Mit lehet tenni ha a gyerek nem tanul?

Nagyon sok (főleg fiús) szülőtől hallom itt Görögországban, hogy a gyerek nem akar egyszerűen tanulni. Ez egy óriási gondot jelent a szülőknek, hisz a 90%-k úgy oldja meg a dolgot, hogy anya vagy apa a gyerekkel tanul és erőszakkal a fejébe próbálja tömni a dolgokat. Ezek alatt az órák alatt, elkerülhetetlenek az összecsapások, veszekedések, mert a szülő előbb utóbb elveszti a türelmét, nagyon sokszor abba a hibába esik, megfeledkezik arról, milyen is volt annak idején gyereknek lenni. Nagyon sokszor az is a probléma, a szülő jó tanuló volt és ambiciózus, így nem tudja felfogni, nem tudja elfogadni, miért van az, hogy csemetéje őneki pont az ellentéte. Nem tudom otthon milyen az ilyen „makacs” gyerekek aránya, azt sem igazán tudom, az otthoni szakemberek mit tanácsolnak ilyenkor. De leírom, nekünk itt Görögországban mit tanácsolnak a „pszichológusok” és egyéb tanulási gondokkal foglalkozó szakemberek, hátha másnak is hasznos lesz.

1. Nem szabad a gyereket negatív jelzőkkel illetni, mint pl. lusta, keményfejű, dög, stb..Igaziból nem lehet tudni a gyereket mi vezeti oda, hogy ellenálljon a tanulási folyamatnak. Minden gyereknél az okok mások lehetnek, így ha szidjuk, vagy ellátjuk negatív jelzőkkel, még jobban begubózik és még erősebben ellenáll majd a tanácsainknak, ráadásul elrontjuk alaposan a kapcsolatunkat is vele.

2. A türelmünket ha elveszítjük egy adott ponton, megint csak nem szabad neki esnünk azzal, hogy pl. „micsoda hülyeség ez amit ide leírtál? Hát semmire nem fogod vinni az életben, ha így haladsz! Nem tudsz egy kicsit odafigyelni?” Mindenki aki volt már ebben a helyzetben a gyerekével tudja, hogy nagyon nagy türelmet igényel  hogy ne csattanjunk fel, de nem szabad, mert ugyanaz fog történni, mint az első pontban leírtaknál. Ehelyett inkább valahogy úgy kell megfogalmaznunk a  mondanivalónkat, hogy pl. „nem baj fiam, most ez nem lett olyan jó, de biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi próbálkozásod több eredménnyel fog járni”.

3. Minden pozitív próbálkozást díjazni kell, még akkor is ha az csak 5 percig tartott. A változást csak nagyon lassan lehet elérni, ezért nem szabad siettetni és föltétlenül meg kell dicsérni a gyereket, ha látjuk a jó szándékot.

4. Még abban az esetben is, ha rossz eredményeket hoz haza, de tanult, ugyanúgy kell eljárnunk mint az előbbi pontban. El kell magyaráznunk neki, hogy tudjuk, hogy próbálkozott és biztosak vagyunk benne, hogy az eredményei is egyre jobbak lesznek. Ugyanakkor az érzelmeire is tekintettel kell lennünk, jó, ha elmondjuk neki, hogy tudjuk azt, milyen rosszul érzi magát, mert tanult ugyan, de mégis rossz jegyet hozott haza. Ezzel feloldjuk kissé a feszültséget és rossz érzést ami a gyerekben van, valamint a hiábavalóság érzését amit a tanulással kapcsolatban érezhet és bátorítjuk arra, hogy folytassa a jól elkezdett munkát.

5. Minden megjegyzésünket pozitívan kell indítani. Ha azt akarjuk neki mondani, hogy nem tanult eleget, akkor először jobb ha kiemeljük a természetének a  pozitív vonásait és utána megjegyezzük, hogy egy ilyen „okos, stb..” gyereknek bizonyosan jobban fog majd legközelebb sikerülni a tanulás.

6. Igaziból nagyon rugalmasnak kell lennünk, mert ha a fenti módszerekkel nem látunk javulást, akkor nekünk kell valami olyat kitalálni, ami a gyerekünket ismerve, bizonyosan egy idő után eredményeket hoz. Senki nálunk jobban nem ismeri a saját gyermekünket, így bizonyosan tudjuk mi az, amivel valamilyen szinten hatást lehet nála elérni.

7. Ha pedig végül semmiképpen nem tudjuk rávenni a gyereket a tanulásra, akkor nem marad más hátra, mint felkeresni egy szakembert és vele együtt dolgozni ki olyan metódusokat, melyek alkalmazásával a gyerek a tanulás terén javulást fog felmutatni.

Hát, aki már próbálta a fentieket alkalmazni, az tudja, hogy rengeteg türelemre van szükség! Türelemre és harcra fel hát!