Bátorságpróba kínos helyzetekben

Ha már az Ego-Kung Fu-nál tartottunk, szeretnék egy szórakoztató sztorival hozzájárulni a készülő edzések színvonalához. 🙂

Dunaújvárosba jártam főiskolára. Hogy ennek mi a jelentősége a diplomaszerzésen kívül, azt csak azok tudják, akik a Miskolci Egyetemen vagy annak valamelyik kihelyezett tagozatán végeztek. Ezeken a helyeken ugyanis „különleges” képzés folyt, nemcsak a tanárok tanították a diákokat, hanem a diákok is egymást, méghozzá a felsőbb évesek az elsősöket, ráadásul szervezett formában, úgymond diákhagyományok keretében. Ez a diák-tanít-diákot képzés, amit „balekoktatásnak” hívtak, nem hagyományos elméleti oktatás volt, hanem kőkemény gyakorlat, mégpedig az ÉLET-ről. Arról, hogy hogyan álld meg a helyedet szorongások nélkül kínos helyzetekben (amelyek minden bizonnyal előfordulnak mindenki életében), és hogyan képviseld hatásosan az érdekeidet a „jóakaróiddal” szemben is. Tették ezt olyan indokokkal, hogy ha például valamelyik tanár beír neked egy rosszabb jegyet, mint amit megérdemelnél, akkor igenis, merj hozzá odamenni, és magyarázatot vagy újraellenőrzést kérni!
Merem állítani, hogy a balekoktatásokon tanult „módszereknek” köszönhetem a bátorságom és az önmagamért kiállásom jó részét. 🙂

Emlékszel még arra a mesére, amikor a király azt kéri a furfangos eszű lánytól, hogy menjen is hozzá, meg ne is, öltözzön is fel meg ne is, vigyen is ajándékot, meg ne is? És emlékszel arra is, hogy a lány hogyan teljesíti a király óhaját? No, a balekoktatások is valami hasonlóról szóltak, egy kicsit kreatívabb formában.

Nekem például az volt az egyik bátorságpróba feladatom, hogy egyik alkalommal pizsamában táncoljak egy órát a menzabulin. Ez még nem is számított olyan nagy horderejűnek, hiszen ott csak főiskolások mulattak, és mindannyian tisztában voltak vele, hogy miért vagyok éjjeli felszerelésben. Mert ezt a pizsamás feladatot úgy is ki szokták adni a felsőbb évesek az elsősöknek, hogy a szupermarketben kell pizsamában vásárolni. Bár, ha belegondolok, a főiskola környéki üzletek szintén hozzá voltak már edződve az ilyen furcsaságokhoz…

Visszakanyarodva a feladatomhoz, és a végrehajtásához, előtte ugye, mint aki még nem tette magát bolonddá sehol, igencsak szorongtam. Mert ugye máshol egy ilyen helyzetben lehet hogy visznek a zártosztályra… 🙂 De aztán, látva mások kreatív megoldásait, mentő ötletem támadt. Ha már egyszer lúd, legyen kövér. Volt egy klassz kockás turkálós flanelpizsamám, ami kellően bő volt arra, hogy alávegyem a bulis ruhámat, hogy szükség esetén meg tudjak a pizsamától szabadulni. Ennél alkalmasabb pizsamát keresve sem találhattam volna, azt vettem fel. Valamint befontam a hajamat két oldalra copfba, kifestettem magamat (hogy ne ismerjenek meg) és két oldalra rúzzsal szívecskét rajzoltam az arcomra…

Nagyon sajnálom, hogy nincs fotóm a produkciómról, és a reakciókról. 🙂 Az egy óra kötelező pizsamás bulizásból kb. 10 perc lett, mert több felsőbb évesnek is annyira tetszett, hogy ott rögtön aláírták az igazolásomat, hogy végrehajtottam a feladatot.

Tehát, ha az élet számodra kínos feladat elé állít, ne vedd úgy, hogy azt feltétlenül olyan formában kell végrehajtanod, ahogyan előtte elképzelted. Keress új utakat, új módszereket, esetleg próbálj meg kibújni alóla!

Neked volt részed hasonló, szervezett „gátlásoldásban”?

Bátorságot kívánok nektek,

Szeretettel,

Szalkai Titi

www.lelkirendrakas.hu