Kétféle lustaság van..

Kétféle lustaság van: vízszintes, és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben, abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit, lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk különösebb fáradtság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatoz, rögtön, akkor abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”