Hogyan éljük túl a pusztítóan forró nyarakat?

Valljuk meg őszintén: egyikünk sem volt arra felkészülve, hogy hónapokon keresztül tartanak a nyári hőségriadók, és éjszakánként sem hűl le a levegő 27-29 fok alá.

Sokan hivatkoznak arra – nyilván nem az Y generáció tagjai –, hogy “A mi gyerekkorunkban is voltak forró nyarak, mégis kibírtuk.”

Nos, bárki utánanézhet a korabeli híreket gyűjtő archívumokban (pl. az MTI-nél), de már erre a felvetésre is megvan minden épeszű ember válasza: nem, nem voltak ennyire forró, ennyire hosszan elnyúló hőséggel járó, ennyire aszályos nyarak.

Lehet, hogy régen is felmelegedett a levegő, sütötte a forró homok a talpunkat és délibáb vibrált az aszfalt felett. 

De éjjel lehűlt minden, hajnalban pedig pulóver is kellett a korán munkába indulóknak, mint ahogy este is a későn hazatérőknek.

Nyaranta egy-két éjszaka volt olyan, hogy kellemes, huszonfokos melegben bandukoltunk haza a discóból, aztán az ilyen éjszakák után mindig jött egy legalább három napos eső is.

Ja, annak idején azt javasolták a napon dolgozóknak, hogy nedves zsebkendőt tegyenek a fejükre. Na, képzeld el most, hogy a napon dolgozol egy nedves zsebkendővel a fejeden. Hány perc alatt is száradna csonttá? Kettő?

Szóval minden megváltozott, így új túlélő stratégiára van szükség. 

Hoztam “néhány” nyártúlélő tippet, amik nyilván sokak fejében forognak már, de így összeszedve, meg a puszta létezés szempontrendszerén túltekintve – nyaralást és pl. háztáji gazdálkodást, növénytermesztést és városrendezést is idevéve – hátha ad egy kis pluszt ez az ötletcsomag.

Tehát: hogyan éljük túl a ránk váró hosszúra nyúlt, forró és aszályos nyarakat?

Természetesen minél többet tudsz alkalmazni, annál inkább tudsz alkalmazkodni a megváltozott éghajlati körülményekhez.

Kezdjük a legfontosabbal: klímaberendezés

Nem lehet nélküle meglenni. Oké, kibírod nappal a benti 32 fokot, de éjjel hogyan alszol a 33-fokban, amikor minden tanulmány azt mutatja, hogy 19 fok környékén a legjobb aludni?

A nappalokat még csak-csak át lehet vészelni hűsítő italokkal, párakapukkal, strandolással, de az éjszakák a rizikósak igazából.

Érveljenek hosszan a klímaberendezések mellett a gyártók meg a forgalmazók meg a szerelők, én csak annyit  mondok, ez az ALAP.

“De az sokat fogyaszt!” – mondják sokan. Hm. Megér az havi 10ezer forintot például, hogy nem halsz bele a hőségbe? Vagy nem hal bele a kisbabád? Vagy nem hal bele az idős anyukád? Vagy amit minap az állatorvostól hallottam: hogy nem hal bele a kutyád?

Ennyit érjen meg! Nem a fenntartása drága egyébként, hanem a beszerelése egy nagyobb kiadás, de utána újra jól fogtok aludni, és nem az lesz, hogy mire véget ér a nyár, addigra összcsaládilag le lesztek egészségügyileg amortizálva.

Ja, amúgy októberig tart a nyár, esélyes, hogy áprilistól. Így kell gondolkodni.

A klímaberendezések fűtésre is alkalmasak, alapvetően ez a leghatékonyabb fűtési rendszer (bár aki központi fűtéshez szokott, annak azért hosszabb idő vele megbarátkozni általában, mert ez egy más jellegű komfortérzet.)

“Nem bírja a szemem a huzatot!” – szokott jönni az érv. Jó, akkor tegyél ellene: szemcsepp, szemkrém, meg amúgy se ülj/állj/feküdj be közvetlenül a légáramlatba és kész. 

A szellőztetéssel hűtést el lehet felejteni hónapokra, mert nem a levegő a gond, hanem a 35 fokosra felforrósodott falak. 

“De nem akarom veszélyeztetni a Föld klímáját a klímázással!” – jóreggelt, már régesrég elkéstél. Nem a klímaberendezésektől van meleg és nem is tiédtől lesz még melegebb, meg nem is 10 millió új klímaberendezést hadrendbe állításától. Dönthetsz, hogy teszel magadért és túlélsz, vagy feláldozod magad és tovább élhet a bolygó. Ja, de bocs, nem számít a te önfeláldozásod, meg másik 10 millió emberé sem. 

Az aszály elleni védekezéshez meg egy bónusz tipp: a klíma kondenzvize remek locsolóvíz. Aki elpocsékolja, majd panaszkodik, hogy nem esik eső, hát… az egyéb gazságokra is képes lehet…

“Ventilátor nem jó?”

Hát ha bárkinek jó az, hogy a 40 fokos levegő kavarog körülötte és ő azt 36 fokosnak érzi, akkor érzetre lehet jó, de egészségügyi hatásmechanizmusát tekintve egyszerűen már nem elég! 

Az összes közszolgáltatás klimatizálása

ALAP!

Bölcsődék, óvodák, Iskolák, rendelők, kórházak, tömegközlekedés, szociális otthonok, közösségi terek. Ahogy az osztrákoknál meg az északi népeknél kedvelt helyek a hütték melegedésre, itt meg lehetnek külön hidegedő helyek, mittomén, “Hűsölde” néven. És például ha hirtelen másként nem megoldható egy-egy nagyobb intézmény klimatizálása, egyetlen termet bármikor lehet klimatizálni és biztosítani az ott kötelezően időt eltöltők számára, hogy BÁRMIKOR bejárjanak hűsölni.

Aki ezért nem tesz döntéshozóként, az életveszélybe sodorja embertársait, az meg pláne megengedhetetlen, hogy pikírt megjegyzésekkel üssék el a probléma és a feladat súlyosságát. Mindannyian ismerjük a “Gyerekkoromban is voltak meleg nyarak, mégis túléltük.” jellegű frappáns döntéshozói megnyilvánulásokat, de elmebetegek pszichopátiás fokozataival inkább ne is foglalkozzunk…

Majd jön olyan garnitúra, akik ezt komolyan veszik, addig meg túlélőtáborként kell felfogni az életet, mert másképp elbambulsz a nagy “hát de biztos minden rendben lesz” alap pillanatodban, aztán már csak a mentő szirénázására eszmélsz.

“Párakapu?”

Illúzió.

Menjünk tovább: nem lehet elmenni a hőszigetelés mellett sem, bár ez meg sokmilliós tétel, és akut helyzetekre nem is lehet hirtelen megoldás, de akkor is ide tartozik:

Falak és tető hőszigetelése, és kettő, de inkább három rétegű üveg a nyílászárókban

Hosszú távon mindenképp érdemes ezekben gondolkodni, akkor is, ha soha nem térül meg a rezsiben például, mert már túljutottunk azon a szinten, hogy a befektetés-megtérülés ráta legyen a mérvadó. 

Az a mérvadó, hogy bírja-e a szíved a fél évig tartó pusztítóan perzselő nyarat. 

Legyen plusz érv a hőszigetelés és a minőségi ablakok/ajtók mellett az, hogy még sokáig akarsz élni.

Ezeket a beruházásokat már régesrég kiemelten kellene támogatnia a kormánynak 

  • közvetlenül is, 
  • vagy mondjuk adócsökkentéssel honorálnia azoknál, akik ilyenekbe belevágnak, 
  • vagy kedvezményes kamatozású hitelt nyújtani hozzá (hogy egyben el lehessen végezni minden munkálatot, mert nyilván úgy az igazi). 

Árnyékolás lakásban

Redőny, napvitorla, belső sötétítő függöny, házat körbevevő fák, de még a cserjék is jó szolgálatot tehetnek. 

Minél kevésbé éri közvetlen napfény a lakást-házat, annál jobb. Sajnos. Én imádom ha besüt a nap, de van az a szint, amikor kizárom inkább.

Bár a pusztító nyarainknak nem a napsütés az oka, hanem alapból meleg van akkor is, ha jön egy zápor, ami már konkrétan jelzi számunkra a teljes éghajlatváltozást.

Mérsékelt övezetből átmentünk szubtrópusi éghajlatba, ami különösen érdekes annak fényében, hogy nálunk a napfény beesési szöge ezt nem indokolná, és azért kellemetlen nagyon, mert itt tengerpart sincs.

Az árnyékolás egyszerűen kincset ér. Nem mellesleg a klíma teljesítményére és az ezzel kapcsolatos havi számlák összegére is jó hatással van.

Árnyékolás és napvédelem kertben, udvaron

Nem lehet már úgy növényt termeszteni vagy akár csak hobbiból növénykéket tartani, hogy nem gondoskodunk a növényeink UV védelméről. Sokan tapasztalták, hogy a balkonnövényeik konkrétan megfőttek, a kiskertben meg minden lágyszárú elhalt, vagy épp felzabálták őket (meg a gyümölcsöket) a csigák, poloskák, darazsak.

A kártevők elleni védekezés egy külön kategória – de az is új stratégiát igényel –, az ellen viszont lehet különböző hálókkal védekezni, hogy ne égjenek meg a napon a növényeink. Napvitorla is jó ötlet lehet, meg a speciális UV szűrő műanyag hálók is alkalmasak napvédelemre. A polikarbonát anyaga is úgy szűri ki az UV-t, hogy a fotoszintézist nem akadályozza, de a perzselő-égető részeket le tudja némiképp szűrni, így üvegházakhoz is már inkább ez az ajánlott. 

Árnyékolás köztereken

Ez nem a te feladatod, de egész nyugodtan szólítsd meg a polgármesteredet egy fogadóórán ez ügyben. 

  • Ültessenek minél több fát, a meglévőket pedig nemzeti kincsként őrizzék. 
  • Ha nincs fa, akkor legyen napvitorla kifeszítve, 
  • legyenek napernyők, 
  • legyenek paravánok, amik mögött árnyékba lehet húzódni. 
  • Telepítsenek ivókutakat, vagy akár – ezekre sok EU-s pénzt vettek fel az elmúlt években – kisebb szökőkutakat is. 
  • A fák, napernyők és napvitorlák alatt legyenek padok, mint ahogy az árnyékoló paravánok mögött is. 

Van feladat bőven!

A kint tartózkodás időintervallumának teljes átértékelése

Emlékszel még, hogy mi volt a szentencia? 

“11 és 15 óra között ne tartózkodj a napon!”

Aha, hát ez totál átalakult arra, hogy 

reggel 9 és este 6 között ne tartózkodj úgy a napon,

hogy közben nem gondoskodsz magadnak árnyékról, innivalóról, elektrolitokról, közvetlen hűtési lehetőségről és fényvédelemről.

Nem te vagy puding, amikor azt érzed délután 10-kor vagy délután 4 órakor a bevásárlás közben, hogy lerobban a fejed, miközben a buszig vagy az autóig elgyalogolsz, hanem már nem érvényes ez a 11:00-15:00 órai kikötés, mert már 9:00-18:00-ig kell gondolkodni. 

Ebben az időszakban kerüld a napsütötte, szabad, árnyék- és hővédelem nélküli helyeket! Igen, így ahogy látod: reggeltől-estig!

Vízparton, árnyékban hűsölve ki lehet bírni napközben is, de sürgősen át kell szabni a nyitvatartási időket, és bevezetni a mediterrán térségekben elterjedt napközbeni pihenés, a szieszta időszakát (és fogalmát).

Konkrétan életveszély koradélután az aszfalton őgyelegni, akár városnézésről, akár ügyintézésről, vagy bármilyen császkamászkálási szándékról van szó.

Hajnaltól kora reggelig, és kora estétől késő estig érdemes odakinn mozgolódni.

Sajnos ez már az áprilisi melegben is érvényes tud lenni, meg természetesen szeptemberben is.

Kiegészítés: az, aki kitalálta, hogy június végéig van a tanév, miközben szeptember 2-án már kezdenek a gyerekek, az szadista. Nem télen van szükség plusz szünetre, hanem nyáron! 

Térkő és beton helyett fű?

Csodálatos gondolat, de láttad már nyaranta a füves területeket? Sárgán aszottak. 

Azok bírnak valamennyire túlélni, amiket maximum április végén vágtak le utoljára, de azokban meg elszaporodhat ugyebár a parlagfű, amit kötelező irtani…

Alapból a fű nem lesz elég a térkő és beton helyett, hanem helyette inkább cserjés-bokros, mindent is tűrő virágos részekben kell gondolkodni (leander, muskátli(?), levendula(?)), illetve vissza kell állni, amennyire csak lehetséges, a RÉT és a MEZŐ gondolatára az angolkert helyett.

Ha megjelennek a méhek és a pillangók, akkor az jelzi már, hogy jó az irány. 

Mulcsolás, mulcsolás, mulcsolás

Az egyenpázsitok és a nagyüzemi növénytermesztés helyett eljött a ronda, de annál hasznosabb mulcsolás évszázada.

A mulcsolás sokkal egyszerűbb, mint gondolnád: minden zöldhulladékot tarts meg, egy kicsit aszald-szárítsd őket (klíma locsolóvízzel meg is lehet öntözni olykor), hagyd némiképp, de nem teljesen összerothadni, majd hordd a növényekhez és takard be körülöttük ezzel a házi mulccsal a talajt. A lényeg kettős: takarás és táplálás. 

A komposztálás is át fog alakulni ilyen éghajlati viszonyok között, mert annyi nedvesség sem igen van a levegőben, hogy összerothadjanak a különböző, komposztálni kívánt részek és így nem tud humusz képződni belőlük, de félrothadtan csodálatos szolgálatot tesznek talajtakaróként:

  • A mulcs nem engedi elillanni a nedvességet a talajból. A profi mulcsolók egyáltalán nem locsolnak!
  • A csúszómászó kellemetlenkedőket is távol tartja, mert a meztelencsigának például igencsak kellemetlen átvergődnie magát a mulcson.
  • Miközben tovább rothadnak a mulcs-növények, értékes ásványi anyagot juttatnak vissza a talajba. Dupla szolgálatot tesz tehát: táplás és szigetel.

Mulcs bármiből lehet, ami valaha élő növény volt, de vannak, akik állatszőrt is belekevernek, meg vannak, akiknek csak kartonpapírra futja. Minden és bármi jó lehet, ami takar, de az a legjobb, ha tápláló hatású is tud lenni. (De elsődleges, hogy takarjon.) Kivéve KŐ(zúzalék)! Azt felejtsd el!

A fenyőkéreg mulcs jól mutat, de nem annyira hasznos, mint például a lekaszált fűből, levágott ágak felaprításából, kitépkedett gyomok halott testéből álló takarás. 

Vannak, akik a kitépett gyomnövényeket azonnal a paradicsompalánta aljába rendezgetik, mint egy takarót. De ugyanígy a letermett haszonnövények szárát is azonnal oda lehet hajtogatni a következőkben termő növények köré a talajra.

Amit el kell felejteni: a növények körüli, kővel való takarást. Az ugyan gyönyörű tud lenni, de gyilkos.

A mulcsolásba bele lehet szeretni egyébként, mert így az ember minden nap átérzi és átéli, hogy milyen a természet körforgásával együtt létezni. 

Úgy érdemes belekezdeni, hogy a növényi hulladékot többé nem tekinted hulladéknak, hanem mindent mulcs-alapanyagnak tekintesz. Így lesz elég mulcsod, meg lesz megfelelő eredménye is.

(Zöldhulladék elszállítást el is lehet felejteni örökre.)

Természetesen balkonon is működik a mulcsolás: ez esetben akár vastagabb papírkarton darabokkal is érdemes belekezdeni, semmi extra beruházás nem kell hozzá. Rögtön azt fogod tapasztalni, hogy fele annyit kell locsolni, és a növények nem kornyadoznak.

Nagyüzemben is??? Mulcsolás a szántóföldön?

Természetesen. Halott szántóföldeken – és halott földben – döglődik a termés most már évtizedes távlatban. Az Alföld elsivatagosodOTT. Múlt időben. Nem zajlik az elsivatagosodás, hanem ezek már tények, megtörténtek. Az Alföld az a szubtrópusi éghajlati övezet, ahol már kiégtett minden, a talaj pedig méteres övezetben – ahol a haszonnövények felszívnák a tápanyagot – HALOTT.

Ezért tanulnak az agráregyetemeken a fiatalok, hogy ezekre legyen megoldás. Biztos, hogy a mulcsolás – talajtakarás – lehetőségének kiszélesítése lesz egy fontos forgatókönyv a jövőben (a vízgazdálkodás és az öntözéses gazdálkodás újraértelmezése mellett), így érdemes lesz nyitott szemmel járni a következő évek agrártudományi szakdolgozatai környékén. Legalábbis nagyon remélem, hogy érdemes lesz…

Nyaralás átértelmezése

Sokan szeretnek úgy nyaralni, hogy összekötik a víz- vagy tengerparti héderelést némi városnézéssel, és kalandos élményszerzéssel is. Na, a három együtt valószínűleg nem fog már működni:

  • Ha vízparton bulizós idő van, az halálos veszedelmet rejteget városnézés, vagy pl. városban ebédelés – és oda eljutás –, 
  • vagy mondjuk egy kis Balaton körbebiciklizés, ókori látnivalók felfedezésével egybekötött túrázás közben.
  • Ha városnézésre, sportosabb időtöltésre alkalmas, esetleg hűvösebb, felhősebb idő van, ami pl. mediterrán országokban egész nyáron kb. elképzelhetetlen, akkor az van, hogy fel kell ismernünk, hogy adott pillanatban biztosan nem a nyárban vagyunk, hanem mondjuk október végén, így a tengerben lubickolás meg az egész napos napozás esik ki. 
  • Mert a kettő (három) együtt már nem lehet igaz: strandidő és felfedezés/kirándulás egyidejűleg lehetetlen, vagyis életveszélyes.

Már a Balatonon is megfigyelhető, hogy a régi bevált séma, miszerint “Napközben jövünk-megyünk, délután meg strandolunk” elv kudarcot vall, mert csak és kizárólag a parton esik jól lenni, de ott is inkább csak árnyékban. Este meg nincs nyitva semmi a legtöbb parti városban, mert nem arra vannak berendezkedve a szolgáltatók.

A balatoni szezonnak is szét kell húzódnia, ha jót akarnak maguknak a turisztikában érdekeltek: 

  • tavasszal és ősszel rendezvények, fesztiválok, bulik, mindezek a városokra koncentrálva;
  • nyáron viszont csakis vízparti események jöhetnek számításba, meggondolva az éjszakai 32 fokra szervezett koncertek eleve tavaszra-őszre ütemezését is.

Eleve, mivel a nyaralás sokak számára az élményszerés ideje is egyben, és semmiképp nem a pihenésé, ezeket a fogalmi kategóriákat is át kell értelmezni kissé. 

Persze, abban a 10 napban legyen pihenés is, strand is, értelmes látnivalók felfedezése és kaland is! – gondolja az ember, mikor nyaralást tervez.

De nyáron az idő itt felénk, meg mondjuk az Adrián, Görögországban, Bulgáriában csak a strandolásra alkalmas. Más élményekre csakis április és október lehet jó ötlet, vagy éppen a tél kellős közepe. 

Ezek muszáj, hogy átalakuljanak, mert meglehetősen kellemetlen az év legjobban várt 10-14 napját aztán vörösre égéssel meg hőgutával tölteni a sürgősségin. Pláne gyerekkel! Pláne külföldön!

Skandináv országok előrelépnek?

Nyáron hirtelen vonzóvá vált a hűvösbe utazni, de nem minden ország küzd azzal, amivel Magyarország (totál elsivatagosodás réme az Alföldön, és aszály mindenhol), így azt nem mondanám, hogy majd milliók rohamozzák meg Norvégiát meg Svédországot nyaranta, de nyilván értelmes ötletnek tűnik nyár közepén megnézni a fjordokat az Akropolisz helyett.

Utazás a pusztító hőségben

Soha a környékére se menj klimatizálatlan járműnek nyáron! 

Nem vicc, bele lehet halni. Nem biztos, hogy ott azonnal a vonaton vagy buszon, hanem mondjuk 3 nap múlva a strandon, vagy már visszatérve a munkába. 

Hisztizz, reklamálj, vádaskodj, problémázz egész nyugodtan, ha nincs klíma. Csóri alkalmazottak nem tudnak tenni ellene, de te önmagadért tegyél már meg legalább ennyit!

Aztán kerüld el nagy ívben az adott járművet, amíg nincs ebben pozitív változás.

Szoktam látni ilyen hergelő fotókat, hogy autók állnak a dugóban, miközben mindegyikben csak egy-két ember ül, és összeszámolják a képet posztolók, hogy 20-25 autó helyett meglenne egy busz utazóközönsége. 

Ja, csak ki akar a klimatizálatlan és olykor még büdös buszon utazni a saját klimatizált és illatos autója helyett? Csak az, akinek nincs más lehetősége.

Baromira át kell gondolni MINDENT és mindenkinek, mielőtt még arra jutnánk, hogy a bolygót csakis a tömegközlekedés mentheti meg. Tömegközlekdés a repülő is, mégis pokolian ártalmas a bolygóra nézve. 

Legyenek adottak a feltételek, és mindenki a kényelmes és gyors buszokat és vonatokat fogja választani. (Ettől mintha egyre inkább távolodnánk, de hát tudjuk be ezt is magyar sajátosságnak.)

Pszichés terhelés kezelésére való felkészülés és felkészítés

Hőhullámok idején sokkal nagyobb terhelésnek vagyunk kitéve, mint gondolnánk. Vannak, akiket konkrétan dühít az, ha lerobbanni készül a fejük, vagy ha csöpög róluk az izzadság. Jogos is, nem ez az alap állásunk itt, a régi mérsékelt égövön.

  • Át kell állnunk arra, hogy izzadni menő – mert túlélést biztosít –, meg, hogy egy normálisnak induló, hűvös reggel után is lehet délben simán 38 fok.
  • Tudatosítani kell magunkban azt is, hogy a mindennapos, enyhülésért fohászkodás, és a “Majdcsak jobb idő lesz már végre!” imádkozás sem fog eredményre vezetni, maximum csak szeptember közepétől, amikor már látványosan rövidülnek a napok és ezzel egyre több lehetősége lesz az éjszakai időszakban a lehűlésnek, ami aztán kihat a nappalokra, és így tovább.
  • Azt is tudatosítani kell, hogy a záporok érkezése csak ront a helyzeten: 38 fok helyett 36 fok lesz, de az 50%-os páratartalom helyett 80-85%-ra ugrik fel, és ez nem a csodálatos tengerparti fíling, hanem ez a mocsaras-posványos érzés lesz.

Tehát a viharokat felesleges várni, mert lehűlést nem, dögletes párát viszont hozni fognak.

A tudatosság szint kérdésköre kiemelten fontossá válik a hosszan tartó hőséggel kapcsolatban, mert ha nem vagyunk elég tudatosak, akkor kikészülünk a melegtől, és egyéb más, egyébként kisujjból kirázva megoldott terhelések alatt meg összeroppanunk. (Például a közlekedésben.)

Új veszélyek megjelenése és az ellenük való védekezés

A hőgután meg a tartós érrendszeri és idegrendszeri túlterhelésen kívül még az is fenyeget, hogy megjelennek a számunkra ismeretlen rovarok, amik hoznak magukkal számunkra ismeretlen fertőzéseket és betegségeket.

Szúnyoghálók – rovarhálók –, rovarirtó szerek és rovarirtó szerkezetek (lámpák, elektromos kütyük), testre fújható gyógynövényes kencék, amik távol tartják a dögöket, ezek mind-mind kiemelt figyelmet fognak kapni a jövőben, mert ez is a túlélés záloga.

Bár nagyon szeretnek egyesek villogni azzal, hogy nálunk az ivóvíz minősége csodálatos, hát nem az.

Ideje átállni a tisztított vízre (pl. fordított ozmózisos módszerrel tisztított víz), mert csak egyszer jelenjen meg valami újfajta vacak a csapvízben, utána már sokaknak késő lesz gondolkodni…

Ráadásul a tisztított vízzel elkerülheted a palackvisszaváltás-mizéria java részét is.

A nyílt vizek újfajta élősködőkkel való fenyegetettségével való foglalkozás a szakemberek feladata, de csodálkoznék, ha lenne olyan vízügyi szakember, aki most bátran legyintene, hogy “Á, dehogy lesz itt ezzel baj!” 

Most akkor hideget vagy meleget érdemes inni?

Van az a meleg, amikor meleg italt érdemes kortyolgatni. Például a szaharában, amikor estére fordulva már kezd lehűlni a levegő majdnem nulla fok köré. Meg alig van páratartalom napközben…

De itt, ahol viszonylag magas a páratartalom, tehát izzadni is hiába izzadsz, akkor is túlhevülsz, itt nem biztos, hogy a beduinok szokásait kell követni. Ráadásul nem születtél beduinnak, így a génkészleted sem arra az éghajlatra van beállva. Nekünk itt valószínűleg fel kell fedeznünk a magunk számára kellemes és hasznos megoldásokat a puszta majmolás helyett.

Egyébként igyál azt, ami jól esik, megfelelő elektrolit bevitelt biztosítva, de egy külön ötlet: próbáld ki a jégkását a nagyon melegben!

A jégkása zúzott jég némi ízesítéssel, mondjuk szörppel felütve.

A pohárban a jégkása nagyon lassan olvad fel, így kb. fél litert akár két órán keresztül is tudsz apró kortyokban iszogatni. (Én egyébként utálom a hideg italokat, de a jégkását szeretem, az valahogy más kategória.)

Ha pl. italba jeget dobsz, az a 40 fokban kettő kerek perc alatt elolvad. A jégkását viszont még a napon is tarthatod, rendkívül sokáig bírja. 

Rita strand-rutinja 40 fokban, jégkásával

Balatonon élve a strandos rutinom úgy néz ki, hogy lemegyek a partra, mindenki az árnyékban, Rita egyedül a napon… (rajtam mindig van napszemüveg és kalap is, a vízben is).
Lecuccolok, elballagok jégkásáért, és ahogy fokozatosan olvad fel az alján, azt kortyolgatom. Elmegyek fürödni, napozok, megint fürdök, és a jégkásám még mindig kitart. Egy délutánra elvagyok egy fél literes jégkásával. Egész napra kellhet kettő is 😀.

Jégkása nélkül én sem bírom 5 percnél tovább akkor sem, ha 5 percenként hideg zuhanyt csapatok. 

Nem tudom mi a hatásmechanizmusa a jégkásának, nem is érdekel különösebben, a lényeg, hogy működik. Próbáld ki! 

Jobb a fagyinál, jobb a hűtött italnál, mindennél jobb a jégkása a hőhullámos napokon.

Lehet venni jégkása készítő gépet is, egyszerűen zseniális. (Tescos, csak cukrot tartalmazó szörppel szoktuk készíteni, mikor milyen ízt kívánunk meg. Nincs az a brutál színe, mint a strandon vásároltnak, de nem is hiányzik a szín. 😀)

Hát hirtelen ennyi. Te mit tennél még hozzá?

Ha minden tipp teljesül, könnyedén ki lehet bírni a fél évre nyúlt, pusztító nyarakat is.

De a lényeg az, hogy a tippek egymás mellé/mögé rendezgetése még kevés. 

Teljes stratégiaváltásra van szükség, mert az éghajlatunk megváltozott. (Ez nincs mindenhol így, mi pont így jártunk.)

Nemcsak kibírnunk kell a nyarakat, hanem el kell fogadnunk, hogy most már ez az életünk része, hogy így, okosan kell élnünk, mert a természet kegyeltjei voltunk eddig, de most vélhetően már nem leszünk azok. (Cserében nem lesznek irtózatosan hideg teleink sem.)

Kitartást a pusztító nyarakban, de inkább sok okosságot kívánok! 

Okosnak lenni menő! 🙂

Vidi Rita