, hogy az egész élet úgy rossz, ahogy van…

Két dolgot tehetsz: vagy elengeded a mások problémáit, (az emberek egyik legnagyobb hiányossága az elengedés képességének hiánya), vagy pedig rájössz, hogy így örökké zsákutcába hajszolod magad – és magaddal együtt minden érzékszervedet, idegszáladat -, és tudatosan, egy nagy sóhajjal radikálisan megvonod magadtól mások problémáját.

Azok, akik ezt választották – mások, részünkről megoldhatatlan problémáinak kizárása -, arról számolnak be, hogy olyan béke és harmónia árasztja el az életüket, amiről soha még csak nem is hallottak.

Azok pedig, akik maradnak a szokásoknál, és örökké mások problémáján túráztatják az agyukat – mert állandóan ezekről OLVASNAK -, azok szenvednek.

Te melyik csapatba akarsz tartozni? De kérdezhetném így is: okosabb vagy a kutyánál?

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/

11 thoughts on “Okosabb vagy mint egy kutya?”

  1. Ez aranyos. 😀
    A gyerekemre emlékeztet, amikor kimászik a kiságyból meg a járókából. 😀
    A gyerekek is a kutyához hasonló problémamegoldók, amíg a felnőttek meg nem tanítják nekik az ellenkezőjét, érzelmileg be nem zárják őket a karanténba.

  2. Csak hát az elengedés egyáltalán nem egyszerű! Legalábbis nekem. Nem keresem a rossz híreket, eseményeket, de ezek megtalálnak, elérnek, és akkor már meg is érintenek. Biztos van olyan lelkiállapot, amikor könnyedén továbblépsz, és van, hogy ez nagyon nehéz. Talán függ a pillanatnyi helyzetedtől. Mit csináljanak a nehéz sorsú emberek? Ezek szerint tanácsos elkerülni őket?

  3. Az állatok ösztönlények. Belőlünk sajnos ez idővel tényleg kihal. Jó példa erre, amikor jönnek a pillanatnyi intuíciók, hogy ezt, vagy azt kellene tennünk, de a jó öreg agy (ego) rögtön megmagyarázza, miért is ne tegyük. Ezzel tulajdonképpen már le is blokkoltuk a siker útját. Pedig csak hallgatni kellene a belső hangra és néha együtt mosolyogni vele. Úgy mint a “sátáni kacajú” Szelli tette. 🙂 Ha rossz a kedved,érdemes tényleg állatok közelébe menni, mert ösztönös viselkedésük sok megoldást nyújthat nekünk saját problémánkra. Már ha nyitott szemmel és szívvel élünk:-)Jó cikk volt. Köszi:-)

  4. Anikó, minden embernek szüksége lehet – élethelyzettől függően – olyan segítő erőre, ami kimozdítja a számára nem előnyös lelki állapotból.
    Például a szomorúságból, bánatból, elkeseredettségből, félelemből

    A Minervában egy teljes cikk lesz egy ilyen módszernek szentelve, Szalkai Titi “tollából”:
    Kiszabadulni a félelem hálójából – Szalkai Titi, ÉFT terapeuta átfogó írása a félelemről és a félelemtől való megszabadulásról, az ÉFT – otthon, önmagunkon is percek alatt használható – módszerének segítségével. Gyógyítsd és tartsd egészségesen önmagad és szeretteidet!

    A nehéz sorsú emberek sorsa akár egy csapásra jóra fordulhat, tudom, mert megéltem én is…

  5. Nagyon tetszett a mai kis tortenet. 🙂 Eleve azert mert szeretem a kutyakat, tenyleg olyan kis okosak vagy ha nem is, de mindig van egy jo strategiajuk; masreszt meg maga a parhuzam kutya es emberi hozzallas kozott mely tanit minket. Szinte mindig elottunk van a tanulsag, csak nem vesszuk eszre, mondvan a kutya az csak kutya, mit tanulhatnank tole.
    Hat ezt! Pontosan ezt, hogy keresd a megoldast, mert ha ugy inditod a kerdest, hogy “Hogyan tudnam megoldani?” akkor maris elkezd kattogni az agy es termel otleteket. Ha ugy indulunk neki, hogy “Nem tudom hogyan tudnam megoldani” akkor a nem-el mar mar el is zartuk magunk elott a lehetosegeket.
    Tehat inditsnunk mindig a hogyan-al!
    Szep napot minden kedves (bocs a kifejezesert) “tokos” csajnak. 🙂

  6. Csilla, igen, mindig a hogyan-on kell járnia az agyunknak. És jár is.
    Ez csak akkor hátrány, ha mások problémáit tesszük folyamatosan az agyunk elé, és azon jártatjuk az agyunkat.

    Ezért nem jó, ha vannak olyan ismerőseink, akik folyamatosan panaszkodnak nekünk. AZ agyunk rögtön elkezd dolgozni a problémájukon, de ők panaszkodni szeretnek, nem pedig megoldani.

    A női lapokban található nehéz sorsok – betegség, baleset, földönfutóvá válás, stb. – feladják a leckét az agyunknak, az meg csak kattog-kattog vele, megoldás meg nem születhet. Mert az nem a mi életünk, hanem másé.

    Kőkeményen meg kell tanulnunk, hogy a saját életünket kell élnünk. A Minerva ezért is jött létre.

  7. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy altalan nagyon sokra ertekelt ember, aki a halozati marketingben igen sikeres. Az a fajta, aki tudja kezelni a helyzeteket. Mivel nekem ez mindig is gondot okozott, felfigyeltem ra. Egyszer amikor egyik munkatarsa panaszkodott neki, hogy milyen nehez epiteni ezt az uzletet, nem megfelelo a ceg, a vezetok, a kepzes stb. – az en “idol”-om azt kerdezte tole:
    1. Van-e direkt kapcsolat koztem es a problemad kozott?
    2. Tudok-e barhogyan is segiteni neked?
    Ha mindkettore nem volt a valasz, akkor mar el is hallgatott az illeto.
    Talan egy kicsit kemeny es durva igy kezelni az embert, de mindenkepp hatasos, mert onnantol kezdve ha nem volt valos a problema, nem zaklattak ot es inkabb arra fokuszaltak, hogy ok maguk oldjak meg.

  8. Anikó!
    Használod az ÉFT-t? Akkor ugye kopogtattál erre, hogy “bár ilyen egyszerű lenne”? 😉

    Az egész életünk során, nem azok a lényeges mozzanatok, hogy mik történnek velünk, hanem az, hogy mi hogyan reagálunk ezekre a dolgokra.

    A célkitűzés tanfolyamon is pont az ÉFT volt a téma, és mint kiderült, alapvetően félős hozzáállással, kimondottan rossz hatékonysággal lehet használni. Mert valaki azt mondta, hogy bonyolult.
    Hát, szerintem meg nagyon egyszerű.

    Én például tudom, hogy soha többé nem fogok félni, mert tudom, hogyan működik bennünk a félelem, és azt is tudom, mi, emberek hogyan működünk, amikor pedig nem tudom uralni az érzelmeimet, ÉFT-zek.

    Hiszek abban, hogy jól csinálom ezt is, és EZÉRT jól is csinálom.
    Ilyen egyszerű.

  9. Csilla, tippelhetek? Az általad említett vezető férfi, igaz?
    Én is használtam hasonló rávezetéseket, amikor még szemtől-szemben kellett emberekkel foglalkoznom. Az interneten kicsit könnyebb elhatárolódni mások panaszkodásától – de könnyebb csípőből tüzelni is ;).

    Nagyon tudatosan kell védenünk a gondolatainkat, az agyi kapacitásainkat és az időnket is.
    Néha, egy-egy jól bevált leszerelő mondat aranyat érhet, mint például az általad mutatottak is 🙂 Köszi szépen, hátha valakinek hasznára lesz később.

  10. Eltalaltad Rita, vezeto ferfi. 🙂 Nagyon tetszik a stilusa mert hatasos. En egyelore keptelen vagyok ra, de mar elkezdtem dolgozni rajta es nagyon igazad van, hogy vedenunk kell a gondolatainkat, agyunkat es idonket, vegulis ezek a mi eroforrasaink.
    Ezt is meg kell tanulni. Neha ugy erzem minel tobbet tanulok, annal kevesebbet tudok. 🙂

    Szep napot nektek!

Comments are closed.