Már napok, ha nem hetek óta gondolkodok azon, hogyan, milyen oldalról kapcsolódjak 2010-ben a Hősnőknek írt cikkeimen keresztül a kreativitás/termékenység témájához, amely Manita szerint idén különös jelentőséggel bír: mint tudjuk, 2010 a női kreativitás éve lesz. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy megengedem magamnak, hogy belecsipegessek abba a hatalmas témába, amit a női egészség, a termékenység és az anyaság kínál.
Te és az Ezerkarú Kuan-Jin, a Nagyboldogasszony kínai megfelelője
Hosszasan lehetne ragozni, mennyiféle szerepnek kell eleget tenned, milyen sokféle elvárásnak kell megfelelned, ha ebben a korban nőnek születtél. Környezeted elvárja tőled, hogy kislányként kedves, jólelkű, engedelmes, gyengéd, gondoskodó légy, aztán fiatal nőként ösztönösen beletanulj a szexbe és egyszeribe Femme Fatal-lá változz, természetesen intelligens, tűsarkú cipős változatban, majd kiismerd a főzés és a háztartás csínját-bínját, gyereket szülj, megőrizd vénuszi vonzerődet és érvényesülj közben, mint egy férfi, lenyűgöző szakmai előmenetellel. Ha a sokrétű elvárás alatt nem omlanál össze, ott vannak még a civilizációs ártalmak okozta népbetegségek is (stressz, magas vérnyomás, szív-és emésztőrendszeri betegségek, candidiázis, elhízás, ízületi gyulladások, rák), amelyek csapdáját nem ártana kikerülnöd. Sőt családanyaként már nem csak saját tested bárkáját, hanem az egész családot kell az egészség irányába navigálnod.
Ha már szóba került egy kínai istennő, elárulom, hogy a taoista szemlélet szerint a nők belsőleg jangok (férfiasak, erősek és kemények), kívül pedig jinek (nőiesek, gyengék és puhák), vagyis épp fordítva, mint a férfiak, akik belül jinek és kívül jangok. A nők gyakran megfeledkeznek belső erejükről, és a férfiakat próbálják utánozni. Ez azonban meggyengíti a női testet és kibillenti a nőt az egyensúlyából. Számos fittness- és egészségmegőrző rendszert férfiak találtak ki, férfiaknak, noha a nők másként élnek meg dolgokat, másként reagálnak, másként fogadnak gyakorlatokat és bánnak bizonyos technikákkal, mint a férfiak.
Mi betegíti meg a nőket?
A női betegségek egyik gyökere az áldozatszerep. Ha mi, nők a külvilágból szerzünk önbecsülést, ha a környezetünktől várunk megerősítést, ha mindenkinek meg akarunk felelni, és közben figyelmen kívül hagyjuk az érzéseinket és meggyőződéseinket, megteremtjük a legjobb feltételeket ahhoz, hogy hosszabb távon meg is betegedjünk. Egy egyszerű példa: belemegyünk egy kapcsolatba, mert félünk az egyedülléttől és talán még akkor is kapaszkodunk ebbe a kapcsolatba, ha attól nem egészségesebbek és boldogabbak, hanem betegebbek és boldogtalanabbak leszünk.
Valódi gyógyulás, értelmező gyógyítás
A holisztikus gyógyítás az egész embert figyelembe veszi a test, lélek és szellem szintjén. A betegséget a lélek üzeneteként és a test természetes, egyensúlyt helyreállító folyamataként értelmezi. Minden ember, minden életút egyedi és megismételhetetlen. Mindenkinek vannak lehetőségei, adottságai és ugyanúgy korlátai, tanulási feladatai is. Ha egy nő adottságai és lehetőségei keretében igyekszik megoldani tanulási feladatait, akkor a sorsnak nem kell testi szinten megjelenítenie az aktuális témát. Ez nagyon sok szenvedést takarít meg, egyszerűbbé teszi az életet, és főként ahhoz vezet, hogy a nő élvezze az életet, ami környezete, családja számára is a legjobb megoldás.
A valódi megelőzés mindig tőlünk indul, és azt jelenti, hogy meghajlunk, mielőtt a sors meghajlít bennünket. Arról van szó tehát, hogy elébe kell menni a sorsnak és megtenni önként, vonakodás nélkül, amit tőlünk kíván.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
A „hivatalos orvoslás”
A tudományos kutatások és az orvoslás férfielvű, aktív, hatékonyságra és tünetek megszüntetésére törekvő hivatás: leginkább vág, műt, mér, beavatkozik. Mindeközben a diagnózis felállításakor statisztikai alapú normálértékekhez viszonyít, pedig a normalitás, mint tudjuk, eléggé relatív (nem normális értékekkel is jól érezhetjük magunkat) és korról korra változik (gondolj csak az anyatejes táplálás és a tápszerezés egymást időben és térben is váltó, gyógyszeripar által is szponzorált, egyedül üdvözítőnek kikiáltott kampányaira). Ehhez még hozzáadódik az, hogy a diagnózis olykor téves, vagy a téged kezelő orvosok nem értenek egyet. Nem akarlak nagyon kiábrándítani, vagy megijeszteni, csak elgondolkodtatni, ezért egyszerűbb eseteket említek, saját vagy közeli ismeretségi körömből, és ezek egyike se sürgősségi ellátásra vonatkozik. Egyik kolléganőm nemrég egy hetet töltött kórházban vékonybél-gyulladással. Kijött a kórházból, állítólag gyógyultan, majd 3 napra rá visszakerült heves görcsökkel, mire kisült, hogy egy vesekő távozott a szervezetéből! Ha ismerte volna testét, a hajlamait és elég öntudatos, magáért felelősséget vállaló leányzó lett volna, talán ő maga kizárja a vékonybél-gyulladás eshetőségét, de nem így történt, így egy hetet feleslegesen kórházban tölthetett.
De elmesélhetem a magam kálváriáját is a méhszájsebbel, amely jóval ártalmatlanabb történet volt. 9 hónappal a fiam születése után elmentem egy nőgyógyászhoz, mert úgy éreztem, hogy valami nincs rendben a méhemmel. Akkor még szoptattam, nem jött meg a menzeszem. Úgy éreztem, vagy teherbe estem, vagy begyulladt a méhem. A nőgyógyász megnyugtatott, hogy csak várjam ki a szoptatás végét, mivel a szoptatás is megváltozott hormonális állapot és így bármilyen folyás, meg tünet előfordulhat. Bizonyára nincs semmi bajom, mondta, miután manuálisan megvizsgált. Rá félévre szintén nőgyógyászhoz mentem, egy másik orvoshoz, mivel közben megfogant egy újabb gyermekem. Az még hagyján, hogy a színes bőrű doki sápadtnak talált és felírt nekem annyi vasat, amitől heves hasmenésem lett, míg a szedését abba nem hagytam, de azt is mondta, hogy „méhszájsebe van…eddig, nem mondták?” Na, erre utánanéztem a neten, mi az a méhszájseb és mit mond a méhszájseb kezeléséről a hivatalos orvoslás, de már csak azért sem tettem semmit, mert áldott állapotban voltam, és véletlenül sem akartam ártani a magzatomnak. Ennek ellenére nem feledkeztem el a dologról egészen. Miután megszületett a kisbabám és fél évre rá aktuális lett egy újabb nőgyógyászati kontroll, felhívtam a hármas számú orvos figyelmét rá, aki engem vizsgált, hogy „nekem méhszájsebem van”, nézze meg, hogy áll a helyzet. Az orvos semmit sem látott, teljesen egészségesnek talált.
Hősnő vagy statiszta?
Nem azt mondom, hogy soha, semmilyen körülmények között ne tartsd be az orvos utasításait, vagy baleset esetén ne a mentőket hívd, de szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a te tested-lelked, és normális testi folyamataid ügyében elsősorban te vagy az illetékes! Ne hárítsd a felelősséget másra, még akkor se, ha az illető fehér köpenyt visel és szívesen átvenné az irányítást a kezedből. Az információ nálad van, a doktor is téged kérdez ki. Kövesd inkább a belső vezérlésed! Te vagy a főszereplő az élet színpadán! Ugye nem válsz orvosi eljárások statisztájává?
Gondolkozz egészségesen, próbáld megfejteni a betegség üzenetét és támogasd a tested a gyógyulásban – elsősorban – természetes készítményekkel.
Nyugodtan kikérdezheted a kezelő orvost alternatív kezelési módszerekről, érthetetlen latin kifejezések jelentéséről, sőt megkérdezhetsz más orvosokat is. Dolgozhatsz közben mindenféle alternatív természetgyógyászati módszerrel, ami a tested természetes gyógyító képességét erősíti és sokféle terápiával, ami a lelki ok megszüntetését, a tünet megértését célozza. A lényeg, hogy tudd, az egészséged, a gyógyulásod, a választás a te kezedben van! Tudnod, hinned, érezned kell, hogy mindenre van megoldás a te hatáskörödön belül.
Szendi Gábor honlapján olvastam egy cikket nemrég az orvoslásról. Eszerint az USA-ban az orvoslást tartják a harmadik vezető halál-oknak. Az új germán medicina követői is említik, hogy nem a betegségbe halnak bele az emberek, hanem a diagnózisba, amikor az orvos közli velük, kijelentő módban, kategorikusan, mi bajuk van és mennyi idejük van hátra. Mi ez, ha nem programozás? A nagymamám 75 éves volt, amikor egy anyajegy a talpán elrákosodott. A kezelő orvos, aki osztálytársam volt az általánosban, elmondta nekem, hogy ha nem volna ilyen idős, tőből amputálnák a lábát, hogy mentsék az életét, de a 75 évesek életéért már nem küzdenek annyira, így csak a talpát műtik. A nagymamám sosem ejtette ki száján a „rák” szót, ő mindig elváltozásról beszélt. Ha azt mondják neki, rákos, állítom, heteken belül belehal, hiszen a rák számára egy volt a halálos betegséggel. Így viszont eléldegélt még két lábbal további 8 boldog évet. Ne feledd, nemcsak az orvos tud programozni, hanem te is tudsz!
Az egészség soha nem áll be automatikusan. Az egészség ápolásához és megőrzéséhez szükség van a mindennapos apró lépésekre, a belső egyensúlyra, a lelki kiegyensúlyozottságra és harmóniára, arra, hogy a hétköznapokban helyesen döntsünk tevékenységeinket és táplálkozásunkat illetően. A soron következő cikkekben sorra veszem, mik lehetnek ezek az apró lépések táplálkozás, testmozgás, imaginációs gyakorlatok, pozitív megerősítések, életmód körében, és ha kérdésed van, abban is segítek, hogyan értelmezd a betegségek üzenetét.
Addig is, szeretném, ha némi egészséges kétkedést vinnél minden tuti módszerbe, amit ajánlanak neked és figyelni kezdenéd magad, neked mi, hogyan válik be.
Ja, és várok minden orvosi csodáról szóló személyes beszámolót!
13 thoughts on “Asszonyok ideje 2010-ben”
Comments are closed.
Hasonlóakat vallok én is a testünkben lezajló folyamatokról. Öt éve született meg nagy fiam, két év kemény küzdelem után. Azóta megértettem, ezen harc okát. Történetesen mielőtt a férjemmel életre szóló szövetségre léptem volna, egy olyan kapcsolatba kapaszkodtam, amelyről tudtam, nem fog örökké tartani. Mivel minden tekintetben a természetesség híve vagyok, nem mérgeztem (és ma sem) magam fogamzásgátló tablettával, aminek egyenes következménye, az állandó aggodalom, hogy nehogy egy olyan férfitól szülessen babácskám, akit nem szeretnék gyermekeim apjának. Röviden, olyan jól sikerült programoznom a testemet egy nem várt terhesség ellen, hogy létrehozott a testem egy jóindulatú daganatot. A miómát egy évig senki nem vette észre, végül egy nagy tudású orvossal kerültem kapcsolatba, aki azt mondta, ilyet a 30 éves praxisa alatt nem látott. A mióma úgy helyezkedett el, mint egy spirál, semmiképpen nem eshettem volna teherbe. Még sokáig tudnék mesélni, hogy aztán Zalán fiam 3,5 kilósan farral, hogyan látta meg a napvilágot, mert nekem az is természetes volt, hogy át akarom élni a szülés élményét, hisz én irányítom a testemet. Én választottam a négy év folyamatos szoptatást is a maga gyönyörű ám küzdelmes, fárasztó egységével együtt…mert igen, tudjuk irányítani, programozni testünket, csak észre kell venni az apró jeleket. Legyünk tudatosak, ebben is.:)
Nagyon megérintet a téma!
HOZZÁSZÓLNÉK!!!
42 éves hat gyerekes nőci vagyok!
Rengeteg véleményem lenne a témáról, de most csak az orvosi részére fókuszálok!
1997-ben (3 gyermek után) méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam! A döntés: méh és petefészek eltávolítás. (jegyzem a petefészek egészséges volt!)
Az orvosom azzal indokolta a döntését a fődoki felé, hogy a biztonság kedvéért, mivel még az is megkérdőjelezte a döntést!
Sőt, ez a főbácsi, megláthatott rajtam valamit, mert feltette a nagy kérdést: Maga akar még gyereket ugye? Mindezt csak úgy, ránézésre kérdezte meg!
Az orvosom, aki mellesleg 11 éve volt a nőgyógyászom persze hajthatatlan volt a kérdésben. Bár imádtam, ezek után természetesen váltottam. Nem hitt bennem, s ez nekem elég volt!
Egy másik kórházban egy emberként álltak mellém, és egy kisebb műtéttel megúsztam a dolgot!
Olyannyira nekem volt igazam, hogy azóta a megmentett méhemben három újabb élet fogant és fejlődött, és született egészségesen a világra!
Utána született meg a negyedik gyermekem (ő is fiú)!
A rákszűrési leleteim pedig jobbak mint valaha!
2001-ben sikerült egy mellrákkal gazdagodnom.
sokat írhatnék a kálváriáimról, téves diagnózisokról, és arról, a saját állhatatosságomnak köszönhetem az életemet.
A további két gyermekemet is a makacsságomnak és önmagamban való hitemnek köszönhetem!
A daganatokat?
Behívtam az életembe (a gondolatnak teremtő ereje van!)Hosszú történet, szívesen elmesélem! de most megyek tovább!
Jelenleg blogot írok (gabi67.b13.hu), Szerepeltem az ELLE magazinban, az RTL Klubban, Elindítottam egy klubot Gyógyuljunk+ néven! Mindeközben próbálkozom a magánéletemet rendbe tenni, no nem sok sikerrel!
Keresem az utamat; talán már megtaláltam, már csak az akadályokat, gátló tényezőket kell elhárítanom!
A klub neve? A + jel jelentheti az igekötőt= meg (felhívás valamire) vagy jelentheti plusz= gyógyuljunk és még tegyünk valamit!
Köszönöm ezt a cikket, megerősít, igazol!
Gabi
igen, én biztos vagyok benne, ha az egységet mindenki megtalálja önmagában…akkor úgy és olyan dolgokat teremthet amire az orvostudomány azt mondja…”ez lehetetlen” vagy azt,hogy „ez egy csoda…örüljön, hogy magával megtörtént”
Mindenkinek szívből kívánom, hogy találja meg ezt az EGYSÉGET magában (azt a hitet, öntudatot értem alatta, amelyben senki rossz hangulata, negatív megnyilvánulásai nem befolyásolhatják a mi magunkról felállított kerek egész, egészséges képet ! ) 🙂
Kedves Gabi!
Szívből örülök, hogy megismerhetlek, mégha egyelőre itt a neten keresztül is! Nagyon erős asszony vagy! Milyen jó, hogy nem hagytad kivágni egyik legértékesebb szerved sem, hanem tanulásra, fejlődésre használtad ezeket a megpróbáltatásokat (is).Most pedig lassan, ha jól számolom az életközepi kérdések megválaszolásához érsz:-)
Bízom benne, hogy tudjuk egymást erősíteni, segíteni az öngyógyítás frontján is, itt a hősnőkön is, meg majd máshol is, és folyt. köv.:-)
Andrea!
A történeted fantasztikus! Testünk hihetetlen intelligenciájáról vall és arról, hogy a betegségeknek „haszna” is van, védekezésre is szolgálnak, és ahhoz, hogy megszabadulhassuk tőlük, meg kell tanulnunk más módon elérni ezt a „hozadékot”, védelmet.
Ildi, nagyon jó ez a cikk, tanultam belőle.
Gabi, erős vagy, tarts ki. Olvastam a blogodat. Néha nyavalygok, hogy itt fáj-ott fáj, miért vannak dolgok így vagy úgy, de ilyen sorokat olvasva rájövök, hogy befoghatom.
Észrevettétek már, hogy az anyák ritkán betegek?
Sokkal ritkábban mint a család többi tagja. Ha el is kapnak valami betegséget, az viszonylag hamar gyógyul. Különösen amíg kisgyerek van mellettük. Hiszen ott van a tudatalatti program, hogy a gyermeknek szüksége van rám.
Jó és tartós egészséget,erőt kívánok minden édesanyának!
Vera,
Nem kell befogni:-)kicsi dolgok is fájhatnak nagyon. Viszont meg kell tanulnunk hálásnak lenni mindazért a jóért, amiben részünk van és meglátni a fejlődési lehetőséget minden kihívás mögött. Tanulnunk kell, ez a dolgunk:-)
Sziasztok!
Én kb. 6 éve próbálok meg tudatosan élni. Ebbe belefér a sok okos könyv, internetes oldal olvasása, az abból leszűrt okosságok alkalmazása saját kis életemre:) Így, ezekkel jutottam el oda, hogy ki mertem és akartam mondani, ami már mindenki előtt világos volt: a házasságunk akkor, abban az állapotban, az akkori eszünkkel menthetetlen volt. Elváltunk és merem állítani, azóta sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, de nem csak én, hanem a gyerekeim és a volt férjem is! És nem vagyunk soha betegek!!!!!! Mert én ezt programozom, magamnak és a gyerekeknek is, többször hangosan is kimondva: „Mi nem leszünk betegek, mert így döntöttünk!” És működik!!!! Ezért aztán a nagy H1N1 mizéria kapcsán is megkaptam már, hogy felelőtlen szülő vagyok, mert nem oltattam be magunkat, de én hiszem, hogy az lesz beteg, aki ezt bevonzza és nem abban hisz, hogy EGÉSZséges:)
Igen, Zita, az anyák nem engedhetik meg maguknak, hogy összeomoljanak:-)a gyerekeket el kell látni…aztán látva a mosolyukat, meg is gyógyulunk, erőre kapunk:-)
Mérienn,
12 éves voltam mikor elváltak a szüleim. A biztonság, anyagi biztonság odalett, mégis nagy megkönnyebbülés volt számomra. Az egész osztálynak feltűnt a suliban, mennyire kinyíltam:-)
Mi sem oltatunk, sőt nem is sok gyógyszert adunk a gyerekeknek, ha megbetegszenek. Bár őszinte leszek, én néha megingok, aggódok értük, legszívesebben beadnék valamit, hogy ne legyenek lázasak se. Pedig lassan, négy gyerek édesanyjaként elhihetném már, hogy meg tudom gyógyítani őket (ha ők is úgy akarják)
Kifejezni nem tudom mennyire örülök, hogy rátok találtam.Azt gondoltam már, hogy ilyen hozzáállással nem fogok soha találkozni.Környezetem berögzült segítség kiabáló. Orvost mert meghalok….! Pánik betegségnek mondanám. Bízzunk saját testünkben,próbálom felvilágosítani,egy sejtből épültünk fel és a sok kis sejtecskéink pihenés nélkül folyamatosan összedolgoznak értünk.Mi mit teszünk? Lefolytjuk őket gyógyszerekkel. Én egy 32 éves nő vagyok, komolyabb betegségeim nem voltak, soha nem kerültem ágyba,egy influenza sem döntött le. Kb. 1 hónapja 37,5 fok lázzal 3 napon át úgy végeztem napi teendőimet mind mindennap. Nem szedtem lázcsillapító gyógyszereket. Kedvesem őnkínzásként fogta fel, nagyon féltett. Megnyugtattam: szervezetem, testem tudja mi a teendő. Bízok magamban és tudom hogy csodálatos a felépítésünk. Imádom a természet kincseit(tea, gyümölcs) és folyamatosan felfedezem mi az amit igényel szervezetem, mire van szüksége az adott pillanatban. Nyitott vagyok és valamilyen módon mindig akkor olvasok egy olyan cikket amiben választ találok kérdéseimre. Mire is van szükségem most? A test jelez csak érzékelni kell. A napokban volt, hogy munkahelyemen összefutottam egy apukával akinek fia 2 éves és ő omega3 kapszulát vett neki. Gondolkodás nélkül letámadtam őt. Nem értek egyet ezekkel a mű vitaminforrásokkal és főleg nem egy 2 éves egészséges gyereknek. Megkértem őt hogy próbáljon utána nézni, és megérdeklődni, hogy mi a természetes Omega3 forrás . Jaj és a legfontosabb, hogy aszkorbinsav is volt az összetevők közt.Nektek mi a véleményetek?
Szia kedves Sárika!
Jó neked, hogy ilyen ösztönös, természetes, egészséges nő vagy :-)De nem vagyunk egyformák…még akkor sem, ha alapvetően ugyanabba az irányba tartunk, úton „hazafelé”, a lényünk középpontja felé. Különböző utakon, különböző időpontokban juthatunk felismerésekre. Ami az egyiknek világrengető felismerés, a másiknak kézenfekvő, vagy idejétmúlt is lehet. Nagyon helyes, hogy arra figyelmezteted a környezeted, hogy természetes úton nyerje ki a számára szükséges vitaminokat, nyomelemeket, ne pedig szintetikus vitaminokból…de azért ugye hagysz nekik teret a szabad választáshoz, a saját felismeréseikhez?