Amikor a HóhérNőt akasztják

A mai bejegyzés még engem is meglepetésként ért, ugyanis Bán Annamari nekem szegezte a kérdést: „Rita, téged ki fog meginterjúvolni? Kérdezhetek?”
Lehet ilyesminek ellent mondani? 🙂

Íme az interjú velem, aki kérdez: Bán Annamari.
Aki válaszol: Vidi Rita

Annamari: Hogy és mikor fogtál bele a weblapjaid készítésébe? Mi motivált?

Rita: Ezer évre nyúlik vissza a történetem. Idén jubilálok, mert már 25 éve számítógépezem, 10 évesen kaptam meg életem első számítógépét, és ezzel egyidejűleg kezdtem számítástechnika szakkörre járni, egyedüli lányként. Mindez csak abból a szempontból fontos, hogy illusztráljam: a számítógép, az internet, a technika mindig is az életem része volt. Ráadásul apukám tévészerelő kisiparos volt, úgyhogy kislány koromban legalább annyit játszottam csavarhúzóval és forrasztópákával, mint babákkal.

Weblapjaim készítésére az motivált, hogy a férjemmel mindketten vállalkozásban gondolkodtunk hosszú távon, kiindulásként az ő szakterülete, a számítógépek terén. Eleinte azt terveztem, hogy ő vállalkozik majd, én pedig támogatom a háttérből, adminisztrációval, ügyintézéssel. Tipikus női háttérszerepre készültem. Aztán egy kis kutakodással kiderítettem, hogy vállalkozni már nem csak úgy lehet, hogy az ember fizikailag találkozik az ügyfelekkel, hanem információ átadással és helyes stratégiával online is lehet sikeres üzletet építeni. Így találtuk ki azt, hogy az offline üzletet – eleinte számítógép szervizelés, aztán már bolt is – megtámogatjuk intenzív online jelenléttel. Ez mára odáig „fajult”, hogy a profitot – nyereséget – tekintve az online és az offline üzletünk fej-fej mellett halad.

Még az is motivált a weblapok elkészítésére, és saját üzletbe vágásra, hogy nem akartam dolgozni járni… Bizony, 15 év munkábajárás után, tipikus lustaként eljutottam erre a szintre, mert újdonsült házasként, kisbabával a pocakban, el nem tudtam volna képzelni, hogy reggel 5kor már a buszmegállóban állok, és délután agyhalottként térek haza.. Nem a munka miatt, hanem a kiszűrhetetlen impulzusok és kártékony emberek miatt. Tehát volt egy ilyen lelki háttere is a másféle út keresésének. Minden jól sikerült ezzel kapcsolatban, a gyed és a gyes alatt kezdtem dolgozni itthon, azóta is ez az életformám, a családom életformája.

Annamari: A számítógép és az ezzel kapcsolatos témák meglehetősen férfiasak. Nem voltak ezzel kapcsolatban aggályaid?

Rita: Sosem. Nekem rengeteg pozitív visszajelzésem volt azokból a helyzetekből, amikor férfiakkal, férfias dolgokban kellett részt vennem, ez egészen gyerekkoromra eredeztethető vissza. Még nem analizáltam magamat, hogy most akkor bennem vajon mennyi férfienergia és mennyi női energia van – nyilván változó -, de biztos, hogy voltak időszakok, amikor olyan volt a szűkebb munkahelyi környezetem például, hogy nőkkel abszolúte nem tudtam kijönni. Ez valószínűleg azért volt/van, mert nőként lehetek őszintén gyenge férfiak között, de nők között általában én voltam a domináns – és ez felelősség ám! -, viszont ezzel nem mindig tudtam mit kezdeni.

Itt a neten ennek a jelentősége nem olyan erős, mint ahogy gondolná az ember lánya, például a témából adódóan. Én úgy veszem általában, hogy emberekkel állok kapcsolatban, nem férfiakkal vagy nőkkel. Bár az is igaz, hogy az utóbbi 1-1.5 évben a nőkre valahogy jobban odafigyelek :). Valószínűleg most domináns korszakomat élem, tehát fel tudom vállalni ezt a rám nagyon illő szerepet, teljes mell- és vállszélességgel.

Annamari: Nagyon fontos neked, hogy a felhasználókkal megismertesd a számítógépek kezelésének csínját-bínját. Miért tartod ezt ennyire fontosnak?

Rita: Komolyan mondom, hogy hirtelenjében fogalmam sincs, hogy honnan ered ez. Ez kis lépésekkel kezdődött: írtam egy olyan blogbejegyzést, ami lépésről-lépésre elmagyarázta a teendőt egy bizonyos problémával kapcsolatban. Erre kaptam pozitív visszajelzéseket – köszönetet, hálát -, ez aztán motivált, hogy még több ilyet… Aztán arra is nagyon gyorsan ráéreztem, hogy érthetően tudok magyarázni írásban. Talán ennek az a nyitja, hogy úgy írok, ahogy beszélek. Azokat a mondatokat írom le, amiket ki is mondanék, és mindig magam elé képzelem a „másik felet”, vagyis azt, akinek írom. Akkor is, ha az éppen két ezer emberhez fog eljutni.

A másik, ami motivál arra, hogy fejlesszem a felhasználókat, hogy valahogy mindig is ilyesmivel foglalkoztam.
Tinédzser koromban az összes kisbabás ismerősöm nyakára jártam, és bármit megtettem, hogy kisbabákkal lehessek. Ilyenkor fejlesztettem a kicsiket, lefoglaltam őket. Például egy rokon panaszkodott, hogy az 5 hónapos babáját egész nap dajkálni kell, mert máskülönben sír. Hát, kitaláltam, hogy a babakocsiját teleaggattam az összes létező színes játékkal, és onnantól kezdve a gyerek hetekig elnézelődött :).

Például mai napig emlékszem, hány rokonbaba első lépésénél lehettem jelen! Nagyon élveztem ezt az időszakot, több szempontból is: imádtam a kicsiket, és imádtam hasznos lenni a szülők számára. Nekem ez annyira jó érzéseket adott, és ez bennem maradt. Szeretek adni, mert nagyon sokat kapok vissza, önmagamtól is. Ha meg épp nem vissza kapok – mert ennek nem kell törvényszerűnek lenni – akkor meg valami olyat kapok máshonnan, ami engem kimondottan fejleszt, vagy megtanít valami tanulságra. A munkahelyemen a legalsó szinten dolgozók voltak a szívem csücskei. Az volt a dolgom, hogy tűzzel-vassal betartassam velük a szabályokat, de inkább megpróbáltam az érzelmeikre és az értelmükre hatni, úgy betartatni a szabályokat, hogy senki érdekei ne sérüljenek, főleg ne az övéik. Imádtam a munkámnak ezt a részét.

Most leginkább a valamiben kezdő felhasználók és valamilyen élethelyzetben bizonytalan nők a szivem csücskei. Én ezt sosem terveztem. Ez jött, és én befogadtam :).

Annamari: A számítógépes és a „vírusos” lapjaid után mi vezetett arra, hogy létrehozz egy ilyen oldalt, mint a HősNők?

Rita: Az onlányok.hu oldalon publikáló női mastermind csoportunkban kezdtem érezni azt, hogy na, ide nekem mostmár egy női oldalt, mert olyan dolgok készültek kitörni belőlem, amiknek már alig bírtam korlátokat szabni. Ez egy folyamat volt, és nagyon sokat segítettek a lányok, már a puszta létükkel! Aztán ez valahogy megrekedt bennem egy időre, és nem jött az ihlet. Illetve túlságosan szerteágazóak voltak bennem a témák. Aztán Csapó Idát néztem egy RTL Klubos délelőtti adásban, és egyszerűen bevillant az agyamba, három méteres, citromsárga neon betűkkel, hogy HősNők.hu. Az alap téma 5 perc alatt megvolt, emlékszem, itt járkáltam fel alá, mint egy csitri a randi előtt, annyira izgatott lettem. Két napot szántam kutatásokra, szétnéztem, terveztem, aztán lefoglaltam a domaint. És most itt vagyunk, két hónap telt el azóta.

Az oldalnak csak a témája más, mint az eddigi oldalaimon, a lényege ugyanúgy a segítségnyújtás, az érthető magyarázatok, plusz a máshoz nem hasonlítható „mikroklíma”. Tudtam azonnal, hogy ez az oldal most a következő egy évem gyermeke lesz, és meg kell valljam, minden mást borított. De hát ilyen az, mikor egy nő megtudja, hogy hordoz valamit a szíve alatt ;). Még ha tervezett is a gyermek, mindent megváltoztat, mikor végre megfogan :). A HősNők már régóta készült, csak nem tudtam, milyen lesz.

Annamari: Az itt felmerülő gondolatok, cikkek írásakor éreztél-e olyat, hogy te magad is fejlődsz?

Rita: Mindig! Minden cikk megírása egy szintlépés nekem. Vannak olyan témák, amiket mintha már ezer éve tudnék. A legtöbb téma teljesen természetes számomra, soha nem írok olyasmit, ami rám nem igaz. De amikor leírom, akkor az egészen más! Leírni valamit, olyan, mint megszülni a gyereket. Nincs több ábrándozás, ott van, kiderül, kire hasonlít!

Gondolatban még képlékeny a dolog, sőt, a gyakorlatban kivitelezve is. De leírva olyan, mint egy szerződés. Ezért úgy szoktam írni, hogy hagyom, hogy kijöjjön belőlem, aztán átolvasom nagyon szúrós szemmel, nem írtam-e bele olyan instrukciót, ami mondjuk a véleményemmel, nézetemmel nem teljesen stimmel.

Voltak már nagy le- és rádöbbenéseim is írás közben, például a problémaspirálról szóló cikk írása idején. Azon túl, hogy írás közben rájöttem, több ilyenem van, mint szeretném, ráadásul azokban a napokban meg is talált az egyik ilyen visszatérő problémám! Nagyon izgalmas időszak volt :).

Annamari: Elárulsz távolabbi terveket az oldallal kapcsolatban?

Rita: Számomra 2009 egyértelműen az építkezés éve – nem, nem ház! Minden 🙂 -, így továbbra is intenzíven építem, építjük a szakértő nőinkkel az oldalt, és úgy tervezem, hogy ősszel már némi gyümölcse is lesz, zárt klub és női konferencia formájában, amit együtt fogunk szüretelni. Ugyanakkor érzem, hogy az Olvasóinknak kellenek a kézzel fogható dolgok, tehát ebben az irányban is megtörténnek a lépések, aminek első látható jelei szeptember elején fognak manifesztálódni. Elég rejtélyes vagyok? :).

Konkrétan: van néhány olyan élethelyzetből adódó súlyos probléma, amikben szerintem a nőknek kiemelt segítségre van szükségük. Egyik például a válás, hosszú együttlét utáni szakítás. Ez a legnagyobb önbizalommal rendelkező nőt is képes padlóra küldeni, már csak azért is, mert bizonyos előrelátási képességet és egy csomó tudást igényel. Tudom, most férfimentő szervezetek is nekiállhatnának csápolni, hogy „de férfiaknak is szükségük van támogatásra válás esetén”, de tapasztalatom szerint a váláskor „izomból és erőből” történnek a dolgok, és ez a stílus a férfiaknak kedvez. Csak a nagyon szűk környzetemből olyan klasszikus példákat tudnék hozni, amiket persze bárki, csak én rá tudok mutatni az összefüggésekre és a tanulságokra. Egy nőnek sem kívánom a válás hónapokig, évekig tartó procedúráját, de ha már oda kerül a sor, lehet nagyon okosan, nagyon emberien, kulturáltan, sőt, pozitívan is végigcsinálni.

A másik ilyen probléma kör: súlyos betegség, családtag súlyos betegsége. Azt látom ezzel kapcsolatban, hogy még mindig tartja magát az a nézet, hogy ez magánügy, de olyan szinten, hogy segítségkérésig sem jutnak el az érintettek. Sajnos ebben nagyon komoly saját tapasztalataim vannak. A laikus azt hinné, hogy a betegség diagnosztizálása és a kezelés után minden visszatér a rendes kerékvágásba. De sajnos leginkább az a helyzet, hogy semmi nem tér vissza a régi kerékvágásba, és MINDEN megváltozik. Ez olyan teher, ami ugyan magánügy, de van segítség, ami szintén a tudatossággal függ össze. Ebben a témában nagyon komoly terveim vannak, ezt évek óta küldetésemnek érzem, ráadásul anyukámmal együtt szeretném ezt megvalósítani, mivel ő nagyon beteg, és ha valaki bennfentes ebben a témában, akkor ő az…

A zárt klubban olyan bensőséges és privát kérdésekről lesz/lehet szó, amit publikus oldalon nem szivesen oszt meg az ember lánya, ugyanakkor meg KELL osztani másokkal, mert a megfelelő visszajelzésekkel minden sokkal könnyebb! A klubban az lesz a pláne, hogy hasonló beállítottságú, hasonló világnézetű, hasonló érdeklődési körű nők lesznek együtt, a női közösség minden pozitívumát kihasználva.

Annamari: Van-e bármelyik oldaladdal kapcsolatban, vagy esetleg új oldallal terved?

Rita: A férjem azon szokott nevetni, hogy hetente vannak újabbnál-újabb honlap terveim, és mindig benne vagyok valamiben könyékig, ő meg közben csak pislog, hogy már megint lefoglaltam egy domain nevet. De most már hónapok óta azt érzem, hogy sokkal több a tervem, mint amit képes vagyok megvalósítani. Ilyenkor persze megoldás lehet a munkakiszervezés, de azt nem terveztem be erre az évre, így nem is szeretnék azzal szerencsétlenkedni :). Úgyhogy maradok a számítógépes oldalaimon annál, amit eddig megalapoztam és elértem, azokon az oldalaimon nem lesznek nagy változások.

Bár most belegondolva, a Vírus Kommandón készülök egy előfizetéses, havonta megjelenő termékre már egy ideje, azt még tető alá kellene hozni :). Jó is, hogy eszembe jutott, felírom a jegyzetfüzetembe!

A HősNőkön pedig készülök a konkrét megoldásokat nyújtó dolgokra, illetve a kora ősszel várható zárt klubbra és első rendezvényünkre, amin reményeim szerint minden szakértőnk ott lesz a saját témájával!

100 gyakorlati tipp leendő és kezdő vállalkozónőknek, hogy vállalkozásod valóban sikeres legyen!>>