Frozen shoulder

Orvoshoz menni utááááálok, sajnos nem lehet elkerülni és nem is szabad, mert ha csak halogatunk halogatunk, a dolgok csak komolyabbra váltanak. Aki régóta olvassa a blogom, abból az időből, amikor még kimondottan ego blog volt, az ismer:) Tudja, hogy az Athéni éveim után most egy kis faluban lakom, közel egy városkához, amely csak nekünk városka, mert Magyarországi viszonylatban egy község, hisz télen alig 3.000-n lakják. A mi falunkban 300 körül laknak, igaz, az idén két család is elköltözött, másfelé keresvén a szerencséjüket. Amit ebből ki akarok kerekíteni, az, hogy ha orvosra van szükség, hát bajban vagyunk.

A kisebb településeket általában egy egészségügyi központ látja el, ahol fiatal gyakorló orvosok vannak általában ügyeletben és van egy állandó patológus. Magánorvosokból kicsit több a választék, de nem túl nagy. A mi településeinkre jut pár patológus, aki háziorvosként működik, van kardiológus a közelben és egyéb orvos csak messzebb, nagyobb településeken, mint a 40 km-re lévő Istiéa. Ide kellett nekem ortopédorvoshoz mennem. Írtam régen arról is, hogy a magyar TB-nek megfelelő szerven kívül van még jópár, államinak megfelelő biztosító, külön volt eddig az orvosoknak, mérnököknek, ügyvédeknek, katonaságnak, bankosoknak, rendőröknek (most összevontak párat, leürítettek párat, stb.. mint Mo-n). Ezeknél nagyjából úgy megy a dolog, hogy vagy olyan orvoshoz mész, aki szerződésben áll az illető biztosítóval és akkor az orvost a biztosító fizeti alapáron és te csak a különbözetet fizeted, vagy elmész egy bármilyen magánorvoshoz és kifizeted, aztán elmész a biztosító központjához, egy napot sorban állsz és felveszed a pénzt amit egy „vizitre” fizetnek. Mivel ilyen Isten háta mögötti helyeken nincsen olyan orvos aki a férjem vagy az én biztosítómmal szerződésben lenne, ezért mindig utáljuk, hogy először ki kell mindent fizetnünk,  majd megint egy jó nagy utat kell megtennünk, én Chalkidáig (75 km), férjem Athénig (175 km), hogy a pénzt felvegyük (sokszor meg sem éri..). Én nem is kapom meg rögtön, igaz, megúszom a sorbaállást, mert beadom a Chalkida-i irodába és utána számlámra küldik egy hónapon belül. Megnehezítik az ember dolgát, ötször meggondolom mielőtt orvoshoz indulok.

Most mégis muszáj volt mert legalább fél éve hanyagolom a jobb vállam fájdalmát. Nagyon jól tudtam hová fog vezetni, próbáltam pihentetni, elkerülni, de mégis most orvoshoz jutottam. 2006-ban a bal vállammal volt ez a helyzet, csak akkor ennél jóval súlyosabb mert nem csak letapadt váll (frozen shoulder) szindróma miatt szenvedtem, hanem részleges ínszalagszakadás miatt is és rettenetes fájdalmaim voltak. Most nem fáj annyira, de mivel az éjjeli fájdalmat már nem nagyon bírom, ezért elmentem, írjon fel gyógyszeres kezelést. Ennek a fura nevű betegségnek az a jellemző vonása, hogy alattomos módon azon veszi észre magát az ember, hogy nem tud fésülködni, nem tudja megtörölni a ..popsiját:), nem tudja felhúzni a  bugyiját, nem tudja bekötni a kötényét, melltartóját és éjjel nem tud aludni a fájdalomtól. Nagyon hülye betegség és igazi ok nincs is amiért kialakul, persze közrejátszik az, ha valaki fizikai munkát végez, vagy ha ismétlődő mozdulatokat tesz, vagy még ezer más dolog, de megjelenését nem tudják rendszerezni és igazán nem tudják mitől van az, hogy egyeseknél igen, másoknál nem jelenik meg és hogy bármilyen életkorban előfordul. Hát nekem most már mindkét vállamon megvolt.

A mostani kezelés bizonyos tornagyakorlatokból, erős gyulladáscsökkentőkből és kortizontablettákból áll, ez utóbbit lehet nem szedem be, mert a két orvos gyermekünk rám ijesztett, hogy csak akkor szedhetem, ha lemondok teljesen a sóról amíg szedem, mert folyadék-visszatartást okoz és vesestop alakulhat ki bizonyos embereknél a sós étkezés és kortizontabletta kombinációjára.

A lényeg, hogy tudom mi van és nekifoghatok a kezelésnek. Nem örvendek az erős gyulladáscsökkentőknek, de hát ez van, csak ennyi bajom legyen. A fájdalom miatt napok óta csak részletekben alszom, így remélem mától lassan visszakapom pihentető alvásom.

Annyit még helyzetjelentésként megjegyeznék, hogy a magánorvosok díja itt felénk leragadt 30-40 eurónál, már lassan 5-6 éve, miközben az árak kétszeresek. Fiaink rosszallották, hogy olyan gyógyszereket írt fel, melyek nem az eredeti gyógyszergyártó cégtől származnak, hanem „másolatok”. Ezeknek a felírásáért százalékot kapnak az orvosok a gyógyszercégektől. Bizonyosan vannak visszaélések is (a TV-ben időről időre kirobbantanak orvos-skandalumokat), többet írnak fel annál, mint amire szükség van, mert tulajdonképpen ebből élnek, hisz ha nincs elég kliens a 30-40 eurós díj nem fedezi egy luxusrendelő fenntartását. Ezen is változtatni akarnak, de min előbb? Annyi mindenen kéne..

infók: frozenshoulder.com